Miért vált Kuba utazási célként erkölcsi viták kereszttüzévé, miközben más, hasonló politikai berendezkedésű országokat gond nélkül látogatunk? Bár az USA szankciókat vetett ki rá, a hiánygazdaság is meghatározza a mindennapokat, a helyiek élettörténetei, a vendégszeretetet, a felfedezésre váró természet, és a lecsupaszított valóság miatt érdemes idelátogatni.
De vajon etikus-e utazni egy diktatórikus rendszerbe vagy épp ellenkezőleg, most van rá a legnagyobb szükség? Körbejárjuk, milyen dilemmákkal szembesül a Kubába készülő utas, és miért nem érdemes kihagyni mégis az ideutazást.
A politika árnyékában: kié a felelősség, ha útra kelünk?
Amikor 2024 végén megjelentek a különféle utazási magazinok 2025-ös top úti céljait felsoroló listái Kuba is szerepelt rajtuk. Egy poszt alatt elszaporodtak a vélemények. A főként amerikai kommentelők élesen bírálták a szerkesztőséget, amiért egyáltalán felmerült náluk Kuba mint ajánlott úti cél. Szerintük a politikai helyzet miatt nem etikus ide utazni. Élesen bírálták a szerkesztőséget, amiért „ilyen felelőtlenül” népszerűsítik az országot.
Azóta eltelt jó pár hónap. Az Egyesült Államoknak új elnöke lett, és mostanra sokan épp azért fordítanak hátat az USA-nak mint úti célnak, mert nem értenek egyet a politikai helyzettel. Visszanyalt a fagyi. De vannak olyan országok, amelyeknek turisztikai szempontból sikerül a politika fölé emelkedniük. Vietnámról vagy Kínáról sem az utazási bojkott jut eszünkbe elsőként. De akkor miért esik Kuba mégis ebbe a csapdába?
Ennek egyik oka a Kuba és az Egyesült Államok közti régóta húzódó, érzelmileg is terhelt viszony. A hidegháborús ellenségkép máig élénken él az amerikai közbeszédben, főként a politikailag aktív kubai diaszpóra révén. Emellett Kuba nem tudott gazdasági súlyt vagy stratégiai fontosságot szerezni a világpiacon, így a rendszerével szembeni kritikákra kevésbé hajlamos a nemzetközi közvélemény szemet hunyni. Míg más országokban a politikai valóság kevésbé érződik a turisták mindennapjain, Kubában a cenzúra, a gazdasági nehézségek és az állami turizmus jelenléte miatt sokan közvetlen kapcsolatot látnak az utazás és a rendszer támogatása között.
A karibi körutazások során gyakran elkerülik Kubát. A leggyakoribb szabály az, hogy a hajók nem köthetnek ki az Egyesült Államok partjainál legalább 180 napig, ha érintették az országot. Mivel sok hajóút Miamiból indul, a cégek kétszer is meggondolják, hogy mely desztinációkat érdemes érinteni.
Turizmus – teher vagy lehetőség?
„Most még inkább jó ötlet Kubába utazni, mert sok kubai családnak épp ezekben az időkben jelent életbevágó segítséget a turizmusból származó közvetlen bevétel” – mondta egy havannai fiatal nő, arra, hogy mit gondolnak a helyiek a turizmusról a jelenlegi körülmények között. Magánszállásokon megszállni, lakáséttermekben (paladarokban) enni, helyi vezetőt fogadni – ezek azok a döntések, amelyek valódi segítséget nyújtanak.
Bár az alapvető termékek és élelmiszerek beszerzése a lakosság számára továbbra is nehézkes, a magánszektor növekedése miatt ma már többféle áru elérhető, mint néhány évvel ezelőtt – még ha nem is mindenki számára megfizethetőek. Ez a turisták számára azt jelenti, hogy nem kell attól tartani, hogy semmit nem tudunk majd enni vagy vásárolni, de azt is érdemes tudnunk, hogy a helyiek egy része csak messze visszafogottabb fogyasztást engedhet meg magának.
A mindennapi nehézségek mint élelmiszerhiány, alacsony fizetések, elszegényedő állami szolgáltatások közepette felmerül a kérdés, hogy érzik magukat a kubaiak, miközben a turisták olyan éttermekben vacsoráznak, ahol egy fogás többe kerülhet, mint egy orvos havi fizetése? A válasz meglepő: a legtöbben nem a turistákra haragszanak, hanem sokkal inkább örülnek, hogy a magánszektor révén több áru érhető el, még ha sokaknak ezek nem is megfizethetők. A közvetlen bevételek miatt a turizmus nem vált ellenséggé – sőt, sokaknak kapaszkodót jelent.
Ha úgy gondoljuk, hogy valamivel támogatnánk a helyieket, akkor a legjobb opció erre, hogy vendéglátónkon vagy idegenvezetőnkön keresztül juttatjuk el azokat valóban rászorulóknak. „A legjobb, amit tehettek, ha a pénzetekkel a helyi közösségeket támogatjátok” – mondja. És hogy mit érdemes vinni? Fogkrém, szappan, betét, bébiétel, mivel ezek hiánya még a városokban is kézzel fogható.
Készpénz és kiszámíthatatlanság
Kuba pénzügyi rendszere az utazók számára is kihívást jelenthet. Bár 2021-ben megszüntették a kettős valutarendszert, és a kubai peso (CUP) lett az egyetlen hivatalos fizetőeszköz, a gyakorlatban a különböző árfolyamok és a pénzhasználat módja miatt érthetnek itt meglepetések.
