Afrika legmagasabb hegye nemcsak tengerszint feletti magasságáról, a tetejét borító, egyre vékonyodó jégsapkájáról vagy a környező szavannák fölé magasodó jellegzetes formájáról ismert, hanem az oldalában termesztett kiváló minőségű kávéjáról is. Kik voltak a régió első kávétermelői, mit csináltak a kávéval, amikor még nem itták meg, és miért létfontosságú a kávé mellé a banánfa?
Banán és kávé – a kilimandzsárói ital eredete
Ugyan a kávé Kelet-Afrikában őshonos (Etiópiából terjedt el), a Kilimandzsáró régióba csak a 19. század végén került. Akkor telepítették be ugyanis az ideérkező német misszionáriusok. A behozott cserjék gyorsan elterjedtek a kiváló földrajzi és klimatikus viszonyoknak és a termékeny vulkanikus talajnak köszönhetően.
Tanzániában már a 16. század óta termesztenek kávét, elsősorban az ország északnyugati részén élő haya törzs foglalkozott ezzel. A tradicionális kávéfogyasztás azonban még nem az jelentette, amit ma annak tekintünk. Ekkoriban nem itták a kávét, hanem a nyers bogyókat gyógyfüvekkel megfőzték, több napon át füstölték, majd rágva fogyasztották. Ahogy a kávé világszerte népszerűvé vált, a termesztéséhez megfelelő környezetben élő közösségek egyre több lehetőséget láttak benne. Így terjedt el a Kilimandzsáró lejtőin élő csagga törzs körében is, akik a régió első kávétermelői lettek.
A jó minőségű kávé termesztése rengeteg odafigyelést és tudást igényel. A hegy oldalán telepített arabica növény nagyon érzékeny: nem lehet kitéve erős szélnek, a meleget és a hideget nehezen tűri, valamint olyan talajra van szüksége, amely sok vizet képes megtartani. A legjobb, ha a kávét természetes erdei növényzetbe ültetik, vagy más növényekkel kombinálva biztosítanak neki árnyékot.
Arabica vagy robusta? A kávénak alapvetően két fajtája van (és most tekintsünk el a több, mint százhúsz féle létező kávéfajtától): az arabica és a robusta. Előbbi a kilencszáz és kétezer méter közötti magasságot kedveli, a 15-25°C hőmérsékletet, nem kedveli viszont a közvetlen napfényt, sem a nagy hőingadozást és kevésbé ellenálló a környezeti ártalmakkal szemben. Cserébe viszont gazdag ízvilága, illatos, és kevésbé keserű, mint a robusta. Ez utóbbi fanyarabb, erőteljesebb, magasabb a koffeintartalma, keserűbb, viszont sokkal igénytelenebb, mint az arabica. Tengerszint felett nyolcszáz méterig érzi jól magát, bírja a meleget és a napsütést, nagyobbra nő és több termést hoz.
A banánfák nagy levelei például kiválóan megvédik az érzékeny cserjéket a közvetlen napsugárzástól. A Kilimandzsáró oldalában, a csagga törzs területén járva pedig pont ez a két növény borítja a falvak környékét. A banánt főzésre és alkohol készítésére használják fel helyben, míg a kávét eladják a világ minden tájára.
A kávécseresznyétől a forró italig
A csagga törzs ügyesen kihasználja, hogy Tanzánia turisztikailag leglátogatottabb helyén él, és a közeli Moshiból, valamint Arushából félnapos kávétúrára csábítja a szafarizás vagy Kilimandzsáró mászása előtt vagy után épp ráérő turistákat. A kávé feldolgozása a cserjétől a csészéig jól megkoreografált zenés-táncos interaktív showműsor, de ami a legfontosabb, hogy informatív, és a produkció eredménye egy csésze forró kávé, ami a szemünk láttára ment végig az átalakuláson (nyilván a beáztatás, kiszárítás, és egyéb, időigényes folyamatok korábban bekészített alapanyagokkal történnek).
Először leszedik a piros bogyókat (kávécseresznyének nevezik, ennek magja a kávébab) a cserjéről, amelyek egy kisebb darálóba kerülnek, amivel lehántják a héjukat. Ezután vízbe áztatják a héjuktól megfosztott kávébabot. A kávékészítésre alkalmas darabok lesüllyednek az edény aljára, a rosszak a felszínen maradnak. Három napi ázás után a kettőt elkülönítik egymástól, és az időjárástól függően hat-nyolchetes szárítási folyamat kezdődik. Ezalatt a nap tökéletesen kiszárítja a kávébabot, majd famozsárba öntve egy hosszú bottal verve eltávolítják róla a babon lévő héjat.
Ne hagyd ki az országról készült átfogó tudástárunkat! Tapasztalt utazók hiteles és hasznos információi. Minden, amit Tanzánia kapcsán tudni érdemes a látnivalókról, túrákról és nemzeti parkokról. Megnézem!
A következő munkafázisban, a szitálásban, lapos, kerek kosárból dobálják fel a tört szemeket, eközben a könnyebb törmelék, ocsú kiesik a kosárból, míg a nehezebb kávébab benne marad. Ezt aztán fazékban pörkölik feszült figyelem mellett, nehogy túl keserűre piruljon az értékes alapanyag, majd újabb szitálási folyamat következik. Ennek a végén kapjuk meg a barnára pörkölt egészben lévő kávészemeket, melyek mehetnek vissza a mozsárba. Őrlés után hagyományos szitával elkülönítik a főzésre kész kávéőrleményt, míg a szitában maradó nagyobb darabok mennek vissza a darálóba, mozsárba. A porrá őrölt kávét végül a forró vízbe szórják.
Kávébiznisz – aukciók és fenntartható üzlet
A közeli nagyvárosban, Moshiban nyers kávébab-aukciót tartanak minden héten, innen kerül a kávé a kereskedőhöz, majd a piacra. A nyers kávébab ára mindössze tizede annak, amit a boltban fizetünk érte. Hogy a kisüzemi, családi kávétermesztés fennmaradjon a néha drámaian változó világpiaci árak mellett, a fair trade mozgalom által beárazott kávé fogyasztása jelent segítséget a termelőknek. Ez a piacinál magasabb ár, amely kiszámíthatóbb bevételt jelent a termelőknek. Ugyanígy a helyieket támogatjuk, ha közvetlenül tőlük vásároljuk a készterméket.
A kávécserjék tizenöt éves koruk körül adják a legtöbb termést, és nagyjából 25-40 évig teremnek. Válogatás után minden cserje körülbelül fél kiló nyers kávét hoz betakarításonként, amely kézzel történik. Elsősorban azért, mert a különböző ágakon növő kávécseresznyék általában az érési folyamat különböző szakaszaiban vannak. A kézi betakarítás esetünkben a csagga törzs családi ültetvényeire jellemző, a nagyobb ültetvényeken ipari módszerekkel, gépekkel szüretelnek.
(Fotók: Shutterstock)
