A melegvízű trópusi tengereken túl, de még a világ végén éppen innen, ahol a felhőkig érő komor hegyek forró lávát prüszkölnek, és a végtelen erdők mélyén színpompás virágok bontják szirmaikat, ahol a ragyogó ég istenei és a sötét alvilág démonjai szabadon járnak-kelnek az emberek között, Jáva szigetén, annak is éppen a kellős közepén, volt egyszer két királyság, Pengging és Boko.
Pengging kies és gazdag vidékét bölcsen igazgatta Prabu Damar Moyo király, akinek volt egy fia, a délceg és csodálatos varázserővel bíró Bandung Bondowoso herceg. Ezzel szemben Boko fölött a förtelmesen ijesztő emberevő óriás, Prabu Boko és segédje, a szintén hatalmas Patih Gupolo uralkodott. Prabu Bokonak is volt gyermeke, méghozzá a szépségéről messze földön híres Roro Jonggrang hercegnő.
Boko uraság égett a vágytól, hogy kiterjessze birodalma határait és bekebelezze Pengginget. Megsarcolta hát a népét, és hatalmas sereg toborzásához fogott. De Pengging királya, Prabu Damar Moyo hamar rájött kegyetlen szomszédja szándékára, és megelőzve őt, váratlanul megtámadta a vérszomjas óriás uradalmát.
Seregét fia, a hős Bandung Bondowoso vezette, és harcosai bizony le is kaszabolták a felkészületlen Prabu Bokot és katonáit mind egy szálig. Patih Gupolo a döbbenetes vereség hírével rohant Roro Jonggrang hercegnőhöz, aki meghallván a történteket, apját siratva, szobájába zárkózott. A bánat összetörte szívét, és mély fájdalmában nem vette észre, hogy a Pengging királyság katonái bizony már körbevették a palotáját is.
Amikor Bandung Bondowoso herceg feltörte a kapukat, és rátalált Roro Jonggrangra, tátva maradt a szája. Ilyen gyönyörű teremtést még életében nem látott. Azonnal beleszeretett a legyőzött ellenség leányába, a még gyászában is csodaszép hercegnőbe, és elhatározta, hogy feleségül veszi.
Ezer templom legendája
Roro Jonggrang beleegyezett az ellenséges herceg kérésébe, azonban egy furfangos tervet eszelt ki ellene:
– Hozzád megyek, amennyiben bizonyítod rátermettségedet, és megépítesz ezer templomot egyetlen éjszaka leforgása alatt. De vigyázz, mert amennyiben a kakasok előbb rikoltanak fel, minthogy munkádat elvégezted, úgy bizony más feleség után kell nézned, mondta.
A szerelemtől elvakult Bandung Bondowoso elfogadta a próbatétel feltételeit. Napnyugta után a herceg mély meditációba merült, hogy magához szólítsa a földkerekség minden segítő szándékú szellemét. Jöttek is a láthatatlan lények mind a négy égtáj felől, és nekiláttak a munkának. Még messze járt a hajnal, mikor már a kilencszázkilencvenkilencedik templomra is rákerült a zárókő.
Roro Jonggrang látva a herceg természetfeletti képességeit, összecsődítette szolgálólányait.
– Menjetek gyorsan, és rakjatok akkora máglyákat keleten, amekkorát csak bírtok, ha pedig készen vagytok vele, tüstént fogjatok hozzá a learatott rizs cséplésének. Hadd higgyék a szellemek, hogy eljött a hajnal!
A szolgálólányok így is tettek. A fellobbanó tüzek fényére, és a rizscséplők zajára felriadtak a kakasok, és éktelen kukorékolásba kezdtek. A templomokat építő szellemek hallván a kakasszót és látván a derengést a keleti ég alján, elhajították a köveket, és szétszéledtek a sötétségben.
– Nos, herceg, úgy látszik, nem sikerült kiállnod a próbát. Az utolsó templom félkész maradt. Így hát fogd a sátorfád, és menj, amerre látsz, mert nem leszek a feleséged, mondta a hercegnő.
Bandung Bondowosot azonban nem ejtették a fejére, és természetfeletti erejének köszönhetően rájött a csalásra. Amint a hercegnő lelepleződött, térdre esett és kegyelemért könyörgött. Bandung Bondowoso azonban megkeményítette szívét, és szörnyű átokkal sújtotta Roro Jonggrangot. A csodaszép hercegnő bőre megfakult, tagjai elnehezültek, többé nem hagyta el szó a száját. Mire a Nap felemelkedett az égen, Roro Jonggrang kővé dermedt.
Így teste lett az ezredik templom, és halálában teljesült be a házasságkötés feltétele.
Prambanan történelme
Arról, hogy vajon a híres jávai legenda igazat beszél-e, magunk is meggyőződhetünk, ha ellátogatunk a Yogyakarta városától 17 Km-re keletre fekvő Prambanan templomkomplexumhoz, mely Indonéziában a legnagyobb, de egész Délkelet-Ázsiában is a második legnagyobb hindu épületegyüttes. A központi területen, ha nem is ezer, de mégis kétszáznegyven építmény található, melyet a környéken még számtalan kisebb – nagyobb szent hely egészít ki.
Az első templomok építését a Sanjaya uralkodó dinasztiához tartozó Rakai Pikatan király rendelete el időszámításunk szerint 850-ben. A csodálatos domborművekkel díszített, mívesen megmunkált három központi épületet a hinduizmus három fő istenének, Brahmanak, a teremtőnek, Visnunak, a fentartónak, és Sivának, a pusztítónak és újrateremtőnek szentelték. Őket együtt Trimúrtinak, az Isten hármas megnyilvánulásának nevezik a hinduizmusban.
