Ha a majákra gondolunk, általában hatalmas piramisok és dzsungelbe veszett romvárosok jutnak eszünkbe. De a lenyűgöző építészet mögött egy rendkívül találékony civilizáció állt, amely már évszázadokkal az európai tudományos áttörések előtt csillagászatban, kémiában, mezőgazdaságban és még a sportban is forradalmi újításokat hozott. Hét olyan maja találmány következik, amelyek bizonyítják, hogy tudásuk jóval túlmutatott a kőfaragáson.
A nulla feltalálása
A nulla fogalmát a világon elsőként a maják értették meg és alkalmazták teljes rendszerként. Míg az ókori babilóniaiak és sumérok részben, a görögök csak elméleti szinten foglalkoztak vele (végül el is vetették az ötletet), addig a maják valódi matematikai eszközként használták a nullát már legalább kétezer évvel ezelőtt. Ez a maja találmány tette lehetővé fejlett huszas számrendszerük, bonyolult naptári rendszereik és építészeti számításaik működését.
A maja hieroglif írásban a nulla jele egy kagyló. Ez a forma a kör alakú teljesség szimbóluma volt. A nulla a maja világszemlélet szerint nemcsak egy szám, hanem az egység és az összekapcsoltság szimbóluma. Összeköti az emberi testet, az állatvilágot, a természetet, a tudományt és a spiritualitást. Egyes elméletek szerint a maják a természet megfigyeléséből, például az esőcseppek talajra hullásakor kialakuló körökből jutottak el a nulla fogalmáig. Ez a természetes folyamat inspirálta őket arra, hogy felismerjék: a „semmi” is lehet valami, az alap, amelyre minden más épül.
A maja csillagászat
A maja csillagászok évezredekkel ezelőtt olyan pontossággal figyelték meg az égboltot, amely ma is ámulatba ejtő. Ismerték a Nap, a Hold, a Vénusz és több más bolygó mozgását, és olyan pontos számításokat végeztek, amelyek vetekednek a modern tudománnyal. A napév hosszát 365,2420 napra becsülték, ami pontosabbnak tűnik, mint a ma használt Gergely-naptár. A holdhónap hosszát is szinte hibátlanul határozták meg (29,5308 nap), és a Vénusz 584 napos ciklusát is csupán néhány órás eltéréssel mérték.
Ne hagyd ki az országról készült átfogó tudástárunkat! Tapasztalt utazók hiteles és hasznos információi. Minden, amit Guatemala kapcsán tudni érdemes a látnivalókról, túrákról, belépőkről, ételekről és a színes utcákról. Megnézem!
A Vénuszt háborúval és isteni jelekkel hozták összefüggésbe, és égi mozgását politikai döntésekhez is használták. A maja csillagászat szakrális jelentőséggel is bírt. Az égitestek mozgását a jóslás, a vallási ünnepek időzítése, sőt a vetés és aratás rendje is követte. A Nap- és Holdfogyatkozásokat előre meg tudták jósolni, és olyan világképben hittek, ahol a kozmosz rendje szorosan összefonódott a földi élettel.
A maja naptár
Kevés dolog vált annyira jelentős szimbólumává a maja civilizációnak, mint a bonyolult és rendkívül pontos naptárrendszerük. A maják három különböző időszámítást használtak egyszerre. A 260 napos Tzolk’int vallási célokra, a 365 napos Haab’ naptárt a mindennapi élethez, valamint a rendkívül hosszú távokat mérő Long Count rendszert.
A Tzolk’in 13 számot és 20 napnevet kombinál, a Haab’ 18 húsznapos hónapból és 5 különleges, baljós napból állt, utóbbiakat Wayeb’-nek nevezték. A Long Count, vagyis „hosszú számítás” a világ teremtésétől eltelt napokat rögzítette, és lehetővé tette az események egészen a távoli múltba vagy jövőbe való pontos időzítését. Ez a komplex időkezelés a mezőgazdasági ciklusokon felül vallási ünnepeket és politikai eseményeket is szabályozott.
A hallucinogének mámora
A maja világképben a transzállapot nem puszta spirituális különlegesség volt, hanem kulcs a világok közti átjáráshoz. A sámánok és uralkodók különféle hallucinogén növényeket, például pszichoaktív gombákat, dohányt vagy az erős hatású békaváladékot alkalmaztak szertartásaik során, hogy kapcsolatba lépjenek az istenekkel vagy az ősökkel.
