Tanzániában a szafari olyan, mint Bangkokban a tuktuk: ha nem próbáltad, ott se voltál. Az ország északi részén egymás mellett sorakoznak, szinte összeérnek Afrika legpazarabb nemzeti parkjai. Karakterükben nagyon különböznek egymástól, ezért érdemes mindet végigutazni. Tudnivalók a szafarizásról az ország északi részén található három híres nemzeti parkban, a Tarangireben, a Serengetiben és a Ngorongoroban.
Az északi szafari kör
A kontinens sok más részével szemben Tanzánia parkjaiba szervezett túra keretein belül lehet behajtani. Itt sajnos nem működik az, hogy saját járművel vágunk neki a szavannának, mint Ugandában vagy Namíbiában. Erre szakosodott helyi céget találni rendkívül egyszerű, egyrészt online, másrészt északon Moshi és Arusha tele van velük, a szállodák és lodzsok szintén kínálják ezt a szolgáltatást, de még a távoli Zanzibáron is irodák tucatjai próbálnak nekünk szafarit értékesíteni.
A klasszikus szafari körút négynapos, és végigmegy a Tarangire, a Serengeti és a Ngorongoro nemzeti parkokon. A Tarangire tökéletes bevezetés a következő napokhoz. Itt hatalmas elefántpopulációt és ősi majomkenyérfákat, a Serengeti végtelen síkságain mérhetetlen mennyiségű állatot találunk. A Ngorongoro kráterben pedig egy egészen sajátos táj és ökoszisztéma várja az idelátogatókat.
Ne hagyd ki az országról készült átfogó tudástárunkat! Tapasztalt utazók hiteles és hasznos információi. Minden, amit Tanzánia kapcsán tudni érdemes a látnivalókról, túrákról és nemzeti parkokról. Megnézem!
Mivel a tömegturizmus profi kiszolgálására kell számítanunk, a végrehajtás is ennek megfelelően ipari. Itt minden ki van találva, a helyi szervezők már mindent láttak és mindenféle igénnyel találkoztak, nekünk már csak a paramétereket kell megadnunk. Mindez lehet, hogy elsőre nem hangzik jól, de Afrika leghíresebb parkjaira irányuló tömegigény csak így szolgálható ki fenntartható módon. A napi sok ezer látogató, akik rázúdulnak a nemzeti parkokra gyorsan tönkretenné egymás élményét, ha a helyiek nem koordinálnának minden tevékenységet.
Kísérőink a szavannán
A költségesebb opció, hogy egyedül használunk egy járművet, és a szakács és a kiszolgáló személyzet is csak miattunk lesz ott. Olcsóbb, ha csatlakozunk egy már meglévő csoporthoz. Egy felnyitható tetejű szafari dzsipben hat utas fér el, a szállás lodzsokban vagy kempingekben lesz. Amennyiben kempingezünk, egy másik autóban jön velünk szakács és kukta a konyhafelszereléssel és az alapanyagokkal, valamint hoznak sátrakat és az ezeket fölállító-lebontó segítőket. Ezzel egyrészt rengeteg helyinek adunk munkát és megélhetést, másrészt kényelmes lesz az utunk.
A sofőr egyben guide is, aki kiválóan ismeri a parkok infrastruktúráját és a benne lévő állatok viselkedését, és ami még fontosabb, az állatok lehetséges előfordulási helyeit. Nagy biztonsággal navigálnak keresztül a néha járhatatlannak tűnő utakon. Egymás között rádión osztják meg a legfrissebb információkat, így mindig azonnal értesülünk arról, ha belátható távolságon belül izgalmas látnivaló van. Ilyen esemény egy vadászat, egy nagyobb csorda felbukkanása, egy oroszláncsalád játéka, vagy egy leopárd lakmározása. Olyan jelenségeket is észrevesznek szabad szemmel, amit mi távcsővel sem, és jó tippeket adnak, hogy melyik irányban mit érdemes nézni. Hosszú évek tapasztalatával vezetnek minket a szavannán, így biztosak lehetünk benne, hogy a legjobb fotóhelyen állnak meg velünk, a lehető legjobb szögben. Azaz mindig érdemes hallgatni arra, amit mondanak.
