Európa kulturálisan rendkívül összetett és sokszínű kontinens. Bár méretét tekintve Ausztrália után a második legkisebb földrész, a területén 45 önálló állam található. Ám számos olyan őshonos népcsoport is él Európában, akiknek bár nincs önálló országuk, mégis a történelem viharaival és a náluk nagyobb népek dominanciájával dacolva máig őrzik nyelvüket és saját hagyományaikat.
A szorbok – szlávok a germánok között
Ahány táj, annyi nyelv
A szorbok a mai Németország területén, első sorban Szászországban, illetve tőle északra, Brandenburgban élő nyugati szláv nép. Őseik az 5-6. század környékén telepedtek le a germánok lakta területen. Lélekszámuk ma nagyjából 60 000 fő. Nyelvük a szorb nyelv, mely rokonságban áll a lengyellel és a csehvel két önálló részre, alsó szorbra és felső szorbra osztható. Bár jelentős eltérések vannak köztük, beszélőik kölcsönösen megértik egymást. A felső szorb nyelvre első sorban a szomszédos lengyel, míg az alsó szorbra a cseh nyelv hatott erősebben. A reformáció hatására mindkét nyelvre lefordították a Bibliát a 16. században, mely később a két nyelv eltérő irodalmának kifejlődéséhez vezetett.
Egyes szám – többes szám – kettes szám
A szorb nyelv különlegessége, hogy nyelvtana az egyes szám és a többes szám mellett megőrizte a kettes számot. Például: ruka: egy kéz, ruce: két kéz, ruki: több, mint két kéz. A történelem során a német nyelvterületen élő szorbokat gyakran vendnek hívták, mely azonban félrevezető, mert németül a vend általánosan szlávot jelentett. Szorosabban véve csak a szorbokra, illetve a magyarországi szlovén kisebbség megnevezésére használatos. A szorbok önmagukat serbsce-nek vagy serbski-nek nevezik. A szerbekkel azonban annyi a rokonságuk, hogy mindkét esetben az elnevezés egy közös ősi, szláv népcsoport megnevezésére vezethető vissza.
Alsóbb rend – felsőbb rend
Az évszázadok során a szorbokat sokszor igyekeztek elnyomni és a nyelvhasználatukat korlátozni. Történelmi érdekesség, hogy a náci Németország hivatalos ideológiája szerint a szorbok szláv nyelvű németeknek tartották és nem szlávoknak, így nem számítottak alacsonyabb rendű fajnak.
Ma, a történelmi hibákból okulva, törvények védik a szorbok nyelvhasználati jogait, illetve számos támogató program is működik annak érdekében, hogy e különös kisebbség szabadon ápolhassa hagyományait.
A baszkok – Európa ősei
A valódi honfoglalók Nyugat-Európában
Európa egyik legrejtélyesebb népcsoportja a Nyugat-Pireneusok két oldalán, többségükben Spanyolországban, illetve részben Franciaország területén élő baszkok. E közel 2 milliós kisebbség eredete és nyelve a mai napig ismeretlen a tudomány számára. Egyes feltételezések szerint ők lennének a legősibb európai népcsoport, a kontinensre betelepülő legelső homo sapiensek leszármazottjai. Ezt a feltételezést a legutóbbi DNS vizsgálatok is megerősíteni látszanak, melyek alapján a baszkok ősei csakugyan korábban érkezhettek Nyugat-Európába, mint az indoeurópai népcsoportok, továbbá hosszú időn keresztül izolálódtak a környező népektől, így a baszkok és a körülöttük élők között külső megjelenésükben is eltérések mutatkoznak. Jellemzően alacsonyabb termetűek, arcuk éles, szögletes.
Sem rokona, sem közös őse
A baszk elszigetelt nyelv, nem rokona egyetlen más élő nyelvnek sem a világon. Korábbi feltételezések a kaukázusi nyelvek egy távoli leszármazásának vélték, ám erre semmi féle bizonyíték nincsen. A baszkot időszámításunk kezdetén még sokkal nagyobb területen beszélték, mint később, a középkor folyamán. Bár első írásos emlékei a 3. századból származnak, mégis, a főként vidéken beszélt baszk mellőzte az írásbeliséget, így háttérbe szorult a dinamikusan fejlődő újlatin nyelvek mellett. Mára a 2 milliós népcsoportból mindössze 600 000 beszélik.
