A Közel-Keleten létezik egy különös sivatagi hely, melynek minden négyzetcentiméterét ősidők óta legendák szövik át. Ahol a varázslatos, fejünk fölé tornyosuló homokkőormok között barangolva ősi sziklarajzokra, a szűk kanyonokban történelem előtti feliratokra bukkanhatunk. Wadi Rum (magyarul: Rum vádi; lásd lent a megjegyzésben) vörös homokja évszázados civilizációk romjait és meséit őrzi.
Utazás a Marsra
Jordániában, közel a szaúdi határhoz találjuk Wadi Rum vidékét, más néven a Hold Völgyét. A vádi kiszáradt folyómedret, sivatagi vízmosást jelent, amelyből rengeteget találunk a Közel-Keleten, de a Wadi Rumhoz hasonlót egyet sem. Az ide tévedő utazó eleinte abban sem lehet biztos, hogy a Földön jár. A fantasztikus forma- és a vörös színvilág a mélykék éggel párosulva olyan érzést kelt bennünk, mintha mi is a Mars egyik felfedezője volnánk. Nem véletlen, hogy mióta a moziipar ezt a különleges helyszínt felfedezte, szinte minden Marson vagy egy képzeletbeli, távoli bolygón játszódó filmet itt forgattak.
Itt készült a Dűne, a Mentőakció, a Zsivány Egyes és megannyi más kasszasiker, de olyan populáris játékokhoz, mint az Uncharted vagy a Fallout 4 is itt vették fel az átvezető jeleneteket. De hol is járunk valójában? Ősi, sivatagi civilizációk és mondák bölcsőjében, vagy egy távoli, képzeletbeli világban? A válasz az, hogy mindkettőben. Wadi Rum annyira más, mint Észak-Afrika vagy az Arab-félsziget sivatagos vidékei, hogy ez a kérdés mindig bennünk marad, ahogy teveháton, egy terepjáró platóján vagy gyalogosan szeljük át a vörösben, szürkében és fehérben pompázó Umm Ishrin homokkőhegyek ormai, fantasztikus sziklahídjai közötti lapos völgyeket.
Wadi Rum ősi civilizációi
A terület feltehetően azonos a Koránban említett elveszett várossal, az Oszlopok Irámjával, amelyet az Ószövetség Arámként említ. De szerepel az Ezeregyéjszaka meséiben is a „Sok oszlopos Iram és Abdullah, Abi Kilabah fia városa” történetben.
Ezt a várost, a legenda szerint, végül az Úristen dühe pusztította el, maga után hagyva a Homok Atlantiszát, ahogyan a terület híres nyugati felfedezője, Arábiai Lawrence a Wadi Rumot nevezte.
Az bizonyos, hogy a mondabeli ősi civilizációt a nabateusok hozták létre. Egy olyan nomád népcsoport, mely az időszámításunk előtti első évezred első felében az Arab-félsziget déli sivatagaiból vándorolt északra. Később a nomád életmódot feladva magasan fejlett, gazdag kultúrát hoztak létre, melynek központja Petra, a rószaszín város, Jordánia ékköve lett.
De mielőtt ez az elsősorban a tömjénkereskedelmen alapuló, virágzó központ létrejött volna, a nabateusok a Wadi Rum szikláin hagyták hátra civilizációjuk nyomait. A területen kialakított, turisták által látogatható régió bejáratától nem messze találjuk ősi templomaik romjait. Beljebb, a hatalmas homokkőfalak között meghúzódó Khaz’ali-kanyonban pedig a falakra vésett, embereket és állatokat ábrázoló sziklarajzokat és mesterséges vízgyűjtő medencéket csodálhatjuk meg. Ez utóbbit elnézve az utazó jogosan teheti fel a kérdést: hogyan jutottak a nomádok és az állataik ivóvízhez?
Víz a sivatagban
A nabateusok zseniális vízmérnökök voltak, ezt bárki megtapasztalhatta, aki valaha is járt Petrában és megcsodálta a rómaiak koránál jóval előbb kiépült vízvezetékeket, gátakat és földalatti víztározókat. De ez nem magyarázza a sivatagi hosszú távú emberi jelenléthez szükséges víz meglétét.
A választ Wadi Rum geológiai jellemzői adják meg. A több rétegben húzódó homokkő alatt vulkanikus eredetű vízzáró réteg, a Salib Formáció található. A két eltérő kőzettípus határa pedig vízadóként működik. A homokkövön lassan átszivárgó víz itt összegyűlik és apró forrásokat alkot, melyek közül a leghíresebb az Arábiai Lawrence által újra felfedezett, látogatható Lawrence kútja.
