Etiópia leghíresebb exportcikke a kávé, de ezen kívül akad más világhírű vonatkozás is Afrika tetejéről. A rasztafari mozgalom és a jazz mellett Etiópia futói tették tették világhírűvé az országot. Jelenleg az összes hosszútávú rekordot (5000 méter és a maraton között) etióp, kenyai és ugandai versenyzők tartják. Abebe Bikila mezítláb futotta le, és nyerte meg az 1960-as római olimpia maratonját, Haile Gebrselassie 27 világrekordot döntött meg karrierje során, és sokan minden idők legnagyobb futójának tartják. De miért Kelet-Afrika ontja magából a verhetetlen versenyzőket?
Mítoszok és a valóság
Makacsul tartja magát az a magyarázat, miszerint a legjobb futók gyerekkorukban futva jártak iskolába, illetve a pásztorok futva közlekedtek a szavannán. Mivel egész gyerekkorukat így töltötték, ettől ilyen jók. Ez az érvelés nem magyarázza, miért világklasszisok Etiópia és Kenya futói, és a szomszédos Szudán vagy Tanzánia futói miért nem. Arra sem nyújt kielégítő választ, hogy a fejlettebb országok jobb körülmények között élő ifjú tehetségei miért nem álltak a dobogón évtizedekig.
A valódi okok összetettebbek. Etiópia földrajzi viszonyai, elsősorban tengerszint feletti magassága az egyik ok. A másik társadalmi: a szegénységből az egyetlen kitörési lehetőség a futás. Emiatt szó szerint nagy a verseny (egy etióp tartományi versenyidővel más országokból olimpiára kvalifikálnak). A legtehetségesebbeket és legkitartóbbakat állami vállalatok futóklubjai támogatják, és ebben a mezőnyben kell a legjobbnak lenni. Könnyű lenne tehát mindent genetikai vagy környezeti okokra visszavezetni, de a beletett edzésmunkát senki nem spórolhatja meg.
Ne hagyd ki az országról készült átfogó tudástárunkat! Tapasztalt utazók hiteles és hasznos információi. Minden, amit Etiópia kapcsán tudni érdemes a látnivalókról, nemzeti parkokról és kultúráról. Megnézem!
Edzésterv és a földrajz
Etiópia futóközpontja a főváros, Addisz Abeba. Afrika legmagasabban, 2300 méterrel a tengerszint felett fekvő fővárosa a 3200 méteres Entoto-hegy lábánál. Aki ilyen magasságban edz a ritka levegőn és jól teljesít, annak a tengerszinten futás jutalomjáték. A legtöbb nagy versenyt tengerszinten vagy legfeljebb pár száz méteres magasságban rendezik. Etiópiában van néhány edzőtábor 3000 méteres magasság felett, sokan messziről utaznak ezekbe a verseny előtti hetekben.
Az addiszi futók (több ezer, komoly ambíciókkal bíró ifjú titánról beszélünk) hajnalban, 3 és 5 óra között kezdenek, hogy lefussák a délelőtti legalább egy–két órás távjukat. Az etióp iskola sajátossága a csoportban futás, magányosan senki sem edz. Szorosan egymás mögött, egyszerre, egymás nyomába lépnek, ezzel húzva az aznap kevésbé topon lévő társaikat. A csoportot vezető választja meg a tempót és az útvonalat (nyilván az edző instrukciói alapján), a többiek őt követik. Gyakran cikkcakkban futnak az Addisz körüli erdőkben. Ez lehetőséget ad a lemaradóknak, hogy fölzárkózzanak és ismét egy csapatban futhassanak. A futás csapatsport, iramdiktálók nélkül még a legjobbak sem nyerhetnek.
A komoly versenyekre különböző terepeken edzenek, legtöbbször köves talajon, komoly szintekkel, vagy erdőben, esetleg a földek mellett. Az elképzelésük szerint minél változatosabb környezetben futnak, annál egyenletesebben terhelik a testüket. Sok pénzt az aszfaltos maratonokkal lehet nyerni, ezért előtte alig futnak burkolt úton, hogy mire odajutnak, szinte repüljenek a sima felületen.