Tarangire
Az Arushától 120 kilométerre nyugatra található nemzeti park névadója a Tarangire folyó. Száraz évszakban (októbertől decemberig és márciustól májusig) a mederben megmaradt pocsolyák az egyetlen vízlelőhelyek a környéken, ezért az állatok nagy koncentrációban bukkannak fel errefelé. Elsősorban az elefántpopulációjáról híres, de nem fogunk csalódni, ha zsiráfot, oroszlánt, leopárdot vagy zebrát is akarunk látni. Emellett találhatunk itt termeszvárakba költözött mongúzkolóniát is.
A majomkenyérfák szintén Tarangire hírességei közé tartoznak. Ezek az órások elérhetik a háromezer éves kort, a 25 méteres magasságot, a törzsük a 15 méteres átmérőt. Ne lepődjünk meg, ha a fák teljesen kopaszok. Hatalmas felületű lombjaikon rengeteg vizet párologtatnak, ezért száraz évszakban megszabadulnak leveleiktől, ezzel is tartalékolva az értékes vizet.
A klasszikus autós szafarizáson kívül van lehetőség gyalogos szafarira is. Ez lassabb tempót és több megfigyelést jelent. A hajnali és esti órákban a legaktívabb az állatvilág, emiatt ez a gyaloglás ideje. Az éjszakai (autós) szafari egy egészen más világba visz minket, mint amit nappal látunk. A leopárd nappal legfeljebb csak fán elbújva lustálkodva látszik, de éjjel meglehetősen aktív. A fényszennyezés nélküli égbolt az éjszakai aktivitás másik nagy vonzereje. Hajnalban felemelkednek a hőlégballonok, ami megint egy egészen másmilyen perspektívát ad a tájról és a vadvilágról. Ez utóbbi programhoz vigyünk magunkkal elég pénzt.
Fontos: Tanzániában kizárólag szervezett túra keretein belül lehet szafarin részt venni. Egyedül nincs lehetőség a nemzeti parkokba látogatni, így fontos a megfelelő helyi túraszervező kiválasztása.
Serengeti
A maszáj serengeti szó nagy síkságot jelent. Ahogy autózunk át ezen a 15 ezer négyzetkilométeres területen (ez csak a nemzeti park mérete, a serengeti ökoszisztéma kétszer ekkora), minden nagyon távolinak tűnik. Hiába található itt a világ legnagyobb állatpopulációja, néha egy-két bambuló antilopon kívül semmi nincs a látómezőben. Aztán egyszer csak megelevenedik a táj és hirtelen több száz zebra között robogunk, miközben Thomson-gazellák tucatjai cikáznak a kocsi előtt.
A kenyai határtól a Ngorongoro vulkáni hegyeiig egykor a mainál sokkal hatalmasabb csordák járták a szavannát. A gyarmatosítók felbukkanása után ezrével jelentek meg a nyugati vadászok, akik százával lőtték a nagyvadakat, felborítva ezzel az ökoszisztéma egyensúlyát. Emellett az itt élő maszáj törzsek is túllegeltették a területet. A hatóságok a vadászat megszüntetésével és a maszájok kitelepítésével oldották ezt meg. Természetesen sok más egyéb problémát generálva ezzel.
Millió gnú és zebra – a méltán világhírű állatvándorlás
A Serengeti az utóbbi évszázadban világhírű lett az állatállománya és azok éves vándorlása miatt. Több millió gnú, zebra, gazella és más növényevők, valamint az őket levadászni szándékozó több tízezer ragadozó vándorol évről évre a friss legelőket és vízforrásokat követve. Januárban a Serengeti déli részéről indulva, fiatal borjak százezreivel együtt indulnak útnak a csordák. Júliusra az északon fekvő kenyai Masai Mara Nemzeti Rezervátumba érnek, majd a szárazság elől ősszel visszatérnek a Serengetibe.