A 856-ból származó Shivanghra kőfelirat tanúsága szerint, Rakai Pikatan király a saivizmus követője volt, így a három épület közül a középsőt és legmagasabbat természetesen Siva istennek szánta.
A hindu vallásban a főisteneknek vannak feleségeik is. Siva párja Párvati, a termékenység, szépség és szerelem istennője, aki azonban rendelkezik egy kissé szokatlan megjelenési formával is. Ha Párvati kezébe veszi kardját, lándzsáját, pajzsát, szigonyát, íját és még ki tudja, hány pusztító fegyverét, majd felül egy felbőszült oroszlán hátára, akkor a szépség és szerelem istennőjéből hirtelen Durga, a démonok kegyetlen elpusztítója, a vad és könyörtelen anyatermészet istennője lesz. Durga félelmetes ellenség, sem isten, sem ember, sem más létező a teremtett világmindenségben nem képes őt legyőzni.
Prambanan templomai
A Shivanghra-felirat szerint, a Siva-hitű építtető, Rakai Pikatan király felesége, Pramodhawardhani királyné a korábban hatalmon lévő, dicsőséges múltú buddhista Sailendra dinasztia leszármazottja volt. A király talán, hogy kifejezze nagylelkűségét, talán, hogy erősítse a két eltérő vallású dinasztia közti szövetséget, a Trimurtinak, vagyis a három hindu főistennek emelt szentélyek közvetlen szomszédságában felépítette Jáva egyik legimpozánsabb, és a Borobudur után a második legnagyobb buddhista építményét, a Sewu templomot.
A különös az, hogy a sewu jávai nyelven ezret jelent. Talán ez lenne a mesebeli Roro Jonggrang hercegnő furfangos próbatételének helyszíne? Bár igaz, hogy itt is csupán kétszáznegyven, úgynevezett Perwara, vagyis őrzőtemplom veszi körbe mandala szerűen a központi épületet, azonban a legendák és a letűnt idők valósága újabb ponton találkozik.
Prambanan három főtemploma közül Brahmaé és Visnué bár csodálatos építmények, mégis csupán egyetlen szűk belső kamrával rendelkeznek. A lépcsőkön felmenve láthatjuk, hogy ez a beltér mindössze arra elegendő, hogy az istenségek szobrai helyet kapjanak bennük. Velük ellentétben, a Siva templomban összesen négy belső helyiség lett kialakítva. A középső és legtágasabb természetesen Siváé. A tőle nyugatra eső kamrában az elefántfejű Ganésa isten, Siva fia ül trónján, a délre felvőben Agastya, egy védikus bölcs risi szobra található, míg az északi fülkében nem más, mint Siva feleségének felbőszült alakja, a harcias Durga istennő áll előttünk mindenre elszántan.
A hagyomány szerint, az istennő szobrát az építtető Rakai Pikatan király a feleségéről, Pramodhawardhani királynőről mintáztatta. De a szobrot a helybéliek Roro Jonggrangnak hívják, és a legendabéli kővé dermedt hercegnővel azonosítják. Vajon hol lehet az igazság? Elválasztható-e egymástól a távoli múlt hiányos emlékezete és a fantázia színes világa?
Prambanan csodálatos templomai fölött alig száz évig ragyogott a dicsőség fénye. A 900-as évek közepén az uralkodó udvarával Jáva keleti részére költözött. A változást talán a hatalma meggyengülése, talán a templomkomplexumtól északi irányban magasodó, közel háromezer méter magas, halálosan veszélyes Merapi tűzhányó kitörése indíthatta el. Minden esetre ettől kezdve Prambanan fokozatosan elhagyatottá vált, a sűrű földrengések kikezdték az épületek stabilitását, és néhány száz év alatt már csak kőhalmok maradtak a helyükön.
Prambanan napjainkban
A 18. század derekán a területen uralkodó Mataram Szultánság felbomlásával létrejövő két új szultanátus, Yogyakarta és Surakarta, egyszerűen határkőnek tekintették a még megmaradt romokat.
A legendás templomok újrafelfedezése a 19. századig váratott magára. Ekkor Jáva rövid ideig brit fennhatóság alá került. A kalandor lelkű, kíváncsi hadvezér, Sir Thomas Stamford Raffles megbízásából elindultak bizonyos feltárások, de a munka nem lett befejezve. A félbehagyott ásatások tálcán kínálták a lehetőséget a mívesen faragott kövek és szobrok elhordására.
Az átfogó rekonstrukció a hollandokra maradt, akik a 20. század folyamán fogtak hozzá a kivitelezéshez, melyet azonban már csak a második világháború után függetlenné váló Indonézia kormánya fejezett be.
2006-ban egy újabb földrengés rázta meg a térséget, komoly károkat okozva Yogyakarta városában és szerte a tartományban. A Prambanan templomai is megsínylették a természet próbatételét, azonban a keletkezett károkat már helyreállították.
Ma a Prambanan templomegyüttes Indonézia egyik leghíresebb látványossága. A Borobodur mellett szintén páratlan építészeti és kulturális értéket képvisel. Aki csak ellátogat Indonézia mesés szigetvilágába, feltétlenül fel kell keresnie Roro Jonggrangot, a kővé vált hercegnőt az ezer templom mesés birodalmában.
A cikket Gueth Péter a WanderWell túravezetője írta.
