A Budapesttől 750 kilométerre keletre található erdélyi Gyimesek mesebelien szép, elzárt határvidékén, a Tatros folyó meredek völgyében olyan emberek élnek, akik a természet ritmusát követve, az év nagy részét még ma is a szabad ég alatt töltik, hisznek a vadleányokban, a ráolvasásokban, népzenéjük, népköltészetük egyedülálló a Kárpát-medencében.
Gyimesi csángók
A gyimesi csángók világa Csíkszeredától északkeleti irányban harminc kilométerre kezdődik. Átkelve a Gyimesi-hágó szerpentinjein olyan területre érünk, mely egészen a 16. századig lakatlan határvidéknek számított. A Csíki-hegységben eredő, sebes folyású Tatros folyó átszelve a Kárpátok vonulatait Moldvába fut át. Völgyében összesen három nagyobb, hosszan elnyúló település fekszik: Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk; melyekhez az oldalirányú szurdokvölgyekből további kisebb falvak, úgynevezett patakok, mint például Borospataka, Sötétpatak, Bálványospataka, Antalokpataka csatlakoznak. Az élénkzöld, meredek hegyoldalak bár kiváló kaszálók és legelők, de növénytermesztésre nem igazán alkalmasak, az itt élők ezért főként állattartással és fakitermeléssel foglalkoznak.
Patakország első lakói a 16. század során érkeztek, de a terület benépesedése főként egy 17. századi tragédiához köthető. 1763-ban Mária Terézia az addig önálló katonáskodási joggal bíró székelyeket hadrendbe kívánta állítani, akik viszont megtagadták a szolgálatot. Bosszúból, 1764. január 7-e fagyos téli éjszakáján, egy királyi tábornok porig ágyúztatta Madéfalva települést, a székely vezetők találkozóhelyét. Több százan vesztek oda, köztük nők, gyerekek és idős emberek. A vérengzés hatására sokan úgy döntöttek, hogy felkerekednek, és elhagyják Erdély, illetve a Magyar Királyság területét. A kivándorlók nekivágtak a Keleti-Kárpátok bérceinek és vagy még a hegyek között, vagy már a szomszédos Moldvában, az ott élő, és a honfoglalás során a Kárpát-medencébe soha be nem telepedett magyar ajkú lakosság között kerestek menedéket. Összefoglalóan őket nevezzük csángóknak.
A Tatros völgyében, a gyimesi csángók elzárt világa évszázadokon át biztosította hagyományaik, és gazdag népszokásaik fennmaradását. A népi kultúra és a történelem iránt érdeklődők számára különösen ünnepekkor érdemes ellátogatni a Gyimesekbe. A pünkösd kiemelt alkalom, hiszen ekkor tartják a Kárpát-medencei katolikus magyarság legnagyobb ünnepét, a Csíksomlyói Búcsút, ahová a gyimesi csángók jellemzően népviseletbe öltözve zarándokolnak át a hegyeken. Azonban azoknak, akik kevésbé kedvelik a százezres tömegrendezvényeket, érdemes más időpontot választani.
Info: http://csiksomlyo.ro
Gyimesbükk
Gyimesbükk vasútállomása impozáns méreteivel egy nagyobb város számára is elegendő volna. Első látásra furcsán hat a jórészt egyszintes gerendaházakból álló település közepén. Azonban a méret nem véletlen, hiszen ez volt az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó, határ előtti vasútforgalmi központja. Kicsit távolabb, a település szélén, közvetlenül az úgynevezett Ezeréves határ mellett áll a Magyar Királyi Államvasutak legkeletebbi, 30. számú őrháza. Mögötte egy meredek lépcsősor vezet fel az egykori Rákóczi-vár romjaihoz, ahová a csodálatos panoráma miatt megéri felkapaszkodni. Közel ezer éven keresztül itt húzódott a Magyar Királyság, illetve Erdély határa. A várat eredetileg Bethlen Gábor építtette 1626-ban, majd a 18. század elején II. Rákóczi Ferenc megerősítette. Az itt állomásozó katonák feladata elsősorban nem a határvédelem, hanem a völgyben kanyargó kereskedelmi útvonal ellenőrzése, és az áruk elvámolása volt. A huszadik század viharos évtizedei során nem fordítottak kellő figyelmet a műemlékvédelemre, így mára már csak falmaradványokat találunk itt.
