Képzelj el egy homokdűnét! És most képzelj el egy akkora homokdűnét, ami háromszor magasabb, mint a Gellérthegy Budapesten! Megvan? Ha ezt nyitott szemmel is látod, akkor abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy jó eséllyel Sossusvlei területén jársz Namíbia talán leglátványosabb nemzeti parkjában, és a Namib-sivatagot nézed.
Solitaire a világ legtöbb országában nem kerülne fel a térképre. A benzinkútból, boltból és egy szálláshelyből álló „település” körül Mad Max díszletre emlékeztet a táj. Mindenfelé hatvan-nyolcvan évesnél öregebb autóroncsok, kaktuszok és barátságos mókusok. Ha erre jársz, minden bizonnyal a fővárosból, Windhoekből, vagy az óceánparti Walvis Bayből autózol, hogy az Afrika legnagyobb természetvédelmi területén (a Namib-Naukluft Nemzeti Parkban) található Sossusvlei dűnéit megcsodáld.
A zsákutca
A Namib-sivatagban található Tsauchab folyó csak azokban a ritka időszakokban szállít vizet, amikor eső esik a Naukluft-hegységben. Mégpedig annyi eső, amennyi nem tud elég gyorsan beszivárogni a talajba. A Namib-sivatag szárazsága miatt azonban a folyó ritkán folyik messzire, és a sivatag a legtöbb évben csontszáraz marad. Ennek ellenére a folyó az elmúlt kétmillió év alatt kivájta a Sesriem-kanyont, majd utána kiszélesedett és felszívódott a Sossusvlei sómedrében. Ártéri erdő is volt itt egykor, a só és a szárazság által konzerválódott fatörzsei Namíbia legtöbbet fényképezett látványosságai.
Szigorúan véve a Sossusvlei kifejezetten a Tsauchab folyó végén található só- és agyaglerakódásra utal. Azonban gyakran az egész területet, beleértve a dűnéket, a Deadvleit és a Hiddenvleit is Sossusvleinek nevezik. Ez a név a helyi nyelveken zsákutcát és mocsarat jelent. Az elnevezés oka, hogy Sossusvleinél a dűnék találkoznak, megakadályozva a Tsauchab folyó további folyását.
Ne hagyd ki az országról készült átfogó tudástárunkat! Tapasztalt utazók hiteles és hasznos információi. Minden, amit Namíbia kapcsán tudni érdemes a látnivalókról, kultúráról és szafarikról. Megnézem!
A dűnék kialakulása
A Namib-sivatag jellegzetes vörös dűnéi több millió év alatt alakultak ki. A dűnéket alkotó vörös homok a mai Dél-Afrikai Köztársaság és Namíbia határát képező Orange folyóból rakódott le az Atlanti-óceánba. Az óceán déli részén keringő Benguela-áramlat ezután észak felé szállította ezt a homokot, ahonnan a hullámok visszahozták a szárazföldre. Innen a szél Namíbia belsejébe szállította, és idővel létrehozta a dűnéket. A homokban található vas-oxid-tartalom adja jellegzetes vörös színüket (ami naplemente körül a legvörösebb).
A Namib-sivatag homokdűnéi dinamikusak, és a széllel együtt változtatják alakjukat. A Sossusvlei környéki dűnéket „csillagdűnéknek” nevezik, mivel a szél minden irányból formálja őket. A leghíresebb dűnéknek neve is van: a 45-ös dűne a legnépszerűbb, könnyen megközelíthető, mivel közvetlenül az út mellett magasodik és feltűnő formájáról ismert. A Big Daddy a környék egyik legmagasabbja, kihívást jelentő mászást és lenyűgöző kilátást kínálva. A 7-es dűne nem magában Sossusvleiben található, de ez a Namib-sivatag legmagasabbja, 388 méterrel tornyosul a környező táj fölé.
Miért nézzük meg Sossusvleit?
A fentiekből is kitűnik, hogy a dűnék megtekintése során számos természeti csodával találkozunk útközben. Solitaire utópisztikus települése után túrázhatunk röviden a 30 méter mély, üledékes kőzetbe vágott Sesriem kanyonban, majd behajtunk a Sossusvlei Nemzeti Parkba. A park bejáratánál lodzsok és egy kemping kínálnak szállást. Utóbbi barátságos áron van, a lodzsoknál mélyebben zsebbe kell nyúlni.
Innen majdnem 50 kilométer autózásra láthatók a dűnék, ahol kilátópontoknál le lehet parkolni a kocsit és föl lehet sétálni (érdemes naplemente előtt, egyébként pokoli meleg szokott lenni, és a homok is forró). Az aszfaltcsík egy ponton véget ér, innentől pár kilométert homokos úton teszünk meg, szigorúan csak terepjáróval. Végül az utolsó parkolóhelytől egy bő fél-egy órás homokban sétával közelíthető meg Deadvlei, amelynek a fehér, sós talajon álló kiszáradt fái, háttérben a vörös dűnékkel egész Afrika egyik leggyakrabban fotózott szürreális helyszíne.
Végül ne hagyjuk ki az egyik legjobb (és legkeményebb) szórakozást sem: a leszáguldást a dűnék tetejéről. A puha, forró homokban nem könnyű föltalpalni egy ilyen monstrum csúcsára. A legkönnyebb, és emiatt a leghosszabb út a dűne gerincén vezet. Itt valamivel keményebb a homok, mint a dűne oldalán.
Ha mégis a nehezebb utat választjuk, számoljunk azzal, hogy minden lépésnek a felét visszacsússzuk, így kétszer annyit kell fölfelé taposni. Akár így, akár úgy mászunk fel, mindenképpen kimerítő élményben lesz részünk. Nappal a homok rendkívül forró, érdemes reggel vagy este tevékenykedni. Nincs az a cipő, amibe nem megy be a homok, ezért az igazán profik mezítláb másznak. Lefelé jöhetsz bárhogy: magas térdemeléssel futva, simán futva, és párszor elesve, vagy akár lebukfencezve. A puha, meleg homokban jó eséllyel nem fogsz összetörni.
(Fotók: Belényi Dániel)
