Grandiózus projektek, amelyek átalakították (volna) a bolygót

A természet erőinek megzabolázása, szűkebb és tágabb környezetünk lakhatóvá és biztonságosabbá tétele az emberiség egyik legősibb készetetése. Azonban a modern tudományos és technológiai vívmányokba vetett hit olykor a valóságtól teljesen elrugaszkodott tervek megvalósítására sarkall, melyek sokszor a következmények felmérése nélkül születnek. Az alábbiakban néhány izgalmas vagy elrettentő környezetátalakítási projekteket veszünk sorra.

Az Atlantropa-projekt

Már a 19. században kimutatták, hogy a Földközi-tenger több vizet párologtat el, mint amennyit a belé torkolló folyók szállítani képesek. A hiányzó vízmennyiséget az Atlanti-óceán pótolja a Gibraltári-szoroson keresztül. Herman Sörgel német építész a 20. század 20-as éveiben egészen utópikus ötlettel állt elő. Az Atlantropa-projekt keretében gátat kellene emelni Gibraltárnál, illetve a Dardanelláknál, hogy a Földközi-tenger vizét 100-200 méterrel lecsökkentsék. Az így nyerhető, nagyjából hét Magyarországnyi területet meg lehetne művelni. A 35 kilométer hosszú, 2,5 kilométer széles és 500 méter magas gibraltári gát vízerőműként működtetve 49000 MW teljesítményre lett volna képes. Összehasonlításképpen a paksi atomerőmű napjainkban alig 2000 MW-t termel. Az Atlantropa-projekt keretében Európa megújuló forrásokból biztosította volna energiaszükségletét, függetlenné vált volna Ázsiától, és lehetővé vált volna Afrika teljes gyarmatosítása. Berlint Fokvárossal szuper vonat kötötte volna össze, cserébe eltűnt volna a görög-, dalmát-, török szigetvilág. A tudósok és szakemberek által évtizedekig csiszolgatott megalomán tervekből végül semmi sem vált valóra.

Atlantropa a Földközi-tenger helyén
https://www.deutsches-museum.de/fileadmin/Content/010_DM/070_Presse/2018/Bilder18/ArchivAtlantropaKarte.jpg

A Balaton felszántása

A magyar tenger lecsapolására is születtek meghökkentő tervek. Kétségtelen, hogy évszázadokkal ezelőtt a Balaton nem számított kedvelt úti célnak. A vízszabályozások előtti bűzös, mocsaras, lápos, nádasokkal benőtt tó, a folyamatos áradásaival inkább volt bosszúság, semmint öröm forrása. Elsőként Mária Terézia megbízásából, Krieger Sámuel dolgozott ki terveket a Balaton lecsapolására, majd a felszabaduló földterületek mezőgazdasági hasznosítására. Szerencsére a megvalósítást a helyi nemesekre bízták, akik bojkottálták a kivitelezést, hisz jól tudták, hogy a kiszáradt tó helyén csak használhatatlan, kopár, futóhomokos terület maradna. A 20. század derekán azonban újra napirendere került a “fölösleges Balaton” kiszikkasztásának terve. Pap János, az MSZMP Veszprém Megyei Bizottságának első titkára túl azon, hogy Veszprémet világvárosi szintre kívánta fejleszteni, úgy találta, hogy a magyar tenger fölösleges huncutság, és mivel a népet etetni kell, így hasznosabb lenne a tavat kiszikkasztatni és a helyére kukoricát vetni. Szerencsére az akkori állampárt főtitkára, Kádár János nem rajongott túlságosan az ötletért.

Balaton a magyar tenger nádassal

 

Az Aral-tó katasztrófája

A kizárólag haszonra összpontosító, de a lehetséges károkat figyelmen kívül hagyó grandiózus projektek szomorú példája az Aral-tó esete. A 20. század közepén az Aral még a világ negyedik legnagyobb sós vizű tava volt. Gazdag halállománya a Szovjetunió teljes haltermésének 17 százalékát adta, bőségesen eltartva a part menti halásztelepüléseket és városokat. Aztán valakinek eszébe jutott Moszkvában, hogy a tó környéki Kara-kum sivatagot ki kellene zöldíteni, hogy ott dinnyét, rizst, de leginkább gyapotot termeszthessenek. Így hát csatornákat ástak és elterelték az Aralt tápláló, Amu-darja és Szir-darja folyók vízeit. A mezőgazdaság be is indult a kopár vidéken, csakhogy az Aral-tó közben elapadt. A helyén kipusztult élővilágú, torokkaparó sivatagos-sós pusztaság maradt, az egykori halásztelepülések némelyike több, mint száz kilométerre fekszik a megmaradt, haldokló vizű tó mai partvonalától.

