Van egy szeglete az Alpoknak, ahol piciny területe ellenére – akárcsak egy képeslap fotóin – minden megtalálható, amiért szeretjük az Európa szívében elterülő magashegyi tájat. A kétezer méter magas, tekintélyt parancsoló sziklás hegygerincekkel körülölelt természetes erőd megannyi kincset rejt. De, más ez a kincs a jelenkor utazójának és más a múlt emberének. Ez Berchtesgaden, ahol a csodálatos természeti környezet évszázadok óta szimbiózisban él a páratlan történelmi múlttal.
Só, vadászat, festészet, hegymászás
Elég csak ránézni az Alpok domborzati térképére és egyből világossá válik, miért játszott mindig is fontos szerepet Berchtesgaden a térség hatalmi viszonyaiban. Németország, ezen belül is Bajorország nyílhegyként Ausztriába ékelődött szeglete, amelyet 2000 méteres átlagmagasságú vad mészkővonulatok természetes erődként ölelnek körbe, stratégiailag bizony komoly értékkel bír. Ennélfogva a terület a történelem folyamán Bajorország és Ausztria között ütközőzónaként szolgált, meglehetősen nagyfokú függetlenséget élvezve.
Ráadásul a térség rendkívül gazdag só készletekkel bír, így a gazdasági jelentősége is felértékelődött. A „fehér arany” gazdasági és kulturális szerepét fémjelzi, hogy kitermelése 1517 óta megszakítás nélkül (!) folyik. A sóbányászat történelmével és technológiájával a berchtesgadeni sóbányában ismerkedhetnek meg a látogatók, amely már a XIX. század eleje óta működik egy élő múzeumként. A tárlatvezetést is egykori bányászok tartják, miközben a legmodernebb látványtechnika emeli a túra fényét.
Végül Berchtesgaden vallási jelentősége sem elhanyagolható. A Königssee félszigetén 1134-ben épített, Berchtesgaden egyik jelképének számító, vörös hagymakupolás Szent Bertalan (St. Bartholomä) templom mind a mai napig fontos zarándokhely. A Salzburg tartományhoz tartozó Maria Almból kiinduló zarándoklatra, mely a világ egyik legrégibb hegyi zarándoklata, minden év augusztus 24-ét követő első szombaton kerül sor. A zarándokok mind a mai napig hajóval érkeznek a 12 apostol egyikéről és egyben az alpesi gazdálkodók és tehenészek védőszentjéről elnevezett templomba.
Berchtesgaden 1810-ben került át a bajor királyi család tulajdonába. Ők is hamar felismerték a terület – sóbányászaton kívüli – értékét. A főurak rendszeresen látogattak el ide vadászat és rekreáció céljából. A St. Bartholomä templom mellett látható vadászkastély pedig a bajor királyi udvar kedvenc vadászkastélya és nyári rezidenciája lett.
Watzmann
A bajor királyi család mellett azonban a festőket is magával ragadta Berchtesgaden égbe törő ormai, a bájos falvakat felfűző völgyek, valamint a vadul csobogó patakok és vízesések látványa. A Königssee északi partján található kilátópontját Malerwinkelnek, azaz a Festősaroknak hívják. Nem véletlenül. A művészek a XIX. század óta járnak ide, hogy elkészítsék az évszakonként változó, de mindig csodálatos képet mutató tavat és környékét ábrázoló alkotásukat.
Természetesen a Berchtesgaden fölé magasodó, tekintélyt parancsoló Watzmann is már jó kétszáz éve vonzza a hegy- és sziklamászókat. 2713 méteres magasságával a Watzmann Németország 3. legmagasabb hegycsúcsa, de a legmagasabb, ami teljesen német területen fekszik. A Königssee felett magasodó, híres közel 2000 méteres keleti sziklafala (Watzmann-Ostwand) a legmagasabb a Keleti-Alpokban és mind a mai napig az egyik legveszélyesebb mászóút az Alpokban. De, a Watzmann gerincen történő átkelés is egy komoly teljesítmény. Nem véletlen, hogy a legnagyobb német hegy- és sziklamászók (mint például a Nanga Parbat 1953-as megmászója, Hermann Buhl vagy az Eiger északi falát mászó legendás páros, Toni Kurz és Andreas Hinterstoisser is) mind a Watzmannon készültek fel a későbbi mászásaikra.
A múlt árnyékában
Nem véletlen, hogy a város neve hallatán sokaknak mind a mai napig először és szinte kizárólag Adolf Hitler Sasfészke jut eszébe. Berchtesgaden városa ugyanis a náci korszaknak köszönhetően vált világhíressé – vagy éppen hírhedtté. (Berchtesgadennek a náci korszakban szerepéről és történelméről itt írtunk.) Vitathatatlan, hogy a Sasfészek építése a modern hegyi építkezés egyik mérnöki és műszaki mestermunkája. Az ikonikus ház, amelyet a Hitlert 1938-ban meglátogató Francois-Poncet francia nagykövet nevezett el Sasfészeknek, ma csupán egy étteremnek ad otthont.
