Létezik egy ország, ahol az idő végtelen folyama nem csak lelassul, de olykor megáll és visszafelé fordul, hogy a jövő helyett a régmúlt ködös messzeségébe sodorja magával a jelen múlékony pillanatait. Etiópia ősi földje, különösen az Omo-völgy az emberiség hajnalának titkairól mesél.
Etiópia
Az Etióp-magasföld hatalmas bazaltfennsíkja több, mint kétezer méteres átlagmagasságával, termékeny völgyeivel és néhol négyezerötszáz méter fölé törő csúcsaival Afrika tetejének számít. Ezen a titokzatos vidéken ringott egykor az emberiség ősi bölcsője, máig számos felbecsülhetetlen régészeti lelet kerül elő az ország különböző területeiről. De nem csak fajunkat, hanem a nyugati kultúrát is alapjaiban meghatározó vallási, szellemi áramlat, a kereszténység évezredes gyökerei is mélyen kapaszkodnak e vulkanikus talajba.
Kevesen tudják, hogy Etiópiában vált a kereszténység elsőként hivatalos államvallássá. Míg a Római Birodalomban a negyedi század elejére Konstantin császárnak köszönhetően épp csak véget értek a keresztényüldözések, amikor Afrika tetején már egy szíriai származású keresztény férfi, Édésziosz tanítja Amida császár fiát, Ézanát Jézus Krisztus evangéliumának bölcsességére.
Az Etióp ortodox egyház szerint ők az őrzői az elveszettnek hitt, legendás ószövetségi frigyládának is, és benne a Tízparancsolat kőtábláinak, melyeket Akszúm városában, a Miasszonyunk Sioni Mária Templomban tartanak hét lakat alatt az idők kezdete óta.
Omo-völgy
Csakhogy az idő Etiópiában néha megáll és visszafelé folyik. Különösen igaz ez az ország déli részén, a civilizált világ hatásaitól jórészt máig elzárt, nehezen megközelíthető területekre. Az Omo folyó völgyének alsó szakasza több tucat furcsa népcsoport otthona. Első látásra úgy hat, mintha az itt élők még mindig az idők hajnalán lennének, mintha valamikor, a kezdetek kezdetén kiléptek volna a történelem sodrásából, és máig abban az érintetlen állapotban volnának, melyben talán egykoron az emberiség minden tagja élhetett.
Murszi törzs
A nagyjából 7500 lelkes Murszi törzs tagjai hajlított ágakkal merevített, szalmával takart alacsony kunyhókban élnek, melyeket könnyű felépíteni. Félnomád állattartással foglalkoznak, így sokat vándorolnak, hogy az egyes területeket ne legeljék túl az állatok. A testükön hegtetoválásokkal díszített murszi férfiak hírhedt harcosok, finom utalás féle képpen manapság szinte mindnyájan Kalasnyikovot hordanak, hogy az állataikat megvédjék. Mivel nagy területre van szükségük, hogy biztosítsák a megfelelő legelőt, így gyakorta keverednek konfliktusba más törzsekkel.
A murszi nők híresek a szájukban viselt agyagból égetett, vagy fából faragott ajaktányérdíszeikről, melyek a termékenység szimbólumai. Eredetileg arcuk elcsúfítására találták ki, hogy így kevésbé legyenek vonzóak az ellenséges törzsekből érkező harcosok rabszolgaportyáinak, azonban az idők folyamán más értelmet nyertek e színesen festett korongdíszek használata.
Karo törzs
A szintén félnomád Karo törzsben nagyjából 1500-an élnek, és ezzel ők az egyik lekisebb lélekszámú etnikai csoport az Omo-völgyben. Ennek ellenére a karo férfiak és nők kimondottan híresek az aprólékosan kidolgozott testfestéseikről, melyhez a környékükön fellelhető természetes fehér krétát, faszenet, valamint okker, illetve vörös színű kőzetek őrleményét használják fel. A motívumok naponta változhatnak, illeszkedve a különféle alkalmakhoz.
