Az indiai Holi fesztivál a legszínesebb tavaszünnep a világon. Az időpontja folyamatosan vándorol a hindu naptár szerint, csakúgy, mint nálunk a húsvété, de általában márciusra esik. Holi alkalmával India szerte feloldódik a határ öreg és fiatal, gazdag és szegény, ismerős és ismeretlen között és együtt ünnepel barát az ellenséggel. A tél és a hétköznapok szürkeségét szó szerint kirobbanó színek mossák el.
Tavaszünnepek a különböző kultúrákban
Az évszakok váltakozása, a természet folyamatos pusztulása és megújulása elementáris erővel befolyásolja az emberiség életét. A tél hidegéből a tavaszi virágzásba való átmenetnek különleges jelentősége van minden kultúrában. A rómaiak számára március volt az év első hónapja, melynek közepén űzték ki az óévet városaikból és köszöntötték az újat. Kínában és Kelet-Ázsia nagy részén, a nagyjából februárra eső holdújév jelenti a megújulás és az új kezdet ünnepét. Az indonéziai Bali szigetén élők szintén ekkor tartják a Nyepi ünnepet, melyen az óév démonait jelképező fa és papír szobrokat hatalmas máglyákon égetik el.
Nálunk a húsvét, illetve az azt megelőző farsang hagyományai és népszokásai kötődnek a természet megújulásához. A busójárás a tél elűzésének ősi rituáléja, a színes hímes tojás, a locsolkodás pedig az új életé és a termékenységé.
A Holi fesztivál eredete
A Holi fesztivál eredetét számtalan legenda meséli el. Ezek közül a legismertebb egy gonosz uraságról, egy alattomos nagynéniről, a tiszta szívű fiúról, és persze egy igazságos istenségről szól.
A történet szerint élt egyszer egy Hiranyakashipu nevű démonkirály, aki rendelkezett néhány különleges képességgel: nem ölhette meg sem ember sem állat, sem kard sem íj, nem lehetett ártani neki sem házon belül sem azon kívül, sem éjjel, sem nappal, sem földön, sem vízben, sem pedig a levegőégben. Ezek a varázslatos tulajdonságok elbizakodottá és felettébb zsarnokivá tették Hiranyakashiput. Elvárta, hogy mindenki istenként tisztelje és áldozatokat mutassanak be néki. Mindenki engedelmeskedett, kivéve az egyszülött fiát, Prahladát, aki továbbra is Visnu istenhez fohászkodott. A felbőszült démon dúlt-fúlt haragjában és azon tanakodott, miként büntethetné meg a fiát. Ekkor jött Holika, Hiranyakashipu nővére, akinek volt egy igazán gonosz terve. Holika birtokában volt egy varázsköpenynek, mely a viselőjét megóvja a lángoktól. Arra gondolt, hogy ácsol egy máglyát, majd rábeszéli Prahladát, hogy ugyan, üljenek csak fel rá mind a ketten, mert az micsoda móka. Így is lett. A gyanútlan fiú megbízva nagynénjében felült vele a máglyára, melyet tüstént meggyújtottak. Igen ám, csakhogy a fellobbanó lángok fellibbentették Holika válláról a köpenyt, mely átszállt Prahladára és beborította a testét. Így a gonosz nagynéni szénné égett, míg a tiszta szívű ifjú épségben maradt.
A történet Visnu isten furfangos közbelépésével ér véget. Vishnu egy félig oroszlán, félig ember szerű lény testében jelent meg, éppen alkonyatkor. Hiranyakashiput elkapta a háza küszöbén, ölbe vette, majd hatalmas fogaival széttépte. Vagyis sem ember nem volt, sem állat, sem kard, sem íj, sem kint, sem bent, sem a földön, sem az égen, sem pedig a levegőégben.
