Ha épp Kolumbiába sodorna a szél, akkor mindenképp tegyél egy kitérőt Medellíntől két órányi autóútra fekvő Guatapé városkába. Nevét a kecsuai indiánok nyelvéből eredeztetve, a kő és víz összefonódásából kapta. Itt található a 385 méter magasságával a város fölé tornyosuló La Piedra de El Peñol szikla, valamint az Antioquia régió legnagyobb víztározója.
Guatapé, mint a Medellíni gazdagok üdülő övezete
Az eredetileg dimbes-dombos, völgyekkel tarkított területet az 1960-as évek végén a kormány elárasztotta vízzel, hogy Kolumbia középső részét ellássák elektromos árammal. Az így létrejött szigeteken és félszigeteken kezdtek új életet a korábbi lakók, de a mesterséges tó népszerűségén felbuzdulva Medellín gazdag lakói is egyre-másra kezdték itt építeni nyaralóikat.
Tipp: Ha tömegközlekedéssel utazol Madellínből, akkor érdemes előre megvásárolni a buszjegyet, különben azon kapod magad, hogy a zsúfolt járművön már csak a padlón marad ülőhelyed.
A városban tett hosszú séták során pihenésképp érdemes betérni a helyi éttermek és büfék egyikébe. A messze földről híres kolumbiai kávé az egyik legjobb kifogás arra, hogy kinyújtóztassuk lábainkat. Ha pedig végleg elfáradtunk, akkor tuk-tuk-ok sora várja, hogy tovább furikázzanak a kívánt célpontig.
A drogbáró nyomában
A Guatepé körül lévő mesterséges tó lehetőséget kínál, hogy vízi taxit fogadj és végighajózz a kanyargó partszakaszokon, egészen Pablo Escobar kartellfőnök tóparti házából megmaradt romokig. Bizony! A drogbáró egykor itt is rejtegette millióit La Manuale néven elkeresztelt rezidenciáján, míg 1993-ban a hadsereg le nem bombázta. A “kokain király” természetesen élve megúszta a támadást, valószínűleg a több kilométernyi alagútrendszernek köszönhetően, amely villájából vezetett ki különböző irányokba. Természetesen a kiégett épület ma már csak a kíváncsi szemlélődőknek áll nyitva, de ha valami kalandra vágysz, akkor belecsöppenhetsz egy hamisítatlan bandaháborúba, persze paintball formájában.
Tipp: A városban ugyan található ATM, de érdemes készpénzt magunknál tartani, mert a taxisoknál, vízi taxisoknál nem lehet kártyával fizetni.
Akkor most kié ez a szikla?
A La Piedra közigazgatásilag két település határán (Peñol és Guatapé) húzódik. 1954-ben egy guatapéi fiatalamber, Luis Villegas úgy döntött, hogy felmászik a tetejére, hogy körbetekintsen. A kilátás annyira impozáns volt, hogy családjával eldöntötték: megvásárolják, és a szikla egyetlen függőleges vájatába lépcsőt építtetnek és turistalátványosságot csinálnak belőle. Tetejére kilátó is került, ahol kézműves szuvenírek és képeslapok mellet fagyizó és hideg ital is várj a 740 lépcsőfokban megfáradt utazókat.
Azonban ha valaki lentről veszi szemügyre a vulkanikus kőzettömböt, akkor egy furcsa graffitit fedezhet fel a La Piedra-n. Egy alkalommal a két város lakói összevesztek a tulajdonjogon és Guatapéban élők kis csoportja úgy határozott, hogy felfestik városuk nevét a sziklára. Azonban nem jártak sikerrel, így a mai napig csak annyi látható, hogy “GI”, amiből az “I” a megkezdett “U” betű egyik szára.