A legfontosabb szent növények közé tartozott a peyote, egy kis, tüskétlen kaktusz, amely meszkalint tartalmaz, amivel a maja vallási vezetők isteni útmutatást kerestek. A k’aizalaj okox néven ismert pszilocibin-tartalmú gombák használatára a mitológiai utalások mellett régészeti leletek mint a jellegzetes „gombakövek” is bizonyítékul szolgálnak. A látomások politikai és vallási üzenetté váltak, amelyeket a közösség egésze számára közvetítettek.
Maya blue: egy szín, amely túlélte az évszázadokat
A maya blue néven ismert, különösen tartós kék pigmentet a maja civilizáció alkotta meg jóval az európai ultramarin előtt. A színt valószínűleg nedves palygorskit (egy agyagásvány) és az indigo növény leveleinek főzetét keverve, majd 100–150 °C-on hevítve állították elő. A pigment különlegessége nemcsak ragyogó kék árnyalatában rejlik, hanem abban is, hogy az időjárásnak, nedvességnek és napsütésnek rendkívüli mértékben ellenáll. Ez a tulajdonság különösen meglepte azokat a régészeket, akik a Chichén Itzá-i templom falain 1600 éves festményeken fedezték fel az élénk kéket. Egy olyan színt, amely hagyományosan gyorsan fakul a trópusi körülmények között.
A színnek szakrális jelentősége is volt. Áldozati oltárokat és magukat az emberáldozatokat is ezzel a kék festékkel kenték be a szertartások során. Később, a maya blue már a spanyol gyarmati művészetben is megjelent, mint a helyi anyagokkal dolgozó festők egyik meghatározó eszköze. Míg Európában az ultramarin, amelyet Afganisztánból származó lápisz lazuliból állítottak elő, aranynál is drágább luxuscikknek számított, addig a mai Mexikó és Guatemala területén dolgozó művészek a maya bluenak köszönhetően saját, különösen élénk kék színpalettát használhattak.
A maja találmány, amely egyben labdajáték és véráldozat is
Ahogy a modern társadalmakban, úgy a majáknál is fontos szerepet játszottak a játékok, különösen a híres labdajáték, a pok-ta-pok, amely az egész civilizációban elterjedt volt. Szinte minden nagyobb maja városban állt egy vagy több labdapálya. Chichén Itzában például hét is található, míg a belize-i Pacbitun lelőhelyen feltárt pálya nyílt végű, hosszúkás formája az észak–déli irányt követi. Ezek a pályák a sportesemények színterei mellett vallási és politikai központok is voltak, amelyek tükrözték az adott város gazdagságát és hatalmát.
A játékot csípővel és combbal játszották, és a cél az volt, hogy a nehéz gumilabdát átdobják egy kőkarikán hasonlóan a kosárlabdához, ám kézzel érinteni nem volt szabad, akárcsak a labdarúgásban. Bár a pok-ta-pok szórakozást is nyújtott, gyakran rituális jelentőséggel bírt. Egyes források szerint politikai viták, akár uralkodók közötti konfliktusok eldöntésére is szolgált. Régészeti bizonyítékok utalnak arra is, hogy a vesztes fél olykor véráldozatként végezte, így a játék valódi tétet is hordozott.
Gumiból készült labdák
A maják évszázadokkal megelőzték a modern ipart, amikor már kr. e. 1600 körül rugalmas anyagot állítottak elő a helyi kaucsukfák tejszerű nedvéből, a latexből. Ezt a természetes gumit a hajnalka nedvével keverték, ami kevésbé törékennyé és sokkal rugalmasabbá tette az anyagot. Így jött létre a világ első pattogó labdája.
Ezek a tömör gumiból készült labdák egyrészt a híres maja labdajáték (pok-ta-pok) kellékei voltak, másrészt a rituálék és szertartások központi elemei is. A konkvisztádorokat állítólag lenyűgözte, amikor először látták a pattogó gumilabdát, mivel Európában ilyesmit még sosem tapasztaltak. A legértékesebb zsákmányok egyikeként ilyen labdákat is hazavittek a spanyol udvarba.
Sőt, beszámolók szerint a maja népek már gumicipőt is viseltek, bár ennek máig nem találták meg a fizikai bizonyítékát, talán éppen a gumi gyors lebomlása miatt. A gumi egy valóban korszakalkotó találmány, amely több mint háromezer évvel előzte meg a vulkanizált gumi feltalálását.
(Képek: Shutterstock)