A történelem során a baszkok mindig meg tudták védeni függetlenségüket. Hol harccal, hol a hegyekbe való visszavonulással és elzárkózással. Ezért hagyományaik is számos sajátosságot őriznek. Mind a zenében, népviseletben, gasztronómiában eltérnek a környező spanyol illetve francia kultúrától.
Szabadságharc vagy terrorizmus
A világ egyik leghírhedtebb terrorszervezete a baszk ETA (Euskadi Ta Askatasuna, magyarul: Baszkföld és Szabadság). A spanyolországi Francisco Franco féle diktatúra idején jött létre egyfajta nacionalista függetlenségi mozgalomként, amikor a baszkokat nyelvük, sajátos kultúrájuk miatt brutálisan elnyomták. Azonban az ETA később számos kitervelt, fegyveres merényletet hajtott végre, egészen 2010-ig. 2018-ban hivatalosan feloszlottak. A baszkok ma széleskörű autonómiával rendelkeznek, fővárosuk San Sebastián, baszkul: Donostia, 2016-ban Európa kulturális fővárosa volt.
A számik – Európa utolsó nomádjai
Az észak igazi vándorai
A számik az utolsó nomád pásztorkodással, illetve rénszarvastenyésztéssel foglakozó népcsoport Európában. Első sorban Lappföldön, vagyis Oroszország, Finnország, Svédország és Norvégia területein élnek. Lélekszámuk nagyjából 80 000 fő. Megnevezésükre a lapp-ot használták a környező népek, így első sorban ez terjedt el. Ám a számik saját magukat sose nevezték így, és nem is örülnek neki, mivel a szó svédül foltot jelent, illetve egyes feltételezések szerint korábban vadat jelentett.
A rénszarvas a számi élet alapja
A számik eredetileg Finnország és Oroszország délebbi területein éltek, de a települések és városok terjeszkedésével egyre északabbra szorultak. A nomád állattartás miatt nem telepedtek le, így önálló államot se hoztak létre. A legelőváltások miatti folyamatos vándorlásaik során több királyság, illetve uradalom területét is érintették, illetve használták. Ezért ahol csak lehetett, igyekeztek megadóztatni a számikat. Az adózás elől sokszor csak a még északabbra költözés jelentett megoldást.
Mivel szálláshelyeik jelentős részén a zord időjárás miatt alig terem meg bármiféle hasznosítható növényi élelem, így a számik élete teljesen a rénszarvasoktól függ. Ősi, sámánisztikus hitük szerint is a világot a legfőbb isten, Ipmil teremtette rénszarvascsordája legszebb nőstényéből. Az állat húsából lettek a szárazföldek, véréből a tengerek és folyók, míg szőrzetéből a nővények.
Asszimilációból a függetlenség felé
A számikat az elmúlt évszázadok során többször próbálták meg asszimilálni, illetve áttéríteni a kereszténység valamelyik ágára. Svédországban faji vizsgálódások nyomán alsóbbrendűnek tartották őket. Betiltották a hitük gyakorlását, az isteneiket és a szellemvilágot megidéző tradicionális jojka énekeik éneklését, valamint a számi nyelvet is. A gyerekeket bentlakásos iskolákba kényszerítették, ahol igyekeztek átnevelni őket. A népcsoport túlszaporodását pedig sterilizációs eljárásokkal igyekeztek megfékezni.
Ezeknek a borzalmas intézkedéseknek köszönhetően sok számi szégyellni kezdte kultúráját. Ám az erőszakos iskoláztatás egyik nem várt következménye a számi öntudat felébredése lett. A kitanult, világra nyitott, művelt fiatalok megismerve a világ más kisebbségeinek helyzetét, elkezdtek saját népükért tenni. Lett saját himnuszuk, zászlójuk, megalakult a minden számit képviselni hivatott Számi Tanács.
Az utóbbi évtizedekben a számi kultúrát újra felfedezték a skandináv országokban. A fogyasztói társadalomban élő emberek autentikusság és ősiség utáni olthatatlan vágyakozása felértékeli az egykor lenézett és megvetett archaikus nomád életvitelt folytató rénszarvastartókat. A számi népviselet, a különös hangokkal tarkított jojka éneklés divattá vált, ami talán segít hosszabb távon is életben tartani egy eltűnő kultúrát.
