Ma az óriások nyomába indulunk. Volt idő, amikor a Giant’s Causeway (Óriások Útja) környékén a helyi túravezetők igazi sztármesélők voltak. Történeteikkel nemcsak a tájat mutatták meg, hanem a legendák világát is. Ma már a geológia adja a hivatalos magyarázatot — de mi van, ha a régi történetmondók nem tévedtek?
A klasszikus óriáslegenda — Finn McCool és a ravasz győzelem
A történet szerint a zord ír partokon élt Finn McCool, az óriás harcos. Vigyázott népére, földjére, családjára. Ám a tengeren túl, a későbbi Skócia földjén élt egy másik óriás: a hírhedt és indulatos Benandonner. A két óriás évekig gúnyolódott egymáson, köveket hajigáltak át a tengeren, fenyegették egymást mígnem Finn úgy döntött, ideje szemtől szemben megmérkőzni.
Finn utat kezdett építeni a tengerbe. Hatszögletű bazaltköveket süllyesztett egymás mellé, lépcsőként nyújtva előre az óceán fölé, amíg a Causeway el nem érte a túlsó partot. Itt ugyan felmerülhet a kérdés, hogy ha óriásokról van szó, miért nem gázoltak át a vízen, annyira mély nem lehetett. Az óriások irtóztak a víztől és nem bírták, ha akár csak a lábukat is érintette – ugye milyen logikus magyarázat?
Amikor Finn átkelt, rádöbbent, hogy Benandonner nála sokkal nagyobb, erősebb és félelmetesebb. Pánikban visszarohant Írországba, olyan gyorsan, hogy útközben elveszítette az egyik csizmáját, amelyet a part mentén ma is mutogatnak a legendák kedvelői. Benandonner követte és Finn háza felé vette az irányt.
Otthon Finn felesége, Oonagh vette kézbe a helyzetet. Babának öltöztette Finnt, pólyába fektette, és amikor Benandonner berontott, „gyermekükként” mutatta be. Ezután vendégül látta: vasdarabokkal és kövekkel telerakott kemény cipót adott neki, amely eltörte a fogait. Szabadkozott, hogy férjének ez a kedvenc étele, ami Benandonner magabiztosságát máris megingatta.
Ekkor a „csecsemő” Finn felsírt és Oonagh odaadta neki a másik kenyeret, amiből természetesen hiányoztak az éles hozzávalók, így a kis Finn boldogan majszolta azt a vendég nagy csodálatára. A skót óriás rémülten nézett a hatalmas „babára”, és csak egy gondolat futott át rajta: ha a gyermek ekkora… mekkora lehet az apja?
Mivel ezt nem szerette volna két szemével kideríteni, így fejvesztve menekült vissza Skóciába, miközben lerombolta maga mögött az utat, hogy Finn ne követhesse. És így maradt meg a legenda: az írországi bazaltoszlopok és a skóciai „párjuk” mintha egy egykor összefüggő óriásút szétszakadt darabjai lennének.
A szerelmi legenda — a Causeway, amelyért mindent feláldoztak
Létezik egy ritkábban mesélt történet is. Egy lírai, balladaszerű változat, amely szerint Finn nem harcért, hanem szerelemért építette az Óriások Útját.
Ebben a változatban Finn egy nőbe szeretett bele a tengeren túl. Nem érhette el, nem léphetett át hozzá, így nap mint nap a parton állt, köveket görgetett a vízbe, és arról álmodott, hogy egyszer találkoznak. Egy napon elhatározta, hogy utat épít hozzá — kőből, akaratból, reményből. Az út egyre messzebb nyúlt a tenger fölé, ám Finn idős nagymamája nem akarta, hogy elhagyja hazáját és őt. Féltette, vagy önző volt? — nem tudni. Minden éjjel vihart varázsolt a tenger fölé, és szétzúzta a félig elkészült utat.
Finn újra és újra nekilátott. A viharok egyre erősebbek lettek. Villámok csaptak le, a hullámok a kőhöz csapódtak, de Finn nem állt meg. Végül egy éjszakán, kimerülten, vérző kézzel és utolsó erejével átért a túlpartra. Karjaiban találta a szerelmét. Majd ott, a parton összeroskadt, és a nő karjai között meghalt.
