A Kolozsvártól hatvan kilométerre, meredek hegygerincek között megbújó Torockó, Erdély egyik legszebb és legkülönösebb falva. Itt minden reggel kétszer kel fel a nap, száz éve még fejszével vágták a frissen sült vaskenyereket, ráadásul a hosszú múltra visszatekintő, székelyek által lakott bányász településen áll a történelmi Magyarország legrégebbi faháza is.
Torockó a székely exklávé
Az Europa Nostra díjjal kitüntetett Torockó az Erdélyi-középhegység keleti részén, a Székelykő és az Ordaskő közti medencében fekszik. Jellegzetes fehér házai messze földön híresek. A falu főterén, az unitárius templom szomszédságában csobog a Tilalmas oldalából eredő kristálytiszta forrásvíz, melyet itatóvályúkon keresztül a vajor kettős medencéjébe vezetnek. A vajor tavacskát jelent, és a helybéliek még mindig itt mossák tisztára a rongyszőnyegeket.
A falu fölé tornyosuló 1229 méter magas Székelykő egyik csúcsán vár állt egykor, mely azonban a tatárjárás idején súlyos károkat szenvedett. A megszálló ellenség keze alól a területet kézdi székelyek szabadították fel, akik ezért később meg is kapták a területet. Így Torockó lett a legnyugatibb székely végvár. Az évszázadok során németek, később románok is letelepedtek a faluban. A helyi népviselet és népművészet gazdag motívumai sajátos, csak itt fellelhető fúziót alkotnak.
A falu, ahol vaskenyeret sütnek
Torockó neve szláv eredetű, és vaskövet, vasalakot jelent, nem véletlenül. A környék hegyei ugyanis vasércben gazdag kőzeteket rejtenek. A torockói ércbányászat komoly múltra tekint vissza. A kibányászott nyersanyagot helyben törték, olvasztották és kovácsolták. A nyers, még megmunkálatlan, cipó formájú vasolvadékot vaskenyérnek hívták és egy erre a célra kialakított vasvágófejszével vágták a kívánt méretű darabokra.
A kovács-, és lakatosművesség már a 17. században híressé tette Torockót. Készült itt ekevas, kasza, kapa, ablakrács, kard, puska, vasedények sora, és még toronyóra is. Az ércbányászatnak, vasmegmunkálásnak valamint a kereskedelemnek köszönhetően a település kiemelkedett a környékbeli falvak közül és már korán polgárosodott.
Az újjáépült bányászfalu
Torockó egységes, máig éppen megőrzött arculata egy szerencsétlenségnek köszönhető. A faluszerte, olykor éjjel-nappal működő kohókban és kovácsműhelyekben a fújtatókkal hevített, vasolvasztó tűz állandó veszélyforrást jelentett. Az akkori lakóházak nagyrészt gerendákból épültek, fazsindelyes háztetőkkel. A bajhoz elég volt egy kipattanó szikra, vagy forró fémolvadék. 1870-ben sűrű füst borult a Székelykő tövében kiépült bányásztelepülésre és a lángok sorra nyaldosták a háztetőket. A kár olyan mértékű lett, hogy Torockó házait teljesen újra kellett építeni. Ekkor készültek szász mintára azok az ikonikus fehér kő lakóházak, melyek ma meghatározzák a település arculatát. Azonban az egykori gerendaházakból még ma is találunk néhányat. Közülük a legrégebbi 1668-ban épült, és átköltöztetése után, jelenleg az Új utca végén található.
Torockón járva érdemes felkeresni a Néprajzi Múzeumot, ahol gazdag kiállítás mutatja be az egykori bányásztelepülés életét, a helyi népviseletet és népművészetet, valamint Ida néni magánmúzeumát a 174-es házszám, illetve Geley Anna múzeumát a 180-as házszám alatt, ahol a híres torockói hímzést, szőtteseket lehet megcsodálni. Torockón manapság a turizmus a legfőbb bevételi forrás, így a településen könnyűszerrel találunk szálláshelyeket, fogadókat, és ajándékboltokat.
Ahol kétszer kel fel a Nap
A környék bővelkedik kirándulóhelyekben is. A falu fölött magasodó Székelykő 1129 méteres csúcsára nagyából kétés fél óra alatt lehet felmászni a kék turista jelzésen. Fentről nem csak pazar kilátás nyílik, de a siklóernyőzés szerelmesei is kedvező szelet foghatnak. Érdekesség, hogy a hegy sajátos alakzata miatt Torockón kétszer kel föl a Nap. Lentről nézve, először hajnalban a Székelykő bal oldalán bukkan elő, de rögtön be is tér a hegygerinc mögé, ahonnan csak később emelkedik fel teljesen az égboltra.
Valamivel hosszabb túra ellátogatni a torockószentgyörgyi várromhoz, illetve felkapaszkodni az Ordaskő 1250 méter magas csúcsára, esetleg elgyalogolni a Bedellői cseppkőbarlangig, ahol viszont már zseblámpára is szükségünk lesz. Ha kedvet kaptunk a barlangászáshoz, és rendelkezünk kellő tapasztalattal valamint felszereléssel is, akkor érdemes becélozni a Szolcsvai-búvópatak barlangját. A környéken látványos vízeséseket, víznyelőket is találunk. Az út Torockóról meglehetősen hosszú, gyalog nagyjából 8 óra, így ide érdemes lehet autóval közelíteni. Ebben az esetben Alsószolcsva települést kell irányba vennünk.
Erdély közepének felfedezéséhez a hangulatos Torockó kiváló bázisa lehet. Innen a híres Tordai-hasadék, és a kevésbé ismert, de látványban legalább hozzá foghatóTúri-hasadék, illetve a Tordai sóbánya földalatti csodavilága is könnyen megközelíthetőek.
A cikket Gueth Péter, a WanderWell túravezetője írta.