De bármennyire is törekedtek a Berchtesgadent 1945-1996 között megszálló amerikaiak, majd a kivonulásukat követően a németek, hogy a Hitlerre és a náci borzalmakra utaló jeleket eltüntessék, a Sasfészek és a náci vezetésnek otthont adó Obersalzberg látogatók millióit vonzza. Az 1999-ben megnyitott Dokumentationstelle Obersalzberg példaértékűen mutatja be a második világégés borzalmait és német vonatkozásait egy rendkívül színvonalas tárlat keretében. Az alapos megtekintése után már minden generáció számára érthetővé válik, miért nem szeretik a helyiek, ha az utazók kizárólag a náci éra emlékei – különösen a Sasfészek – miatt érkeznek Berchtesgadenbe.
Harmóniában a természettel
Lévén a terület 1978 óta szigorúan védett nemzeti park, a vadászat (is) ma már tilos, a rekreációt azonban a változatos sportolási lehetőségek (síelés, túrázás, hegymászás, vadvízi evezés stb.) és a festői alpesi környezet maradéktalanul biztosítja.
Az egyszerre vad és csábító hegycsúcsoknak, sűrű erdőknek, nyugalmat árasztó hegyi legelőknek, s több száz állatfajnak otthont adó, Németország mind a mai napig egyetlen alpesi nemzeti parkjában a természeti értékek megőrzése és megismertetése magas színvonalon történik. Nem véletlen, hogy Berchtesgaden 1990-ben az ember és bioszféra közötti kiegyensúlyozott kapcsolatot szimbolizáló UNESCO bioszféra-rezervátum címet is elnyerte.
Ugyanakkor szükség is van erre a szigorú fenntarthatóságra, hiszen míg Berchtesgaden lakossága alig 8000 lelket számlál, addig évente közel az évi közel 2 millió turista érkezik ide, ami igen komoly terhelést jelent a környezet számára. A fjordszerű, Németország legtisztább vizű és harmadik legmélyebb taván, a Königssee-n történő hajókirándulás ezt kiválóan érzékelteti: 1909 óta kizárólag elektromos meghajtású, pedálos vagy evezős hajók közlekedhetnek.
Érdekesség, hogy a hajókon azonban nemcsak embereket, hanem teheneket is szállítanak. A Königssee környéki „hegyi legelők” ugyanis, amelyek amúgy alacsonyabban fekszenek, mint a téli szálláshelyeik, a tehenek számára megközelíthetetlenek. Így minden tavasszal uszályokon szállítják őket a tavon keresztül a legelőkre, majd ősszel vissza.
További kincsek nyomában
A Königsseen, a Watzmannon, St. Bartholomä kolostoron és Sasfészken túl még számos természeti-kulturális látnivaló hívogatja az utazót Berchtesgadenben.
A Watzmann és a Hochkalter között húzódó, közel 12 kilométer hosszú Wimbachtal a jég felszínformáló munkája következtében létrejött gleccservölgyek egyik legszebb alpesi példája. A klasszikus U-alakú völgyszerkezet mellett figyelemreméltó a több kilométer hosszú és közel 300 méter vastag, dolomitból felépülő kavicságy. A kavicságyon áttörő kiszáradt fenyőfák egészen szürreális hangulatot árasztanak.
A német-osztrák határon magasodó az Untersberg gyomrában, található Németország legnagyobb jégmennyiségét – 60.000 km3 – tároló barlangja. A barlangi ösvény sokszor 30 méter vastag jégtömegen halad át.
Almbachklamm
Ugyancsak az Untersberg hegytömbjében található a Bajor-Alpok egyik legszebb szurdokvölgye, az Almbachklamm. A 3 kilométer hosszú, valamint 200 méteres szintkülönbséget is mutató szurdokvölgyben 1894-ben, mindössze egy hónap alatt építették ki bajor katonák az első mesterséges útvonalat, amely 320 lépcsőt, 1 alagutat, 1 168 méter hosszú fülke utat és 29 hidat is tartalmaz.
Az Almbachklamm kijáratánál látható Németország legrégebbi és egyben utolsó, ma is használatban lévő márványgolyó malma. A malom segítségével 1683 óta faragják az Untersberg nagy és formátlan márványdarabjait szép, apró márványgolyókká, amely egykor a térség egyik fontos gazdasági tevékenysége volt.
A Sasfészek mellett más építészeti-technikai remekművek is találhatók Berchtesgaden területén. A Bad Reichenhall felett futó felvonó, a Predigstuhlbahn a világ legrégibb nagykabinos felvonója. 1928 óta szállít utasokat 18 km/h-val közlekedő, jellegzetes vörös színű, pavilon alakú kabinjaiban. Hossza közel 2 400 méter, míg több, mint 1 100 méter szintet hidal át.
Németország legmagasabban fekvő (1 600 méteres tengerszint feletti magasságra vezet fel) útjai, a Rossfeld panorámaút pedig az év minden időszakában várja a látogatókat. A 14 hídon is átfutó 15 kilométeres út számos kilátópontot nyújt Berchtesgaden és Salzburg irányába. Érdekesség, hogy a panorámaút közelében vették fel az 1964-ben forgatott Muzsika hangja zárójelenetét.
Az Alpok ékszeres dobozában tehát mindenki talál magának kincseket: a hegymászók, a túrázók, a történelem kedvelői, a művészek és azok is, akik csak egy kellemes környezetben szeretnének feltöltődni. Akármilyen minősítésben is érkezünk Berchtesgadenbe, ügyeljünk arra – ahogy ezt a helyiek is teszik -, hogy e kincseket még hosszú ideig és sokan láthassák.
A cikket Cseh Zsombor a WanderWell túravezetője írta.