„Körös-körül arab karcolások voltak, köztük törzsi jelek, amelyek némelyike elfeledett vándorlások tanúja volt, de figyelmemet csak a víz csobogása kötötte le egy hasadékban, a kiálló szikla árnyékában. Belenéztem, és láttam, hogy a csuklómnál alig vékonyabb vízsugár határozottan spriccel ki a tető hasadékából, és azzal a tiszta hanggal egy sekély, habzó medencébe zuhan. Sűrű páfrányok és a legfinomabb zöld színű füvek tették paradicsommá az alig két négyzetméteres területet” – írta a brit utazó és katona a kútról.
A nabateusok mindezt kihasználva lettek a terület korlátlan urai. Ők az Ószövetségben és a Koránban említett mitikus Ād törzs, Sok Oszlopos Iram alapítói.
Wadi Rum nomádjai: a beduinok
A tömjénkereskedelem sivatagi útvonalai a középkor hajnalán a tengerre helyeződtek át, ez pedig elhozta a nabateus kultúra virágkorának végét. A Wadi Rum a később felbukkanó nomád törzsek, a beduinok számára is csak egy átszelendő vidéket jelentett észak – déli vándorlásaik során. Később a terület az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került, amely teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a sivatag tágabb értelemben vett régióját és lakóit, legjobb esetben is csak adót szedni jártak ide – amivel persze nem nyerték el a beduinok szimpátiáját.
Áttörést a huszadik század elején a Hejaz-vasút, az oszmánok mega projektje jelentette. Ez Damaszkuszt (a tervek szerint később Isztambult) kötötte össze a muszlimok szent városával, Mekkával. Épült egy állomás a Wadi Rum közvetlen közelében is. A birodalom főként katonákat és páncélvonatokat küldött ide, hogy azok megzabolázzák a renitens, adót nem szívesen fizető beduinokat. Az épület egy felújított katonai szerelvénnyel ma is megtekinthető. Forgalom már rég nem zajlik erre. A sivatagi tájban futó sínpár és az állomás látványa viszont határozottan emlékeztet egy klasszikus western-jelenetre.
A modern Wadi Rum: az arab felkeléstől a világörökségi helyszínig
Az így kialakult helyzetet ismerte fel kiváló stratégiai érzékkel a brit hadsereg. Az első világháború idején a britek ellenséges viszonyban álltak az oszmánokkal. A beduinokhoz küldték Thomas Edward Lawrence-t, a Közel-Keletet jól ismerő, arabul folyékonyan beszélő tisztet azzal a céllal, hogy lázadást szítson az elégedetlenkedő törzsek és a birodalom között. Lawrence beépült a beduinok közé, azok a barátjukká és társukká fogadták, végül pedig sikeres hadjáratot indítottak az oszmánok ellen. Elfoglalták Aqabát és Damaszkuszt, de a hőn áhított cél, a szabad arab állam a britek ármánykodásának köszönhetően mégsem jöhetett létre.
Emiatt Lawrence egy szitokszó lett a beduinok körében, ő maga pedig csalódottságában visszavonult a hadseregtől és megírta a Bölcsesség Hét Pillére című könyvét, mely a Wadi Rum vidékét egycsapásra a világ fókuszába helyezte. Ezt csak fokozta az életéről szóló, több Oscar-díjjal jutalmazott, 1962-ben készült film, az Arábiai Lawrence, mely után nem volt megállás. A Jordán Kormány először a terület jó részét védett, turisztikai régióvá nyilvánította. Majd szolgáltatásokat fejlesztett és Zalabieh törzsbeli beduinokat telepített ide, hogy azok kiszolgálják a látogatók igényeit. A Wadi Rum 2011-ben felkerült az UNESCO természeti és kulturális világörökségeinek listájára.
A sok oszlopos város mesebeli világa ma már terepjárón vagy teveháton járható be, sziklamászó helyszínek várják a kalandra vágyókat. Felfedezhetjük a szűk, színes falakkal bezárt kanyonokat és az ősi sziklarajzokat. Komfortossá alakított beduin sátrakban szállhatunk meg és tradicionális ételeket kóstolhatunk. Éjjel pedig megcsodálhatjuk a sivatag fantasztikus égboltját a milliárd csillaggal, a Holddal és a Wadi Rum testvérbolygójával, a Marssal.
Írta: Kovács Péter
a WanderWell túravezetője
megjegyzés: angol (nemzetközi): Wadi Rum; eredeti arab: وادي رم ; magyar helyesírás szerint: Rum vádi. Cikkünkben az angol, illetve nemzetközi átírást használjuk, mivel ez az ismertebb és elterjedtebb, a magyarországi internetes keresések jellemzően ezt a formát követik.
- Kapcsolódó cikkek a témában:
A nabateusok, Petra építői
Miért éppen Omán?
Különleges mélyföldek
A közel-keleti konyha - Ha felkerekednél, hogy ellátogass Wadi Rum legendás világába, tekintsd meg a WanderWell utazási ajánlatát: Jordánia
