A női egyenjogúság témája az elmúlt években, évtizedekben ugyan már bekerült a köztudatba, de sajnos világszinten még nagyon messze járunk a megvalósulástól. A legtöbb jelenkori társadalomban hagyományosan a férfi a családfenntartó, ezáltal az anyagi javak fő birtokosa. Az elmúlt évszázadokban ez fokozottan igaz volt, hiszen a vagyon és a birtok szinte minden esetben apáról fiúra szállt. Van azonban néhány közösség, ahol a nők töltik be a vezető gazdasági és társadalmi szerepet. Ezek az anyajogú társadalmak a matriarchátusok, melyből most 4 különleges csoportot mutatunk be.
Khászik
A khászi népcsoport Indiában, a Bangladesh és Bhután által közrefogott Meghalaya állam területén él. A mintegy 1,4 millió tagot számláló törzs vidéke szanszkritül a ,,felhők otthona” jelentéssel bír, ami már sugallja, hogy meseszép helyről van szó. Ázsia ezen részén kuriózumnak számít, hogy a khászik többnyire presbiteriánus vagy római katolikus vallásúak. Társadalmukban a nők nagy tiszteletnek örvendenek, hiszen ők hordozzák az élet lehetőségét. Ők a családi vagyon tulajdonosai és kezelői, a férfiaknak nem lehet saját anyagi javuk. Itt az asszonyok nem ismerik az India más területein nagy népszerűségnek örvendő elrendezett házasságokat, a khászik szabadon esküdhetnek, sőt, válhatnak is.
Azért nem kell attól tartani, hogy a férfiak elnyomásban élnének: a klánjuk népességének fenntartásában nyújtott szerepüknek köszönhetően igen nagy tiszteletnek örvendenek, valamint a bírói és törvényhozási feladatokat ők látják el.
Tuaregek
Az afrikai berberek legismertebb népcsoportja nem klasszikus matriarchális, hanem matrilineáris berendezkedésű, mely rendszer azon az egyszerű logikán alapul, hogy a gyermek ismeri az anyját, de az apa személye nem feltétlenül tudott. Matrilineáris társadalmak esetén a családi kapcsolatok a férfi helyett a női ágon követhetőek nyomon. A gyakorlatban ezt úgy kell elképzelni, hogy nemzedékről nemzedékre a nők öröklik a földet, a birtokot.
A tuaregeknél az asszonyok birtokolják az állatokat, a sátrakat, és válás esetén ők döntenek a vagyon elosztásáról (kivéve természetesen a tevéket, amik mindig a férfiakat illetik). Több más muszlim társadalommal ellentétben a tuareg nők nem viselnek arcot eltakaró fátylat, a férfiak viszont ,,érettségük”-től kezdve hordják a tagelmustot, vagyis a turbánt és a szemek és orrnyereg kivételével az egész arcot elrejtő fátylat. Anyaga legtöbbször indigókék színű, innen ered a népre gyakran használt ,,kék emberek” elnevezés is. A tuaregeknél a nők a kulturális értékek őrzői, ők tanítják a gyerekeket és adják tovább a hagyományokat.
Minangkabau törzs
Feminista iszlám? Elsőre oximoronnak tűnik, pedig igenis előfordul és működik is a gyakorlatban! Az Indonéziában, Szumátra szigetén élő minangkabau törzsben a nők és a férfiak egyenrangúak, szabadon házasodhatnak, mindezt az iszlám vallás gyakorlásával teljes összhangban. A gyermekek születésükkor egy suku, vagyis klán részévé válnak. Egy adott faluban élő klánok élén ugyan a férfiak állnak, de a klánon belül a családi egységért a nők felelősek. Házasságkötés után a pár a feleség családjával él. A férj a nap nagy részét a saját anyja vagy lánytestvérei házában tölti, és csak esténként tér haza. A klánok a tuaregekhez hasonlóan matrilineáriosok, vagyis a földek anyáról leányra szállnak.
Moszók közössége
A Délkelet-kínai Jünnan tartományban élő népcsoport máig őrzi az anyajogú társadalmak berendezkedést. A nők vezetik a háztartást, ők hoznak üzleti döntéseket és a vagyon is anyáról lányára száll. A házasság szinte ismeretlen fogalom, a nők nem esküdnek örök hűséget, hanem szeretőt, sok esetben szeretőket választanak, és éjszak látogatják meg őket. Ezt nevezik ,,sétáló házasságnak”. Természetesen a férfiak sem lépnek frigyre, így ez felfogható amolyan win-win helyzetnek is, hisz mind a nők, mind a férfiak szabadon választhatnak párt maguknak, melyen könnyen változtathatnak. A gyerekek anyjuknál nevelkednek, amihez persze az apák hozzájárulnak anyagilag, és rendszeresen is látogatják őket. A férfiak anyjukkal, vagy testvérük családjával élnek. A közelmúltban a nyugati hatások a moszók társadalmát is elérték, így már egyre több tisztséget töltenek be férfiak, és egyre gyakoribb a hagyományos házasságkötés is, de a gyerekek továbbra is anyjuk vezetéknevét veszik fel.
