Az országhatárok szerepe, hogy az eltérő fennhatóság alá tartozó területeket elválasszák egymástól. Sok esetben hegyláncok, folyóvölgyek, illetve tengerpartok jelölik ki az egyes territóriumok szélét, de néha, a csak térképeken futó piros vonalak teljesen összegubancolódnak. Az alábbiakban a legfurcsább határvidékekre látogatunk el.
Országhatár a bejárati ajtóban – Hollandia és Belgium
Baarle-Nassau község alapvetően Hollandia déli részén fekszik, csakhogy a település számos része Baarle-Hertog néven Belgiumhoz tartozik. Az utcákon fehér keresztekkel jelölt térkövek mutatják, hogy éppen melyik országban járunk. Olykor egy kávéház egyik asztala még Hollandia, míg a másik már Belgium területén áll. A furcsa megoldás oka, hogy ez a terület régen a Brabanti hercegséghez tartozott, és az évszázadok során, olykor hamis papírokkal, adták-vették a kisebb-nagyobb birtokokat, végül minden összekuszálódott. Belgium 1830-as függetlenné válása után az itt élők maguk dönthettek arról, melyik országhoz kívánnak tartozni. Az alapkoncepció szerint, mindenki azon ország állampolgára, melynek irányába lakóházának kapuja nyílik. Ezért volt, aki átépítette házát, csakhogy állampolgárságot váltson. De akadtak olyanok is, akik holland és belga irányba egyaránt nyitottak kijáratot, így rájuk mindkét állam törvényei vonatkoznak.
Határátkelés stadionban – India és Pakisztán
Pakisztán és India viszonya enyhén szólva feszült, a közöttük húzódó több, mint 3000 kilométer hosszú határszakaszon mindössze alig néhány ponton lehet átlépni. Az egyik határátkelőhely Wagah és Attari között található. A hely napközben normális határállomásnak tűnik, buszok, teherautók, személyautók, útlevél ellenőrzés, vámvizsgálat. Csak az út két oldalára épített lelátók kelthetnek gyanút. Este, amikor véget ér a szolgálat, gyülekezni kezd a közönség. A határzárás és zászlólevonás máshol annyiból áll, hogy leengedik a sorompót, behúzzák a kerítést és leoltják a villanyt. Ellenben Wagah és Attari között a díszegyenruhás ceremónia valódi show-műsor. Ez az egyik leglátványosabb katonai parádé a világon. A naponta ismétlődő hivatalos eljárás a két ország szimbolikus kézfogásával ér véget és tömegeket vonz a lelátókra.
Hotel Arbez Franco-Suisse – franciaágy a határon
A svájci La Cure, alig 20 kilométerre a Genfi-tótól, éppen a francia határon fekszik. A településen található Hotel Arbez Franco-Suisse első látásra egy teljesen átlagos szálláshely. A különlegességét az adja, hogy az épület pontosan a svájci-francia határvonalra épült. Az éttermében, illetve a szobákban is zászlókkal jelzik, hogy éppen melyik ország területén tartózkodunk. Könnyen előfordulhat, hogy este még Svájcban térünk nyugovóra, de reggel már Franciaországban ébredünk, pedig csak a széles franciaágy egyik szegletéből fordultunk át a másikba. Ugyanígy megeshet, hogy a határvonal a fürdőszoba küszöbe előtt fut, így ahhoz, hogy lezuhanyozzunk, tulajdonképpen külföldre kell menni. Amennyiben itt szállnánk meg, még egy szekrényajtó kinyitásánál is érdemes az útlevelünket előkészíteni, biztos, ami biztos.
Piac a határon – Afganisztán és Tádzsikisztán
Afganisztán ősi kultúrák találkozási pontja, ám talán az egyik legveszélyesebb ország a világon. A 20. század során nagyhatalmi érdekek által generált háborúk pusztítottak itt, és a béke ideje máig nem érkezett el. Éppen ezért nem tanácsos turistaként ide látogatni, hacsak nem az Ishkashim piacra igyekszünk, melyet az Afganisztánt és Tádzsikisztánt elválasztó Panj folyó kellős közepén található szigeten rendeznek meg minden szombaton. A szigetre mindkét ország felől legálisan be lehet lépni, mert az egyfajta senki földjének számít. A kézműves termékeken kívül sokszor olyan áruk cserélnek itt gazdát, melyek a háború sújtotta Afganisztánban máskülönben elérhetetlenek lennének.
Ország az országon belüli országban – India és Banglades
Ha egy országnak más ország területén belül van saját territóriuma, azt exklávénak nevezzük. Banglades határai mentén több indiai exklávé található, ahol a lakosok indiai állampolgárok. Csakhogy előfordul, hogy egy exklávén belül az úgymond befogadó országnak is van egy még kisebb exklávéja. A helyzet Dahala Khagrabari esetében, egészen 2015-ig így nézett ki: Bangladesben volt egy kerületnyi India, melyben volt pár utcányi Banglades, melyben volt két háztömbnyi még kisebb India. Ez volt Dahala Khagrabari, ahol a lakosoknak, hogy a legközelebbi, valóban Indiához tartozó településre jussanak, összesen négyszer kellett határt átlépni. Ez rettenetesen megbonyolította a legelemibb szolgáltatások igénybevételét is, így a helyzetet végül úgy oldották fel, hogy a területet Bangladeshez csatolták.
A tegnap és a holnap határa – Diomede-szigetek
Egymástól alig négy kilométerre, két sziget fekszik az Ázsiát és Amerikát elválasztó fagyos vízű Bering-szoros közepén. A Nagy-Diomede Oroszországhoz, míg a Kis-Diomede az Egyesült Államokhoz tartozik. A legutóbbi jégkorszak idején ezen a területen száraz lábbal is át lehetett kelni, és úgy tudjuk, Amerika őslakói is ezen az útvonalon vándoroltak az ó világból az új világba. Azonban ma, e szigetek között nemcsak két, egymással évtizedekig feszült, ellenséges viszonyban lévő nagyhatalom határa húzódik, hanem a jövőé, illetve a múlté is.
Az itt futó dátumválasztó vonalnak köszönhetően, ha a Nagy-Dimomeden hétfő, reggel nyolc óra van, akkor a Kis-Diomeden épp egy nappal korábban, vagyis még csak vasárnap reggel nyolc. Tehát az orosz fennhatóságú szigetről nézve az amerikaiak egy nappal lemaradva, a múltban élnek, míg az amerikai szigetről nézve az oroszok már a jövőben. A hidegháború elejéig mindkét sziget lakott volt, és telente, mikor a köztük lévő víz vastagra fagyott, az itt élők gyakran meglátogatták egymást. Gyalogszerrel járkáltak múlt és jövő között, kétszer ünnepelhették meg az új évet, mígnem a szovjet kormány megelégelte ezt, és a Nagy-Diomeden élőket átköltöztette a kontinensre.
A cikket Gueth Péter, a WanderWell túravezetője írta.