Ari törzs
Az Omo-völgy legnépesebb törzse az Ari. Jinka városa körül élnek, és nagyjából 300 000-en vannak. Az arik főként kávé, cirok és enset, vagyis hamis banán termesztéssel foglalkoznak, de az állattartásnak is még fontos szerep jut. Emellett a fazekasságnak is komoly hagyományai vannak, termékeiket különböző piacokon árusítják.
Hamer törzs
A Hamer törzs női tagjai gyakran megveretik magukat a férfiakkal. Ennek az elsőre felháborító szokásnak komoly hagyományai vannak a valamivel kevesebb, mint 50 000-et számláló népcsoport életében. A fiatal hamer férfiak legfontosabb próbatétele az úgynevezett bikaugrás rituáléja. Ennek keretében hét-tíz ökröt állítanak egymás mellé a törzs azon férfitagjai, akik maguk már kiállták a próbát, de még nem házasodtak meg. Ezután a jelöltnek az első ökör hátára felugorva úgy kell az állatok hátán keresztben átszaladni, hogy egyszer sem esik le. A próbát négyszer kell megismételni ahhoz, hogy a fiúból immáron házasságra kész férfi lehessen. Egy-egy családban amíg a legidősebb fiú nem állta ki a próbát a fiatalabbak nem próbálkozhatnak. Ha valaki leesik, úgy minimum egy évet várnia kell az újabb lehetőségre. A bikaugrás alkalmával azonban a hamer nők is bizonyítják bátorságukat. Az ünnepségre összesereglett rokonság féri tagjait arra bíztatják, hogy vékony vesszőkkel akkorákat suhintsanak rájuk, hogy kiserkenjen a vérük. A nők a verést rezzenéstelen arccal tűrik, mely a bátorságuk és talpraesettségük jele. Azonban nem puszta önkínzásból teszik mindezt. A verések nyomán maradó hegek ugyanis bármikor feljogosítják viselőjüket, hogy a közösség férfitagjainak segítségét kérjék, ha arra szükségük lenne. Így a kiprovokált verésnek a jövőre nézve egyfaja biztosíték jellege van.
Az Omo-völgy átalakulása
Ahány törzs, annyiféle szokás, tarkabarka kulturális kavalkád és időutazás, amely azonban vészesen a végéhez közeledik.
Az Omo folyó völgyének népei egészen napjainkig háborítatlanul élhettek abban a törékeny, néha hátborzongató, néha lenyűgöző világban, melyet őseiktől örököltek. Azonban a hagyományos nomád állattartás és a folyó áradási ciklusaihoz igazodó szintén létfontosságú növénytermesztés veszélynek vannak kitéve. Az etióp kormány, hogy növelni tudja az ország áramtermelését, gátakat építtetett az Omo folyóra, melyek kritikusan változtatják meg annak természetes ciklusát, több százezer ember megélhetését veszélyeztetve így.
A legutóbbi projekt a Gilgel Gibe III gát felépítése volt, mely nemzetközi botrányokhoz vezetett. Mindazonáltal Etiópiának égetően szüksége van villamos energiára, és a vízierőművekkel nem csak az ország távolabbi részeit tudná ellátni, de exportra is jutna belőle.
A modernizáció megköveteli a maga áldozatát. Jelen pillanatban ez az áldozat az emberiség bölcsője. A földkerekségen alig akad még egy olyan hely, ahol ilyen sokszínűen maradhatott volna fenn a történelem előtti világ. Kérdés, hogy a turizmus javíthatná-e vagy éppenséggel csak tovább rontaná a helyzetet.
Az Omo-völgy népei eddig azért éltek ilyen módon, mert ezt tanulták elődeiktől, ez volt számukra a természetes. A tömegturizmus megjelenésével most azért élnének így, mert megfizetik őket. Talán nincs is jó válasz. Minden esetre az biztos, hogy mindenhez, ami ennyire ősi, ennyire törékeny, csak körültekintően, és kellő alázattal szabad közelíteni.
A cikket Gueth Péter a WanderWell túravezetője írta.
