Mit gondolnak rólunk Délkelet-Ázsiában?
Az egzotikus Délkelet-Ázsiáról a pálmafákkal szegélyezett, csodás tengerpartok, üde zöld rizsföldek juthatnak eszünkbe, valamint az ott élő, édenkerti szegénységben tengődő, mosolygós és alázatos emberek. De mi járhat egy indonéz földműves, egy thai halász vagy vietnámi kifőzdés eszében, ha meglát egy európai embert? Milyen sztereotípiák hatnak a gondolkodásra Délkelet-Ázsiában?
A sztereotípiák haszna, hogy gyorsabban döntünk
A világ távoli eseményeiről, embercsoportokról, messze élő népekről alkotott véleményeink a legtöbb esetben sztereotípiákra épülnek és nem személyes tapasztalatokra. Ezek egy része kulturális örökség, más része a tömegmédia hatása, aminek nem is vagyunk mindig tudatában. A sztereotípiák részben hasznosak, mert megkönnyítik az ítéletalkotás és döntéshozatal folyamatát. Sokkal könnyebb az arabokról, a kínaiakról, vagy a tanárokról, a pékekről beszélni, mint megismerni egyenként minden kínait vagy péket.
De az általánosítás rendkívül káros és félrevezető is lehet. Például ha a Közel-Kelet iszlám vallású országai kerülnek szóba, sokan automatikusan a terrorizmusra, vallási fanatizmusra, a nők elnyomására asszociálnak. Míg a Távol-Kelet kapcsán gyakori sztereotípia a kopaszra nyírt, sárga ruhás, meditáló buddhista szerzetes, aki a hegyek között élve, elérte megvilágosodást. Ugyanígy, ha a politikusok csoportjára terelődik a szó, elég könnyen a korrupt, hazug és hataloméhes fogalmak jutnak elsőre eszünkbe. Pedig biztos, hogy ezek a negatív általánosítások ebben az esetben nem állják meg a helyüket.
Indonézia – az albínó bivaly és a filmsztár
A világ legnagyobb szigetvilágát magába foglaló Indonézia számos népcsoport otthona. Az itt fellelhető értékes fűszerekért és más nyersanyagokért a nyugat-európai gyarmatosító hatalmak évszázadokon át versengtek. A központi szigeteket a holland Kelet-indiai Társaság uralta, így az itt élőknek első sorban ők jelentették az európai embert, akit el is neveztek bulenak. A fogalom valószínűleg a bulei-ből származik, mely albínó bivalyt jelentett eredetileg.
Ha Indonéziában járva megüti a fülünket a bule, biztosak lehetünk benne, hogy rólunk van szó. A frekventált turistaközpontokat leszámítva, egy átlagos indonéz csak a tévében, illetve a mozivásznon találkozik fehér emberekkel, de nem a való életben. Gyakori jelenség, ha felbukkan egy bule, akkor rögtön egy közös fotót szeretnének készíteni vele.
Hello Mister, foto, foto!
Ha a vadregényes vidéki tájakat járjuk és valahol egy ünnepségre bukkanunk, szinte biztosak lehetünk benne, hogy rögtön meghívnak minket díszvendégnek. E kedves gesztus mögött azonban fölsejlik az egykori hatalommal bíró gyarmattartó iránt érzett félelem. Könnyen adódik az a sztereotípia, hogy aki fehér bőrű az biztosan híres ember és ebből kifolyólag gazdag is. Hiszen a fehér emberek általában benne vannak a tévében. És hát ki ne szeretne egy igazi sztárt magának ismerősnek? Az, hogy összesen hány fehér ember él a világon és ebből mennyi fordul meg kamerák előtt, más kérdés.
A fehér nők iránti lelkesedést egy további, sajnálatos tény is árnyalja. A sztereotípiák közül az egyik legszomorúbb, hogy sok indonéz férfi fejében egy európai nő finoman szólva is könnyűvérűnek és azonnal megkaphatónak számít. Ennek a vélekedésnek az internetes pornó szolgáltat alapot, ugyanis az ingyenesen is elérhető felnőtt filmekben a leggyakrabban kelet-európai hölgyek szerepelnek.
Thaiföld – a farang férfiak
Thaiföld a csodálatos trópusi tájakon, tengerpartokon és a gazdag buddhista hagyományokat ápoló kultúráján túl, a szexturizmusról vált hírhedté. E nem szokványos kalandnyaralás gyökere állítólag a vietnámi háború idejére nyúlik vissza, amikor a térségben meglehetősen sok, magányos amerikai katona állomásozott. Ők könnyen találtak gyönyörre a szegény sorból származó thai nők között, akik az így szerzett bevételüket rendszerint szüleik ápolására, gyermekeik iskoláztatására fordították. Később, a háború lezárultával hazatérő bakák helyett, a kínálati oldal a nyugati turisták vagyis a farangok felé fordult. A farang több jelentésű szó, bár első sorban a nyugati emberre használják. Eredetileg valószínűleg a franciákat jelölte, hisz thai nyelven Franciaország neve: ‘Farang Seht’, és csak később vált általánossá. De így hívják thaiul a guava gyümölcsöt, illetve a burgonya neve is a farangból származik.