A modvai csángók
A hont nem elfoglaló magyarok
A Moldvai csángók a mai Románia keleti részén, a Kárpát-medencén kívül, Moldva régióban élő sajátos kultúrájú magyar nyelvű népcsoport. Nem tévesztendőek össze sem a gyimesi, sem pedig a barcasági csángókkal. A moldvai csángók ősei olyan magyarok voltak, akik a honfoglalás idején nem költöztek be a Kárpát-medencébe. Feltehetően határőrzőként telepedtek le a későbbi királyság keleti peremvidékén, a mai Bákó megyében, illetve Románvásár környékén.
A csángó elnevezés eredetére vonatkozóan több elmélet is létezik. A legvalószínűbb, hogy a csángál, elcsángál, elcsámborog igékből származhat. A moldvai csángók lélekszáma ma nagyjából 180 000 fő, melyből 40 000-en beszélnek magyarul. Két fő csoportjuk különíthető el: a déli vagy székelyes csángóké és az északi csángóké.
Kívül tágasabb
A déli csángók közé a történelem során többször érkeztek a Magyar Királyság, illetve Erdély más területeiről idetelepített népek, illetve olyanok, akik vagy vallási vagy politikai okokból voltak kénytelenek a Kárpátok védelmet nyújtó bércein kívülre menekülni. Egyik ilyen alkalom volt az 1764-es madéfalvi veszedelem is, amikor a székelyek megtagadták Mária Teréziának a kötelező katonáskodást. Az erre elrendelt vérengzés során, egyetlen éjszaka alatt többszáz székelyt, nőket és gyerekeket egyaránt, mészároltak le az osztrák katonák. A vérengzés következményeként a székelyek tömegesen kerekedtek fel és hagyták el Erdély terültét keleti irányba.
Az egyetlen magyar dialektus
A mai déli csángók kultúrája erős székely behatást mutat, bár számos archaikus elemet megőriztek őseiktől. Velük ellentétben a Románvásár környéki északi csángók kevésbé keveredtek a kitelepült székelységgel, így beszélt nyelvük sokkal több ősi elemet tartalmaz. Az általuk beszélt nyelv, a magyar egyetlen valódi dialektusa. Egy magyarországinak komoly nehézséget okoz megérteni, mivel a magyarnak egy középkori változatát beszélik, melyben jobbára nyelvújítás előtti szavak vannak. Például: hét: mikor; ahét: akkor; külpis: csiga; csúkmony: tojás; dzsió:dió.
A hit fontosabb mint a nemzet
A moldvai csángók katolikus vallásúak, ám hitvilágukba ősi, pogány elemek is vegyülnek. Ilyen például a források és kutak különös tisztelete. Úgy tartják, hogy a vízforrások mellé helyezett szobrocskák megvédik azokat a kiszáradástól. Egy csángó ember, ha kút mellett megy el, a nyelvével keresztet rajzol a szájpadlására és köszönti a kutat.
A moldvai csángók önértelmezésében a nacionalizmust megelőzi a vallásosság. Ezért számukra nem a magyar identitás az elsődleges, hanem az, hogy katolikusok, szemben az ortodox románokkal. Ezért mivel sokan nem vallják magukat magyarnak és román nyelvű iskolába jártak, így a különleges dialektusuk egyre jobban kopik. Az északi csángók közül mára alig 5000-en beszélnek valamennyire magyarul. A moldvai csángó kisebbségi kultúra megmentésére egyelőre csak magyarországi törekvések vannak.
Írta: Gueth Péter
a WanderWell Túravezetője
Kapcsolódó cikkek:
Köztünk élő ismeretlenek – négy különös kisebbség Magyarországon
Torockó – az erdélyi falu, ahol kétszer kel fel a Nap
Feketetói vásár – ahol minden is kapható
Valószínűtlen határvidékek
A kisebbségi lét megismerése miatt érdemes ellátogatni Torockóra is, ahol az Erdélyben, de már a Székelyföld határán kívül eső, kisebbségben élő magyarokkal ismerkedhetsz meg. Illetve Grúzia is remek úti cél lehet, ahol Kaukázus hegyeiben a különleges kultúrájú Szván népcsoport él.