Ha Gyimesbükkön járva szeretnénk többet megtudni a település nevezetességeiről, illetve a gyimesi csángók életéről, érdemes felkeresni az egykori tanárt és helytörténészt, Deáky Andrást, aki sokat tett az épületek megmentéséért, és akinek a nevéhez fűződik a Gyimesekben megvalósuló magyar nyelvű iskolai oktatás bevezetése is. Az általa üzemeltetett panzióban folyamatosan szerveznek csoportos kirándulásokat és helytörténeti jellegű előadásokat az idelátogatóknak.
Gyimesfelsőloknál a téli sportok kedvelőire is gondoltak. A pár éve kiépített SKIGYIMES komplexum két rövidebb sípályával, és egy nyáron is üzemelő bobpályával várja a látogatókat. A helyszínen kölcsönző is működik, így azok is nekivághatnak a lejtőknek, akik nem hoztak magukkal síléceket.
Gyimesközéplok környékén számos különleges, évszázadok óta ismert és használt forrás vize fakad, melyek között sós-kénes gyógyvíz, és természetesen szénsavas, úgynevezett borvízforrás is található. Érdemes kiemelni a település központjától északi irányban, nagyjából tíz kilométerre fekvő Muhos Pataki Fürdőt, melyet egy kis családi vállalkozás üzemeltet. Két, illetve egy kádas fürdőhelységekben, valamint nyáron egy kisebb kültéri medencében van lehetőség élvezni gyógyvíz áldásos hatásait. A fürdőhöz egy 14 fő befogadására alkalmas vendégszállás is tartozik.
Borospataka a Gyimesek egyik legszebb faluja
Ha szeretnénk jobban elmerülni a gyimesi csángók világában, Gyimesközéplok központjától délkeleti irányban fekvő Borospataka felé kell vennünk az irányt. Az itt található Gyimesi Skanzen Panzió falu a faluban. A skanzen területén 14 eredeti, a lebontástól és enyészettől megmentett gerendaház mutatja be a csángók mindennapjait, melyeket szálláshelyként is ki lehet bérelni. Reggel a tornácra kiállva beleszippantani a kristálytiszta, friss hegyi levegőbe, nézni a ködből előbújó, színes virágoktól tarkálló meredek hegyoldalakat, hallgatni a patakok csobogását és a legelőkről idehallatszó kolompok halk csendülését, nem csak tökéletes kiszakadás a hétköznapok monotonitásából, de egyben valódi időutazás is.
A falumúzeumhoz tartozik egy 19. századi vízimalom, ahol a megőrölt lisztet a kemencében sült házikenyérhez használják fel. A környék hegyei szinte mágnesként vonzzák az utazót, hogy felkapaszkodva rájuk gyalogszerrel járja be a zegzugos gyimesi tájakat. Egy hosszú nap végén szaunában, vagy forróvizes dézsában lazíthatunk a fényszennyezés mentes csillagos ég alatt.
A Gyimesekben még kiépülőben van a vendéglátás és a turizmus. Bár már számos szálláshely, panzió működik a Tatros folyó völgyében, azonban mégis kevésbé látogatott Erdély más területeihez, különösen a Székelyföldhöz képest. A szinte érintetlen természet, a csángók különös, archaikus nyelvjárása és máig élő hagyományaik utolsó hírmondói egy eltűnőben lévő, ősi világnak.
A cikket Gueth Péter, a WanderWell túravezetője írta.
