Az ételek Nepálban rendkívül változatosak és ízletesek, magukban hordozzák az országban található különböző kultúrák és hagyományok színes kavalkádját. Mivel Nepál rendkívül változatos tájakkal rendelkezik a 8000 méteres hegycsúcsoktól a rododendron erdőkön át a síksági dzsungelekig, ezen tájakon pedig gazdag kultúrájú népcsoportok élnek évszázadok óta, az ízekben is megőrizve hagyományaikat. A különféle tengerszint feletti magasságon élő, más vallású, eltérő alapanyagokból ételeket készítő népek konyhájának elemei gyakran keverednek egymással, létre hozva egy egészen egyedi ízvilágot. A nepáli konyha fogásaiban gyakran fedezhetjük fel az indiai, tibeti, valamint kínai konyha hatásait is. A mindennapok ételei mellett Nepálban nagyon sok fogás különböző vallási eseményekhez kötődik, ezen neves alkalmakkor szolgálják fel őket. Nézzük, melyek azok az ízek és fogások ebben a Himalájában hegyei között található országban, amelyeket érdemes kipróbálni.
A legnépszerűbb fogás – a dal bhat
A dal bhat az egyik legfontosabb és legnépszerűbb étel Nepálban. Ez a sűrű lencselevest (dal) és főtt rizst (bhat) tartalmazó fogás a legtöbb nepáli család napi étrendjének szerves része. Általában különböző zöldségekkel, szószokkal, savanyúságokkal és curryvel egészítik ki. Így egy tápláló és ízletes étkezést biztosít a túrákon is, nem csak a mindennapokban. A rizs és a lencse egyébként nem csak Nepál, hanem a térség alapélelmiszere, a legnagyobb tömegben ezt a két növényt termesztik. A meleg, csapadékos vidékeken megtermő rizs és a lencse mind kiváló tápanyagforrás. Fontos tulajdonságuk, hogy betakarítás után kiszárítva sokáig eltarthatók, jól szállíthatók, így a magaslati régiókban élő népcsoportok számára is fontos alapélelmiszernek számítanak. A népes nepáli családok számára a legkönnyebben elkészíthető étel, hiszen nagyon könnyű kiszámolni a hozzávalók mennyiségét, ha tudjuk, hányan ülnek az asztal körül. A lencsét és a szószokat kis tálkákban szolgálják fel, míg a rizst gyakran egy nagy közös tálban szervírozzák, amelyből mindenki kézzel, (szigorúan a jobbal) vehet.
Ne hagyd ki az országról készült átfogó tudástárunkat! Tapasztalt utazók hiteles és hasznos információi. Minden, amit Nepál kapcsán tudni érdemes a látnivalókról, túrákról és ételekről. Megnézem!
A világhódító töltött tészta – a momo
A töltött, sült vagy főtt tészta a világ legtöbb konyhájában megtalálható, gondoljunk csak a raviolira, pirogra vagy épp az empanadára. A nepáli változat a momo, a Nepálba látogató turisták és a helyiek számára a nepáli konyhaművészet egyik alapját képezve. Szinte az összes nepáli étterem vagy kifőzde étlapján megtalálható, népszerűsége a dhal battal vetekszik. A tésztába csomagolt húsos vagy zöldséges töltelék gőzölve vagy olajban sütve is elkészíthető, egy tányéron általában hat-nyolc kis tasak található de gyakran egy hatalmas tállal hoznak ebből a fogásból. A momo mellé általában csípős paradicsomos szószt kínálnak, amely még különlegesebbé teszi az ízvilágát.
A nepáli édes lepénykenyér – a sel roti
A sel roti egy hagyományos nepáli édes kenyér, amely rizslisztből készül. Az olajban sült, gyűrű alakú finomság gyakran különleges, ünnepi eledel, például fesztiválok és családi események, esküvők idején kerül az asztalra. Ezt a kenyeret nem annyira köretként, inkább önálló fogásként fogyasztják. A sajátos, édeskés íze, vastag tésztája és ropogós textúrája miatt a gyerekek kedvence. A sós, atta lisztből készült chapati inkább a mindennapok része, Nepálban és Indiában az a szintén lepény alakúra sütött tészta számít a kenyérfélének. Szószos ételek mellé, köretnek vagy épp a hússal vagy húsmentesen elkészült, krémesebb állagú fogások mártogatására használják.
A zöldséges levesbetét – gundruk
A különleges ízvilággal rendelkező gundruk egy erjesztett és szárított étel, amelyet általában mustárlevelekből készítenek. Szárított formában sokáig eltartható, a fő felhasználási köre, hogy levesekhez és curryhez adják tészta helyett. Mivel sajátos, savanykás íze van, nem csak levesbetétként használják, hanem mintegy fűszerként is, meghatározva a vele az elkészült ételek karakterét. Ez a hagyományos nepáli étel tele van tápanyagokkal és vitaminokkal, fontos eleme falvakban élők étrendjének, főleg a téli időszakban, amikor kevesebb zöldséghez fogyasztanak a hegyekben élő emberek.
