Jordánia a Közel-Kelet legsokszínűbb, ugyanakkor legbékésebb országa. A helyiek toleranciája messze földön híres, pedig az ország három világvallás töréspontján fekszik. A júdaizmus ősi emlékeit, mint Áron sírját vagy a Nebo-hegyi zarándokhelyet – ahonnan Mózes először pillantotta meg az Ígéret Földjét – a muszlim jordánok is nagy becsben tartják. De a szintén megbecsült kereszténység története is Jordániában kezdődik.
A kereszténység történetének kezdete
A Jordán folyó völgye az ókori Júdea szerves része volt. A római megszállás idején, itt, a folyó menti falvakban tűnt fel egy nagy hatású vándorpróféta, Keresztelő János, aki Krisztus eljöveteléről és a bűnbánatról prédikált. Hogy hívei lélekben megtisztuljanak, a Jordán vizébe merítette őket. Maga Jézus pedig, aki tanítványai társaságában szintén a folyóvölgy városait járta, eljött hozzá, hogy merítse alá őt is. Innen ered a keresztség szentsége.
Jézus megkeresztelésének helyszíne a jordániai Betánia mellett ma is látogatható. Pálma- és olajfaligetek között, a Szent János kolostor árnyékában rendszerint sok zarándok pihen meg.
A kereszténység történetének kezdetén a hívőknek szembe kellett nézniük az üldöztetéssel. A mai Jordániára is kiterjedő Római Birodalom évszázadokig nem tűrte meg Jézus követőit, csak I. Constantinus császár 313-ban kiadott milánói ediktuma engedélyezte számukra a szabad vallásgyakorlást. Innentől már szervezett formában, püspökségek irányításával gyakorolhatták hitüket.
A kereszténység rövid virágzása Jordániában
A szabad vallásgyakorlás elhozta a kereszténység aranykorát Jordániában is. Templomok épültek a kősivatagban a virágzó, északi, római várostól, Jerashtól egészen Petráig, a nabateusok ősi, rózsaszín városáig. A töretlen fejlődés egészen az 551-es bejrúti földrengésig, minden idők egyik legnagyobb természeti katasztrófájáig tartott. A pusztítás után az ősi épületek helyén szinte mindenütt csak romhalmaz maradt. Elpusztult Jerash, a püspökségi székhely Aeropolisz és Petra is.
A Kelet-római Birodalom ekkor még elég erős volt, hogy újjáélessze a Jordán folyó környékének keresztény közösségeit. A katasztrófa után a templomokat renoválták, sőt, a korábbi, római építmények törmelékeit felhasználva emeltek újabbakat is. De a hetedik század során újabb, pusztító földrengések tarolták végig a területet. Ebben az időszakban érkeztek az első muszlimok, akik a romos maradványokból építették fel a térség első mecseteit.
A muszlim hódítás
Az iszlám a hetedik század első felében viharos gyorsasággal terjedt el a Közel-Keleten. Néhány évtized alatt teljesen kiszorította a korábbi vallásokat, a mai Jordánia területén élő keresztény közösségekre pedig áttérés vagy hitvalló halál várt.
A térségben futó ősi kereskedelmi útvonalakat a tengeri szállítás váltotta fel, a régió elnéptelenedett, a sivatagi homok pedig lassan betemette az évszázados keresztény emlékeket.
A keresztes hadjáratok
A tizenegyedik század végén megjelentek a keresztes lovagok. Az általuk alapított Jeruzsálemi Királyság csak szűk egy évszázadig állt fenn, de markáns nyomokat hagyott a térségben. Oultrejordain-nak hívták a Jordán folyón túli területeket, amelyet uralmuk alá hajtottak és itt építették fel a ma is látható és látogatható, monumentális váraikat, Karak és Shoubak erődjét. Ez utóbbit Montréal néven is ismerhetünk és Petrától északra, az ősi Királyok Útján magasodik a sivatagi táj fölé.
Francia keresztény ősök
Montréal vára 1115-ben, a Jeruzsálemi Királyság időszakában épült és egyike volt a későbbi muszlim támadásoknak legtovább ellenálló keresztény állásoknak. A főként francia származású katonák által védett erődítményt körbezárták és kiéheztették a muszlim csapatok. Bár a lovagok feleségeiket és gyermekeiket adták élelemért és némi haladékért cserébe, végül győzött a túlerő. A várvédők visszavonultak a Jordán nyugati oldalára.