Kuba erősen készpénzközpontú ország. Ez a pénz fizikai mennyiségével is meglepetést okozhat. Képzeljük el, hogy 20 ezer forintnak megfelelő összeget nem egy-két bankjegyben, hanem 50 forintos címletekhez hasonló papírpénzben kapunk kézhez. Ez közel sem fér el egy megszokott pénztárcában. Érdemes tehát csak annyi pénzt magunknál tartani, amennyit aznap tervezünk elkölteni, a többit biztonságos, elkülönített helyen tárolni.
Az árfolyamok zavart kelthetnek. Két árfolyam él párhuzamosan. Egy hivatalos állami és egy jóval magasabb szabadpiaci. A magánszektor (éttermek, boltok, szállások) a szabadpiacit használja, így az árak gyakran bonyolultnak tűnnek és változnak.
Csendes szolidaritás
Politikai rendszerek ide vagy oda, egy ország lakosságát sosem szabad az aktuális vezetés alapján megítélni. Akár demokratikus úton, akár más módon jut valaki hatalomra, az nem tükrözi a teljes társadalom gondolkodását vagy értékrendjét. Az utazás legmélyebb, legemberibb tapasztalatai épp akkor születnek, amikor az előítéletek ellenére mégis útra kelünk, és felfedezzük. A mindennapi emberek mindenhol álmodnak, küzdenek, nevetnek és remélnek. Egy dohányültetvényen járva megtudjuk például az idegenvezetőnkről, hogy francia szakot végzett, ám nem tudott elhelyezkedni az egyetemen oktatóként, és a fordítói munkák száma is elenyésző.
Bár Kuba alkotmánya elismeri a szólásszabadságot, a gyakorlatban az állam szigorúan ellenőrzi a nyilvános kritikai megnyilvánulásokat és a független szerveződéseket. A legtöbb kubai nem szívesen beszél politikáról, különösen nem idegenekkel. Részben a bizalmatlanság, részben a lehetséges következmények miatt. Mégis, ha nyitottanl közelítünk, és nem faggatózunk, hanem figyelünk, sokszor elmesélik nekünk az életük apró részleteit, amelyek túlmutatnak a rendszer keretein.
A kubai társadalom nagy része informálisan, a művészeteken, közösségi kezdeményezéseken és digitális platformokon keresztül éli meg a szabadság kicsiny szigeteit. Jó példa erre a „Patria y Vida” című dal, amely a forradalmi szlogent („Patria o Muerte” – Haza vagy halál) írta át, és vált a rendszerkritikus hangok jelképévé. A dal egy pillanat alatt bejárta az internetet, tömegeket szólított meg, és egy időre a remény és az ellenállás himnuszává vált. Bár a hatóságok betiltották, üzenete tovább él a kubaiak közti beszélgetésekben és az online térben. Havanna San Isidro negyedében graffitik, performanszok és privát kiállítások adnak hangot annak, amit máshol nem lehet kimondani.
Innen indult a San Isidro mozgalom is, amely mára a kreatív ellenállás jelképévé vált. Ez a csendes ellenállás, ez a szolidaritás és emberség teszi különlegessé az utazást Kubába, ha valóban kíváncsiak vagyunk rájuk, nem csak a képeslapokra.
Kuba dilemmája: bőség hiányból?
Sokunk számára a hiánygazdaság mint egy országot általánosan érintő probléma leginkább csak a történelemkönyvekből vagy idősebb családtagjaink visszaemlékezéseiből ismert. Kubában azonban ez nem a múlt része, hanem a mindennapok valósága, amely a helyiek életét és a turisták tapasztalatait egyaránt formálja. A boltok polcai gyakran üresek, az alapvető élelmiszerek, higiéniai cikkek vagy gyógyszerek beszerzése sokszor nehézségekbe ütközik.
A hiánygazdaság és a turizmus közti kapcsolat Kuba esetében különösen érzékeny, összetett és sokféleképpen értelmezhető. Felmerülhet bennünk, hogy csorbul-e a nyaralás élménye, ha nem jutunk hozzá megszokott ételekhez, ha a benzinhiány miatt nem jutunk el távolabbi látnivalókhoz, vagy ha épp áramkimaradások nehezítik a mindennapokat. Ezek valóban kényelmetlenségek lehetnek, mégis éppen ezek hívhatják elő azt a fajta alkalmazkodást, rugalmasságot és kíváncsiságot, ami miatt egy utazás igazán emlékezetessé válik.
Ennek a másik véglete a buborékban utazók, akiknek a főhadiszállása Varadero all inclusive resortja és a kötelező körök Havannában, mint az old timerezés és Hemingway bárjai. Aki hosszabb időt tölt Kubában, vagy tudatosan keresi a közvetlenebb kapcsolódási lehetőségeket, például casas particularesben száll meg, vagy elhagyja a legnépszerűbb útvonalakat már könnyebben szembesülhet a mindennapi valósággal. És ott van a köztes utazók csoportja is, akik nyitottak arra, hogy egy-egy rétegét megértsék ennek a bonyolult országnak. Láthatják a szegénységet, tapasztalhatják, hogy elmegy az áram de mindeközben betérhetnek egy ebédre és lakmározhatnak, amit csak szeretnének.
Kubába utazni megéri. De nem azért, mert valamelyik utazási magazin épp most nevezi „hot spotnak”, és nem is azért, mert ha kimarad, akkor lemaradunk valami nagy dologról. Nem trendből érdemes menni, hanem kíváncsiságból, nyitottságból és mert az ottani valóság, bármennyire más is, sok szempontból tükröt tarthat a saját életünkre is.
(Képek: Plachy Dominika, Tárczy Annamária)