Mögötte az út lassan visszacsúszott a tengerbe, mintha soha nem is létezett volna. A nagymama a magaslatról nézte végig, és amikor rádöbbent, hogy a saját varázslata vette el tőle a fiút, szégyenében kővé változott a sziklák tetején.
E szerint a Causeway nem harc emléke, hanem egy úté, amelyet valaki a szerelemért épített végig, még akkor is, ha tudta, hogy az ára túl nagy lehet.
A tudományos magyarázat — bazalt, tűz és lassú lehűlés
A Giant’s Causeway kb. 50–60 millió évvel ezelőtt keletkezett, amikor Írország és Grönland között intenzív vulkáni tevékenység zajlott. De mi is történt a geológusok szerint? A mélyből forró bazaltláva tört a felszínre, a láva tó-szerű, vastag rétegben elterült. A felszínen gyorsan lehűlt, alatta lassabban, és a zsugorodás következtében repedések alakultak ki.
Ez a folyamat a fizika törvényei miatt hatszög alakú repedéshálózathoz vezetett, ugyanúgy, ahogy a kiszáradt sár sokszögű mintát rajzol, csak itt kőben, gigantikus léptékben.
A lehűlő kőzet minden irányban egyenletesen zsugorodik, a természet matematikája „optimalizálja” a repedéseket, és a hatszög a legstabilabb forma — ezért olyan sok az öt- és hatszögletű oszlop. A legtöbb függőlegesen tagolt, tetejük lépcsőszerűen törik, néhol hengeres vagy ívelt. Orgonasípszerű formát vesznek fel attól függően, hol és milyen tempóban hűlt a bazalt.
Az Atlanti-óceán szél- és vízeróziója lassan lemarta a tömör bazaltplató felső részét, feltárva az oszlopokat, és „kőlépcsőként” hagyva őket a parton. Így vált a mélyben zajló folyamat látvánnyá a tenger szélén. A túlparton, a skót Staffa szigetén (Fingal’s Cave) ugyanez a vulkáni kőzetréteg bukkan felszínre — mintha ugyanannak az óriásútnak lenne a másik vége.
A Giant’s Causeway 1986 óta az UNESCO Világörökség része. Nem csupán geológiai ritkaságként, hanem kulturális szimbólumként is. Egy olyan hely, ahol a természet története és az emberi képzelet egyszerre kapott védelmet.
Ne hagyd ki az úti célról készült átfogó tudástárunkat! Tapasztalt utazók hiteles és hasznos információi. Minden, amit Írország kapcsán tudni érdemes a látnivalókról, túrákról és ételekről. Megnézem!
Jelenkori barangolás a Giant’s Causeway vonulatán
Írország peremén állva, a tenger fölé hajló bazaltlépcsők között az ember könnyen úgy érzi, mintha a világ egy pillanatra megállna. A Giant’s Causeway egyszerre természeti csoda és élő legenda: kőbe zárt idő, amelyben a tudomány hűvös magyarázata és a mitikus történetek melege egymás mellett fér meg.
Lehet hinni Finn óriás útjában, vagy a lassan lehűlő láva történetében.
A part mentén több különös kőalakot is névvel illettek az idők során: ott áll „a csizma”, amelyről azt mondják, Finn hagyta hátra menekülés közben; mellette a Wishing Chair és az orgonasípszerű kőoszlopok sora. Mintha maga a táj is továbbmesélné a legendát.
A skóciai Staffa szigetén, Izland és Grönland bazaltoszlopai között ugyanaz a kőzetfolyam folytatódik tovább, mintha egy ősi világ darabjai lennének szétszórva az óceán mentén. És miközben a szél végigfut a kövek tetején, felmerül a kérdés: talán volt idő, amikor mindez még egyetlen út volt.
Mi vonz minket és sok más látogatót ide? Talán a rejtély, talán az, hogy értjük a geológiai magyarázatot, de titkon talán jobban szeretnénk hinni a legendás óriásokban.
(Képek: Ambrus Gergely, Shutterstock)