Honnan van az energia?
Az etióp futásban a bevitt táplálék csak egy része, talán nem is a legfontosabb része az energiának. A versenysportban fontos a belső kiegyensúlyozottság és az ideális körülmények. Eszerint a gondolkodás szerint az igazi energia a csapatban van: a csapattársakban, a környezetükben és a vágyaikban. Ezért a csapatok összetartanak, segítenek egymásnak, ismerik egymást. Táborokban a futók együtt is laknak, hogy ne legyenek egyedül, ne kezdjenek el agyalni és kétkedni magukban.
Az energia fizikai része az etióp konyha. A legtöbb étel alapja egy teff nevű gabona, illetve az abból erjesztett lepényféle, az indzsera. A teff kiváló rost- és vasforrás, sokszor annyi kalciumot, káliumot és más esszenciális ásványi anyagot tartalmaz, mint más gabonafélék. Amikor a teffből indzserát készítenek, az erjesztési folyamat során vitamin is termelődik.
A beso a természetes etióp proteinshake, amit enyhén pörkölt árpalisztből meleg vízzel és vajjal vagy olajjal kevernek össze. A talla a tradicionális etióp sör. Élesztő nélkül főzik vagy erjesztik komlóból, malátából és különféle gabonafélékből, jellemzően árpából, búzából, teffből. Mindez friss, helyben termesztett zöldségekkel és gyümölcsökkel kombinálva a lehető legegészségesebb és energiadúsabb étrend.
Etiópia futói és a motiváció
Talán nem meglepő, de a legfőbb motiváció a pénz. Annyi pénzt, amennyi egyenesbe teszi az életüket, kizárólag a legjobbak keresnek. Egy olyan országban, mint Etiópia, ahol vidéken pár száz dollár már kisebb vagyonnak számít, a nemzetközi versenyek díjazása egyenlő a gazdagsággal.
Egy karrier valahogy így kezdődik: aki érez magában elhivatottságot, munka mellett, előtt, után futni kezd. Gyakran a futócipő megvásárlásához szükséges pénz előteremtése az első akadály. Miután megvan a felszerelés, csatlakozik a környéken futó csapatokhoz. Ha elég jól megy, előbb-utóbb hivatalosan is csapattag lesz. A következő állomás, amikor egy klub, például a hadsereg vagy egy állami cég futócsapatába kerül, ahol már minimális fizetést és ellátást is kap, és nem kell mellette mindenáron dolgoznia. Ez már az a szint, ahol 2 óra 15 percen belül futják a maratont, és számos vidéki versenyen kell indulni és jó helyezést elérni. Ezen a szinten már a szponzorok biztosítják a felszerelést.
A pálya csúcsa az, amikor lehetőség nyílik külföldi versenyekre. Ehhez már kell menedzser és komolyabb koncepció, hiszen ezeknek magas költsége van. Pénzdíjat viszont csak az első néhány helyezett kap. A dubai maratonon 80 ezer dollár, a New York-in 100 ezer az első helyezett díja, amiből lejön a menedzser 15 százaléka és a költségek. Ennyi pénzből Etiópiában már lehet földet venni, építkezni, vállalkozásba kezdeni.
Etiópia leghíresebb futói, mint a bevezetőben említett Haile Gebrselassie is ezt a pályát futotta be. Nemzetközi karrierjét a ‘90-es évek elején kezdte, egy évtizedet az atlétikában, egy újabb évtizedet utcai versenyeken töltött, mielőtt nyugdíjba vonult. Közben ingatlanokba fektetett, hoteleket épített, autókereskedéssel foglalkozott. Mára Etiópia nemzeti hőse, legismertebb sportolója és üzletembere lett. És ha neki sikerült, másnak is sikerül.
A cikkhez motivációt Michael Crawley skót antropológus Felhők felett futni című kiváló könyve adta.
(Fotók: Shutterstock)