Bár elsőre ez is csak egy a sztereotípiák közül, mégis igaz: ha egy magányos farang fickó ellátogat Thaiföld üdülőövezeteibe, akkor minden különösebb erőfeszítés nélkül is, könnyen a szexuális szolgáltatások kitárulkozó kapujában találhatja magát. Továbbá ugyanitt egy hűséges feleséget is foghat magának, ha akar.
A nem szűz, nem kívánatos
Thaiföldön nagyon sok nő szenved a társadalmat átszövő, káros sztereotípiáktól. A legtöbb thai férfi úgy gondolja, hogy egy nő csak addig igazán értékes és kívánatos amíg érintetlen, ha még egyedülálló. Gyakori jelenség, hogy a férjek néhány év házasság és pár megszületett gyerek után faképnél hagyják feleségeiket, akiknek ezután jóformán esélyük sincs újra egy tisztességes kapcsolatban kikötniük. A thai társadalomban egy elvált, gyerekes nő már értéktelennek számít. Az idős szülőkről való gondoskodás felelőssége ellenben ugyanúgy rajtuk marad. Így az ilyen nőknek nincs más lehetőségük, mint a kéjsóvár farangok világa felé fordulni, akik ha nem is ideális, de legalább anyagilag mindenképpen potenciális férjelöltnek tűnnek. E kényszerhelyzetben egy thai nő ha feleségül is megy egy általában nem túl cizellált, talán kissé már pohos és koros nyugati fickóhoz, a hűsége továbbra is az otthoni családjáé marad. Elvégzi egy feleség feladatait, teljesíti házastársi kötelességeit, jó formán mint egy bejárónő vagy vendégmunkás, majd szépen havonta utalja haza a megtakarított pénzt, és ha otthon netán szükség lenne rá, szó nélkül veszi a sátorfáját és hazatér.
Vietnám – a szabadság véres ára
A kezdő utazónak könnyen lehet a vietnámi emberekről az a benyomása, hogy azok jópár árnyalattal hangosabbak, durvábbak, sőt faragatlanabbak a környék többi lakójához képest. Thaifölddel, Kambodzsával vagy Indonéziával összehasonlítva mindez helytállónak hathat. Azonban ha több időt töltünk az országban rájövünk, hogy az itt élők egyáltalán nem mogorvábbak másoknál, csupán a térségben elterjedt alázatos, sokszor álszerény, szolgalelkű mentalitás nem jellemző rájuk. Emögött pedig a vietnámiak sok évszázados történelmi tapasztalatai állnak.
Az én házam, az én váram
A vietnámi emberek büszkék és van tartásuk, ami nem is csoda. Ha csak az elmúlt száz évet nézzük, akkor ennek a délkelet-ázsiai országnak három nagyhatalom is igyekezett a nyakára hágni. Elsőként az évszázadokig itt vendégeskedő franciákat ebrudalták ki földjükről, majd jött a híres vietnámi háború, melyet itt, teljesen érthetően amerikai háborúnak hívnak. Ennek brutális hatásai és következményei nem törték meg az itt élőket, pedig nem a világ nyugati felén szárba szökkenő, világbékét hirdető hippi mozgalmak tűntetései, hanem többek között a mindent felperzselő napalm és az Agent Orange közel fél millió áldozata, illetve a hatására születő ugyancsak félmillió degenerálódott csecsemő tragédiája nyomorgatta az embereket. Miután az amerikaiak kudarcot vallva odébb álltak Vietnámból, a hetvenes évek végén még Kína is tett egy kísérletet arra, hogy erőszakkal felélessze az évezredes múltú, vazallusi kapcsolatokat, sikertelenül.
Ezek miatt a vietnámiak méltán büszkék és nem hajtanak fejet. A nyugati, illetve amerikai turistákban ugyan meglátják a könnyű pénzkeresési potenciált, de egyértelműen jelzik azt is, ha elegük lett belőlük. Amíg egy külföldi udvarias és tisztelettudó, addig a helybéliektől nincsen tartanivalója. Az amerikaiakkal szemben nem élnek negatív sztereotípiák. Manapság már úgy tekintenek rájuk, mint akikkel régen ugyan komoly meccseik voltak, de hát győztek, és már tovább fordult a történelem kereke, úgyhogy nincs min gyűlölködni. Vietnámban a nyugati embert nem rajongják körbe, de nincs semmiféle rossz érzés, hátsógondolat irányukba. Nem ugyanez a helyzet a kínaiakkal szemben, akiket ősi ellenségnek tekintenek. Ez nem is csoda, hiszen Kína közel kétezer éve igyekszik Vietnámot így vagy úgy bekebelezni.
Írta: Gueth Péter
a WanderWell túravezetője
Ha érdekelnek a hasonló témák, ezt is ajánljuk: Interkulturális kérdések
Ha szívesen utaznál Délkelet-Ázsia csodás országaiba, böngészd végig a WanderWell ajánlatait:
Kalandnyaralás Thaiföldön
Bali & Nusa Penida
Indonézia: Bali, Jáva, Karimun
Észak-Vietnám
