A Holt-tengerről
„… Palesztinában van egy olyan tó, hogy ha megkötözünk egy embert vagy állatot, és beledobjuk, az úszik, és nem süllyed el… Azt mondják, hogy ez a tó olyan keserű és sós, hogy nem élnek benne halak, és hogy ha ruhákat áztatsz bele és rázod őket, akkor megtisztítja őket.”
Arisztotelész Kr. e. 340 körül írta ezt a Holt-tengerről, a világ talán legismertebb hipersós taváról, mely egy lenyűgöző természeti jelenség a Közel-Keleten.
Természeti csoda a Föld legmélyebben fekvő völgyében
A Holt-tenger a Jordán-hasadék völgyében fekszik 431 méterrel a tengerszint alatt, a mai Jordánia, Izrael és Palesztina határán. Ezzel partvidéke a Föld legalacsonyabban fekvő mélyföldje. A tavat tápláló Jordán-folyó deltája jelentős ókori civilizációk bölcsője volt. Nem csoda hát, ha a történelmet tekintve különösen fontos ez a helyszín.
A Holt-tenger volt a világ egyik első gyógyhelye. Nagy Heródes, Júdea római vazallus királya élete végén megtébolyodott, különböző betegségeket hallucinált, melyekre gyógyírt csak a Holt-tenger sós vizében lebegve talált.
Az egyiptomiak a tóban természetes módon képződő aszfaltot halászták le a víz felszínéről, amit mumifikáláshoz használtak. Később a vidék vallási szekták kedvelt búvóhelyévé vált.
A partvidék éghajlata és különleges földrajzi helyzete, formái, illetve a sós víz pozitív egészségügyi hatásai pedig napjainkra keresett célponttá tették a turisták körében.
A Holt-tenger földrajza – az extrém sós víz oka
A tó, és az azt befoglaló Jordán-hasadék egy hosszú, keskeny völgyrendszerben található. Ez a mai Libanon Bekaa-völgyétől egészen a Vörös-tenger bejáratáig húzódik. Ezt a vidéket a földtörténeti negyedidőszak elején, körülbelül hárommillió évvel ezelőtt még rendszeresen elárasztotta a Földközi-tenger. A mai Galileán keresztülfutó árkon beömlő tengervíz egy hosszú lagúnát alakított itt ki: a Szedom-lagúnát. Az elöntések és kiszáradások sorozata több, mint két kilométer vastag sóréteget képezett a lagúna legmélyebb medencéjében.
Körülbelül kétmillió évvel ezelőtt aztán a Jordán-hasadék völgye és a Földközi-tenger közötti szárazföld, azaz a mai Izrael területe tektonikus mozgások következtében megemelkedett. A lagúna szárazföldi tóvá vált.
A Holt-tenger vizén könnyű lebegni
A kialakult extrém vastag sóréteg megtette a hatását. Jelenleg a tó vizének oldott sótartalma 34%-os, szemben a világóceánok átlagos 3,5%-os értékével. A víz tehát olyan sűrű, hogy kényelmesen, akár újságot olvasva lehet lebegni a tó felszínén. Ezt számtalan fotón, videón is látni lehet. Érdemes megjegyezni, hogy ezzel még mindig nem a Holt-tenger a világ legsósabb tava. Az antarktiszi Vanda- és Don Juan-tó ennél is koncentráltabb. Utóbbi például 44%-os sóoldat, amely emiatt még az antarktiszi körülmények közt sem fagy be soha.
A Holt-tenger a nevét arról kapta, hogy semmiféle vízi növény vagy állat nem él meg benne, bár baktériumok és mikrobiális gombák elenyésző mennyiségben jelen vannak a vízben.
A Holt-tengeri sóoszlopok és vízen lebegő aszfalt
A tó még lagúna korában rengeteg üledéket halmozott fel, amely felfelé nyomta a sólerakódásokat a partvonal régiójában, sódómokat, sóoszlopokat alakítva ki. Ezek a formák és a keleti part homokkő-hegyei, az abban futó időszakos folyók vájta kanyonok (wádik) egészen különleges formakincset adnak a vidéknek. A sóoszlopokkal könnyen összekapcsolható Lót bibliai története, a wádik pedig ma kedvelt túracélpontok. A Mujib-folyó kanyonját, a Wadi Mujib-ot nem véletlenül emlegetik úgy, mint a jordán Grand Canyont.
A medence mélyén természetes módon aszfalt képződik, amely az ókorban még hatalmas foltokban lebegett a víz felszínén. Az egyiptomiak ezt lehalászták és a halottaik mumifikálására használták fel. Az aszfalt olyan keresett árucikk volt akkoriban, hogy az évmilliók alatt felhalmozódott mennyiségből mára alig maradt, hiába kémleljük a vizet, lebegő aszfaltfoltot már nem láthatunk rajta.
A sóbálvánnyá vált asszony története
A legenda szerint itt vált sóbálvánnyá Lót felesége. A bibliai történet alapján az Úristen elpusztította Szodoma és Gomorra városát, de Lótnak és családjának megkegyelmezett. Ők elhagyhatták a bűnös városokat, mielőtt azokat a tűz felperzselte volna, ugyanakkor tilos volt visszanézniük. Lót felesége a tiltás ellenére megfordult – és nyomban sóbálvánnyá dermedt. Ma mind az izraeli, mind a jordán oldalon van egy-egy part mentén fekvő sóoszlop, mely a helyiek szerint nem más, mint Lót felesége.
Holt-tenger az ókorban: Mózes és a zsidóság
Évszázadokkal később Mózes ide vezette a zsidó törzseket az egyiptomi kivonulás során. Ő maga is itt halt meg a Nébó-hegyen, ahonnan a törzsek a negyven év vándorlás után először pillantották meg az Ígéret Földjét – és ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Holt-tengerre.