Ha szeretnél többet megtudni az Aral-tó történetéről, olvasd el Az Aral-tó legendája című írásunkat.

Az Aral-tó katasztrófája

 

Szuezi-csatorna és Panama-csatorna

A kontinenseken átívelő kereskedelmi útvonalak évezredek óta behálózzák a világot. Hajdan a Földközi-tengerről nem lehetett átjutni az Indiai-óceánra. Bár a Nílust a Vörös-tengerrel összekötő csatornák már az ókorban is épültek, de azok idővel betemetődtek, feltöltődtek. A Szuezi-csatorna Társaság, Ferdinand de Lesseps, francia mérnök és diplomata kezdeményezésére, 1859-ben alapult, és 10 év alatt megépítették a 163 kilométer hosszú összeköttetést a földközi-tengeri Port Szaíd és a vörös-tengeri Szuez között.

Bár a Panama-csatorna csupán 77 kilométer, vagyis fele olyan hosszú, mint a Szuezi, mégis a megépítése embert próbáló feladatnak bizonyult. A kivitelezés mögött szintén Ferdinand de Lesseps és az újonnan alapított Óceánközi csatorna-társaság állt. A munkálatok 1880-ban kezdődtek, de csak 1914-ben fejeződtek be, az eltérő földrajzi és éghajlati adottságok, illetve az elcsalt pénzek miatt. A társaság kétszer csődbe ment, és a munkálatokat végül az Egyesült Államok fejezte be. A több, mint 30 év alatt, közel 30 000 munkás élete veszett oda az elviselhetetlen munkakörülmények és a gyilkos trópusi betegségek miatt.

Szuezi-csatorna az átjáró tengerek között

 

Az elárasztott Bözödújfalu – Erdély, Románia

Nem csak lecsapolás, de az elárasztás is katasztrofális következményekkel járhat. Nagyon közeli példa erre az erdélyi Bözödújfalu esete, ahol 1975-ben először csupán árvízvédelmi céllal egy gátat kívántak emelni a Küsmöd patakra. A munkálatok többször megtorpantak, majd újraindultak. A 80-as évek derekára teljesen átírták a terveket és azokban már egy víztározó tó is szerepelt, sajnos pont a falu helyén. 1985-ben elkezdték a lakosság kitelepítését, majd a duzzadó Küsmöd pár év alatt elárasztotta a települést. A Bözödújfalusi-víztározó építése a Ceaușescu-rezsim úgynevezett településszisztematizálási tervének, vagyis a szándékos falurombolási programjának, többek között a magyar, illetve a német kisebbség tönkretételének szimbolikus, de sajnos nem az egyetlen példája volt Romániában. A rendszer bukásával a program szerencsére véget ért.

Szisztematizálás- az elárasztott Bözödújfalu

 

A cikket Gueth Péter, a WanderWell túravezetője írta.

Hasonló bejegyzések

Kedvenc bejegyzések

Grúzia ősi barlangvárosai

Grúzia tájai rendkívül változatosak, feltöltött alföldekkel, zárt medencékkel és állandó hóval fedett, ötezer méteres magashegységekkel egyaránt találkozhatunk. Az ország különleges természeti és történelmi öröksége...

Bali – sziget a világok között

Bali helye a térképen Az indonéziai Bali szigete, különleges természeti adottságai és lakosainak páratlanul gazdag kultúrája miatt a világ egyik legismertebb idegenforgalmi desztinációja. Indonézia, az Ázsia...

A kávézás kultúrája a Közel-Keleten

A kávézás kultúrája globálisan elterjedt. A nyugati világban szinte magától értetődő, hogy a napot kávéval indítjuk – valaki szertartásszerűen, mások csak egy „felesként” lehúzva...