Az év elején a Serengeti déli részén születnek a borjak, átlagosan mintegy félmillió példány. Az intenzív vadászat ideje ez a ragadozók számára. Tavasszal, északra vonulás közben a fiatal állatok megerősödnek, a nyár a párzás és a rendkívül veszélyes folyókon való átkelés időszaka. Július és október között kelnek át a Mara folyón a zöldebb legelők felé. Ilyenkor láthatjuk azokat a jeleneteket, amikor a krokodilok elkapják az átkelni próbáló gnúkat. Késő ősszel és télen az esőt követve ismét a Serengeti déli része felé vándorolnak, hogy az egész ciklus előröl kezdődjön.
A Serengeti minden évszakban más arcát mutatja. Míg az esős évszakban az állatok könnyebben rejtőzködnek, a zöld táj, a kék ég, a drámai felhőzet és színek dominálnak, addig a száraz évszakban könnyebb az állatokat megfigyelni, cserébe minden poros, sárga és barna.
Ngorongoro
Két-három millió évvel ezelőtt hatalmas vulkánkitörések formálták Kelet-Afrika felszínét. Egy eredetileg ötezer-hatezer méter magas (a mai Kilimandzsáróhoz hasonló méretű) vulkán a kitörése után önmagába roskadt. Ezzel létrehozta a bolygó egyik legnagyobb kalderáját, amelyet ma Ngorongoro néven ismerünk. A 610 méter mély kráter 260 négyzetkilométeres területe sajátos ökoszisztémával rendelkezik.
A térség ugyan hárommillió éve lakott, az első európaiak azonban csak a 19. század végén bukkantak fel az akkoriban Német Kelet-Afrika néven futó területen szerencsét próbáló németek képviseletében. Ma már egészen hihetetlen egy német testvérpár története, akik a kráter belsejében farmot építettek és állatokat tartottak. Hogy ne leselkedjen rájuk veszély, megpróbálták levadászni a Ngorongoro összes vadállatát. Szerencsére a történelem közbeszólt és a németek is és a vadászok is eltűntek a környékről.
Ma a kráter a Föld egyik legmesebelibb nemzeti parkja. A kráter alján 25 ezer állat vándorol, a hatalmas gnú- és zebracsordák mellett rengeteg oroszlán él errefelé. Mivel a kráterből nem tudnak kijutni a növényevők sem, ezért a ragadozók élelmiszer-utánpótlásával sosem volt probléma. Emiatt az egy négyzetkilométerre jutó oroszlánok száma itt a legmagasabb a világon.
A szafari szomszédjában: maszáj falvak a kráter szélén
A kráter peremén és a vulkán külső oldalán maszáj falvak tucatjai találhatók. Ezeket előzetes egyeztetés után (vagy a szafari program részeként) tudjuk meglátogatni. A maszáj falu program rendkívül turistás, lényegében belépőért részt veszünk egy törzsi köszöntő táncon és a falu bemutatásán. Emiatt sokakat taszít. Az esemény mellett viszont két érv szól. Egyrészt a maszájok földjén járunk, akik a terepjáróból nézve út menti alakoknál nem lesznek többek számunkra, így azonban van esélyünk betekintést nyerni a hagyományos életük skanzenizált formájába, és támogatni a nyilvánvalóan rászoruló közösségüket. Másrészt más módon esélyünk sincs afrikai törzsi faluban bóklászni, legalábbis ezen a környéken biztosan nem.
A Ngorongoro egyik vonzó jellegzetessége, hogy a szállások és kempingek a kráter peremén találhatók, és nincsenek körbekerítve. Emiatt éjszaka a sátrak között zebrák legelnek, és ha a sötétben vécére igyekszünk, könnyen lehet, hogy egy kafferbivalyt vagy egy elefántot kell ügyesen megkerülnünk.
(Fotók: Belényi Dániel)