Az ókori Izrael királyság időszakában a tó vidéke folyamatos csatározások színtere volt. A héber törzsek váltakozó sikerrel próbálták meghódítani a Holt-tenger keleti partvidékén fekvő Moáb királyságát, Dávid pedig itt rejtőzött el apósa, Saul király elől. A rejtekhelyéül szolgáló barlang egy a sok közül a tó nyugati partján – ezekben fedezték fel aztán a huszadik század közepének talán legfontosabb régészeti leleteit, a Holt-tengeri tekercseket. Ezeket az esszénusoknak nevezett zsidó szekta tagjai írták a Kr.e. 3. és Kr.u. 1. század közötti időszakban. A leletek jelentősége abban áll, hogy teljes ószövetségi könyveket tartalmaznak eredeti nyelven, például Ézsaiás könyvét, melynek szövegminősége jobb, mint az addig ismert forrásoké.
Felejtés homálya a Holt-tenger felett
A római korban a Holt-tenger fontos kereskedelmi útvonal volt. A hajók sót, aszfaltot és mezőgazdasági termékeket szállítottak és akkoriban kezdődött a tó vizének, iszapjának gyógyászati felhasználása is.
A középkorban a Holt-tenger és tágabb értelemben vett vidéke is a feledés homályába merült. A keresztes hadjáratok kifulladása és az arab kalifátusok uralma után a Jordán-folyó környéke az Oszmán Birodalom egy távoli, elhanyagolt tartománya lett. Ez a status quo görög ortodox szerzeteseket vonzott a tó vidékére. Kolostoraik, mint például a Wadi Keltben lévő Szent György és a júdeai sivatagban lévő Mar Saba, ma is zarándokhelyek.
Wellness és spa a Holt-tengernél
A huszadik század zajos eseményei, a Jordán Királyság és Izrael Állam megalakulása aztán újra a figyelem középpontjába állította a Holt-tenger vidékét. Amikor éppen nem geopolitikai huzavonáktól hangos a régió, akkor gigantikus beruházások zajlanak mindkét oldalon.
A tó turisztikai és gyógyászati szerepe jelentős. A víz ásványi anyag tartalma, a sivatagi levegő alacsony pollentartalma, a tengerszint alatti elhelyezkedésből adódó csökkent UV-sugárzás és nagyobb légköri nyomás mind-mind kedvező egészségügyi hatásokkal járhat.
Erre alapozva Izrael és Jordánia is megteremtette a maga Holt-tengeri gyógyiparát. Évente több millió gyógyturista érkezik ide, hogy szépüljön az iszappakolástól, fiatalodjon a magnéziumtartalmú víztől, vagy csak szimplán jól érezze magát a tó fantasztikus, semmihez sem hasonlítható környezetében.
A Holt-tenger hamuzsírja
A Holt-tengeri iszap azonban nem csak a térdízületekre jó. Aki először jár a vidéken, csodálkozva tapasztalja, hogy a sivatagi táj a tó közvetlen környezetében zöldellő kertté változik. Gyümölcsösök, melegházak sorakoznak a sókiválásokkal tarkított partvidéken, egészen bizarr látványt nyújtva.
A titok nyitja a kálium-karbonát, közismertebb nevén a hamuzsír, amely a tó vizéből csapódik ki és „természetes műtrágyaként” termékenyíti meg a völgy földjét.
Ez hatalmas üzlet is egyben, a műtrágya nagyon keresett áru, így kitermelése mindkét oldalon gőzerővel folyik. A tó déli részét részben feltöltötték, hogy a kotrógépek és a teherautók egészen a középen húzódó határig tudjanak közlekedni, a hamuzsír-bányászat pedig zavartalanul működjön.
Drámai vízszintcsökkenés egy tragédia előszele
A bányászat és a tavat tápláló egyetlen állandó vízfolyás, a Jordán-folyó vizének elöntözése a tótól északra, együttesen azt eredményezi, hogy a Holt-tenger vízszintje drámai módon csökken. Területe ma 605 km², szemben az 1930-ban mért 1050 km²-el. A meredek parton táblák jelzik, melyik évben meddig ért a víz. A huszadik században még közvetlenül a tópartra épült szállodáktól ma már jócskán gyalogolnia kell annak, aki lebegni szeretne a sós vízben.
Sajnos a sivatagi farmokat öntözni kell, a hamuzsír-biznisz pedig Jordánia GDP-jének 7%-át teszi ki, így könnyű belelátni a Holt-tengerbe az Aral-tó tragédiáját. Bár talán mégis van remény: több, grandiózus és kevéssé reális ötlet mellett, 2014-ben Izrael és Jordánia közösen kidolgozott egy tervet a tó vizének visszapótlására. Eszerint a Vörös-tengerből felpumpálnák a vizet egy kisebb, moduláris reaktor energiájával a Jordán-völgy és folytatása, a Wadi Araba vízválasztójáig. Ott a tengervizet ugyanezzel az energiával sótalanítanák, majd öntözésre használnák mindkét oldalon. A maradék sós oldatot pedig gravitációs úton a Holt-tengerbe juttatnák.
A terv nemzetközi befektetők és az IMF tetszését is elnyerte. A projekt elindult, de sajnos jött a politika és a háború a térségben. A Holt-tenger azóta némán szemléli az őrületet, feltámadására pedig évről évre kevesebb a remény.
Írta: Kovács Péter
a WanderWell túravezetője
Kapcsolódó cikkek:
Wadi Rum, a mesebeli sivatag
A nabateusok, Petra építői
A kereszténység története Jordániában
Ha felkeltette az érdeklődésedet Jordánia, nézd meg a WanderWell utazási ajánlatát:
Jordánia