Kezdődik a Holi
A történet emlékére Holika démoni nagynénit a mai napig tűzre vetik Indiában. A Holi fesztivál előtti napon, a Holika Dahan-on hatalmas máglyákat raknak, melyekre rászórják a tél, illetve az óév folyamán a házakban felgyülemlett éghető limlomokat is. A tűzrakás tetejére Holika képmását helyezik, majd alágyújtanak. A felcsapó lángokba olykor csicseriborsót, kukoricát és más magvakat is szórnak. A tűz jelképezi a jó diadalát a gonosz fölött. Ilyenkor mindenki elcsendesedik, magába mélyed, meditál. Ahogyan a ropogó lángok elemésztik a lomokat, úgy égjen el az ember belső gonoszsága is, hogy a lélek megtisztulhasson és megújulhasson.
A fesztivál napján már korán kezdetét veszi a mulatság. A résztvevők színes porokkal teli zacskókkal, vízipisztolyokkal és vízzel vagy festékkel töltött lufikkal szerelkeznek fel. Peregni kezdenek a dobok, nem számít, ki hány éves, férfi-e vagy nő, ismerős-e vagy vadidegen, repülnek a lufik, pukkannak a zacskók, tömegek dobálják és kenik össze egymást kacagva a legharsányabb színekkel. Vannak, akik háztetőkre másznak fel, hogy onnan vadásszanak célpontokra, mások vödörnyi festéket borítanak ismeretlenek nyakába, amin senki se lepődik meg. Hamarosan színes felhőkbe burkolózik egész India.
Holi alkalmával eltűnnek a társadalmi különbségek, és a haragosok ezt a napot használják ki arra, hogy megbocsássanak egymásnak illetve bocsánatot kérjenek. A nagycsaládok összegyűlnek, a barátok meglátogatják egymást, és ünnepi ételeket, italokat fogyasztanak. Az egyik legkülönlegesebb a bhang nevű itóka, melyet kannabiszból állítanak elő. Aki csak felhajt belőle egy pohárral, az garantáltan még színesebben fogja látni maga körül a világot.
Színesre festve
A hindu vallásban amúgy is gyakran használt festékporokhoz eredetileg kizárólag természetes alapanyagokat használtak fel, melyeket az ünnep idején nyíló virágokból, levelekből, szárított termésekből és gyökerekből állítottak elő. Azonban ahogy India népessége gyarapszik, úgy növekszik az igény a nyersanyagok iránt is, melyek forrásai, illetve termőterületei közben egyre apadnak, szűkülnek. Főként a nagyvárosokban föllépő hiányt mesterséges anyagokkal igyekeznek áthidalni, ami nem a legbiztonságosabb megoldás. Évről-évre sokan lesznek rosszul a szembe, tüdőbe kerülő kemikáliáktól. A helyzetet nem könnyíti meg, hogy a festékárusok, sokszor a remélt haszon érdekében, maguk sem néznek utána, hogy miféle anyagokból készülnek az általuk kínált porfestékek.
A kemikáliák használata, illetve az ünnep előestéjén meggyújtott máglyák, a résztvevők egészségén kívül súlyosan károsítják a környezetet is. Az elégett műanyag, a nehézfém alapú festékporok bekerülnek a levegőbe, a talajba és az ivóvizekbe. Azutóbbi években több kezdeményezés is indult, hogy a gyerekeknek megtanítsák a biztonságos és természetes ünnepi porfestékek előállításának módszerét, illetve vannak olyan cégek, melyek kimondottan növényi alapú készítményeket árulnak erre a célra.
A felmerülő problémákkal együtt a Holi a világ egyik legvidámabb fesztiválja, melyet számtalan módon ünnepelnek India szerte, illetve mindenütt a világon, ahol indiai közösségek élnek. Ráadásul a festékporokkal való dobálózás önálló életre kelt, és kilépve az eredeti ünnepkörből, ma már számos rendezvényt tartanak a színek fesztiválja, színek ünnepe témakörében. Ezek között a legtöbb természetesen profit orientált üzleti vállalkozás. Az egyik legismertebb a Festival of Colours Tour, mely egy nemzetközi, számos városban egyszerre megtartott könnyűzenei rendezvény. A kellékek hasonlóak, a hangulat ugyancsak vidám, de ha valami eredetire vágyunk, ahhoz bizony India felé kell vegyük az irányt.
A cikket Gueth Péter, a WanderWell túravezetője írta.