De akadtak olyanok is, akik itt maradtak a lovagok közül. Ezek letelepedtek a környező vidéken és földművelésbe kezdtek. Almát és hüvelyeseket termesztettek, méhészkedtek, megteremtették Shoubak környékének messze földön híres mezőgazdaságát. Ez a mai napig Jordánia egyik legfontosabb agráripari területe, az itt élő földművesek közül jó néhánynak francia lovagi vér csörgedezik az ereiben.
A csend évszázadai Jordániában
A keresztesek elvonulása után, a térséget visszahódító arab Ajjúbida dinasztia, majd az őket váltó egyiptomi mamelukok ellenség híján nem láttak sem katonai, sem egyéb fantáziát a Jordántól keletre fekvő vidékben, így a keresztesek erődjei is lassan lepusztultak az ismétlődő földrengések és a kegyetlen sivatagi időjárás miatt. A tizenhatodik században megjelentek a térségben az oszmánok, akik az Észak-Magyarországtól Etiópiáig húzódó birodalmuk egy jelentéktelen, értéktelen kis szegleteként tekintettek a mai Jordániára. Az elnéptelenedett városok, lepusztult kora-keresztény és annál is ősibb romok között nomád beduinok hajtották állataikat és élték különös világukat.
A madabai felfedezés
A csend a tizenkilencedik század végéig tartott, amikor egy Madaba nevű, jelentéktelen kis faluban a gyerekek különös kődarabokra leltek. A kődarabokat összeillesztették és meglepődtek, mert azok mindenféle képekké álltak össze.
Hamarosan a vidékre érkezett F. Giuseppe Manfredi, olasz szerzetes régész, aki azonnal kutatni kezdett a leletek után. Hamar napvilágra kerültek a virágokat, növényeket, állatokat, valamint mitológiai jeleneteket ábrázoló mozaikok, és a kétmillió színes darabból álló, lenyűgöző 6. századi Madaba Térkép is. Ezen találjuk Jeruzsálem legkorábbról fennmaradt ábrázolását, melyet „Szent Város” felirattal jelöltek meg. Fontos részleteket közöl a város nevezetességeiről, utcáiról, így később kulcsként szolgált a Jeruzsálemet feltáró régészek számára. A Madaba Térképen ezen túl még Palesztina és a Nílus-delta hegyei, völgyei, falvai és városai is megjelennek.
A felfedezésnek köszönhetően Madaba lett a mozaikok városa, és ami talán ennél is fontosabb, leginkább Manfredi tevékenysége nyomán, újra keresztény központtá vált.
Kereszténység a modern Jordániában
Az oszmánok bukása után brit mandátum következett, majd 1949-ben kikiáltották a Jordán Hasimita Királyságot. Az uralkodók azóta egységesen kiállnak a szabad vallásgyakorlat mellett. Bár a szunnita jog nem teszi lehetővé más vallású misszionáriusok működését, sem a muzulmánok áttérését, a keresztény kultúra ma virágzik Jordániában.
A keresztények a lakosság 4%-át teszik ki, nagyjából 250.000-en élnek főként Madabában és az északi városokban. A közelmúltban zajló térség beli konfliktusok hatására 150.000 iraki, asszír keresztényt is befogadtak és telepítettek le Amman környékén.
A király alkotmányba foglalta a keresztény kisebbség jogait: kvótával rendelkeznek a jordán parlamentben és a kabinetben, továbbá ők adják a mindenkori miniszterelnök-helyettest is. A tehetős muszlimok keresztény iskolába járatják a gyerekeiket, Amman szórakozóhelyeit pedig megtöltik a szabadon bulizó keresztény fiatalok.
Madabában egyszerre hallani a müezzint és a templomi harangszót és minden évben hatalmas ünnep a karácsony. Jordánia legnagyobb fenyőfáját vágják ki és állítják fel a Szent-György templom előtti téren ekkor, ahol keresztény és muszlim együtt ünnepli Jézus születésének napját – a keresztények bort kortyolva, a muzulmánok pedig az elmaradhatatlan vízipipájukat szívva, együtt, békében.
Írta: Kovács Péter
a WanderWell túravezetője
Kapcsolódó cikkek:
Wadi Rum, a mesebeli sivatag
A nabateusok, Petra építői
Ha felkeltette az érdeklődésedet Jordánia, nézd meg a WanderWell utazási ajánlatát:
Jordánia