Nepáli variációk a kására – dhido
A dhido egy hagyományos nepáli kása, amelyet főként kölesből vagy hajdinából őrölt lisztből készítenek. Az ételt gyakran köretként, zöldséges curryvel, húsokkal vagy joghurttal fogyasztják. A fűszeres nepáli fogások mellé gyakran jól esik egy semlegesebb ízű, könnyed fogás. A dhindo elkészítéséhez a hajdina vagy köles lisztet és a vizet körülbelül három az egyhez arányban arányban keverik össze. Folyamatos keverés és lassú tűzön főzés közben vagy vajat vagy ghit adnak hozzá, fokhagymával, sóval vagy egy csipet cukorral ízesítik. A ghi egy olyan, főleg Indiában és Bangladeshben használt, főzött vaj, amely a hagyományos vajhoz képest sokkal magasabb zsírtartalmú, kevésbé romlandó zsiradék. Mivel a hevítés során a laktóz kicsapódik a vajból és azt a ghi készítésekor eltávolítják, ezt a zsiradékot és a vele készült ételeket a laktózérzékenyek is fogyaszthatják. Ha valamivel gazdagabbá szeretnék tenni ezt a kását, akkor apróra vágott, sült birkahúst is adnak a dhindohoz, vagy apró darabokra vágott zöldséggel ízesítik. A dhido az nyugati világban is népszerű étel lehetne, hiszen nemcsak laktató, hanem egészséges, gluténmentes és rostban gazdag. Ha az európai konyhában keressük ennek a fogásnak a megfelelőjét, akkor a kukoricadarából készült puliszkával vagy polentával áll a legközelebbi rokonságban.
A hagyományos tibeti leves – a thukpa
A thukpa egy fűszeres tésztaleves, amely a tibeti konyhából származik, de Nepálban is rendkívül népszerű. A lassan főtt levesbe hús, zöldségek és fűszerek kerülnek, majd a hosszú forralás egy tartalmas ételt eredményez. Ezzel a fogással főleg a Himalája hegyei között megbúvó falusi teaházak étlapján találkozunk. Thukpa készítéssel otthon is próbálkozhatunk. Kockázzunk fel egy hagymát és egy nagyobb paradicsomot, majd a levesbe szánt káposztát és répát nagy lukú reszelőn reszeljünk le. Ezután egy lábasban hevítsünk fel olajat vagy zsiradékot amin futtassuk meg a hagymát és a paradicsomot, római köménnyel ízesítve, majd adjuk hozzá a répát, a káposztát és egy kis chilit, közben pedig kevergessük, sózzuk. Ezután öntsük fel alaplével, majd forraljuk fel, aztán lassú tűzön főzzük meg benne a tésztát. Rostokban gazdag, tápláló fogás, amely nagyon egészséges is.
A Yomari Punhi fesztivál hagyományos édessége – a yomari
A yomari egy hagyományos nepáli desszert, amelyet főként a Yomari Punhi fesztivál idején fogyasztanak. Ez a fesztivál a newari nép különlegesen fontos ünnepe, amely a rizsbetakarítás befejezését tiszteli meg. A Yomari Punhi ünnepe hagyományosan a holdtöltét követő második napon kezdődik, amikor imákkal énekekkel, áldozati felajánlással élnek a hívők. A négy napos ünnep első három napján a yomarikat csak elkészítik, majd eltárolják, de még nem eszik meg.
A negyedik, azaz az utolsó napon fogyasztják el az édességet, az ünnep zárásaként. A természetesen rizslisztből készülő, gőzölt tésztagombóc, amelynek belsejébe édesített szezámmagot vagy melaszos cukrot töltenek. Az édes finomság különleges helyet foglal el a nepáli konyhában, az istenek ajándékaként is emlegetik. A newari eredetű desszert mára már népszerű édességnek számít az ország többi, más népcsoportok által lakott vidékein is, hiszen fő alapanyaga a rizs, amely könnyen hozzáférhető.
A nepáli „pizza” – chatamari
A chatamarit gyakran nepáli pizzaként is emlegetik. Ez egy vékony rizslisztből készült palacsinta, amelyre tojást, darált húst, zöldségeket és fűszereket halmoznak, majd így sütnek ki. Ha különlegesebb ízvilágot szeretnének adni a chatamari tésztájának, akkor a már vízzel egybegyúrt rizslisztes alaphoz feketelencse pasztát adnak. Ez az eljárás nem csak vékonyabb rizslisztes alap tésztakorong vékonyabbra gyúrását teszi lehetővé, hanem van egy olyan fontos tulajdonsága is, hogy a lencse összetevői miatt nem tapad hozzá a serpenyőhöz, tepsihez, amiben kisütjük.
A chatamari népszerű utcai étel, szintén a newari közösség egyik kulináris specialitása. A newari nép egyébként az ókor óta él a Kathmandu-völgyben, konyhájuk mellett kézművességükről és aprólékos fafaragásaikról híresek. Ha Kathamanduban járunk, mindenképp látogassuk meg Patan vagy Bhaktapur egykori királyi városait, ahol megcsodálhatjuk a több száz éves newari fafaragásokat is.
Főtt krumplis bambuszrügy – aloo tama
Az aloo tama egy különleges nepáli étel, amely bambuszrügyből (tama) és burgonyából (aloo) készül. Az fermentált rügyekből készült étel enyhén savanykás, különleges ízélményt nyújt, gyakran lencsével vagy hússal együtt tálalják. Az aloo tama alapja gyakorlatilag egy burgonyás curry, amelynek elkészítése közben sült bambuszrügyet adagolnak a levesbe. A fogás másik, nagyon gyakran használt összetevője a bodi vagy tane bodi, ami egy fekete szemű borsóféle. Az ezzel a zöldséggel felturbózott változat neve aloo tama bodi, melynek ízesítéséhez fokhagymát, paradicsomot és citromot is használnak.
Babcsíra leves – kwati
A nagyon egészséges fogásnak számító kwati egy gazdag és tápláló leves, amely csíráztatott babból készül. Ezt az ételt főként a teliholdkor tartott Janai Purnima fesztivál idején fogyasztják, mivel úgy tartják, hogy erősíti az immunrendszert és energiát ad. Erre szükség is van, mert ez az ünnep nyitja a fesztiválszezont, ami meglehetősen fárasztó tud lenni. Janai Purnima egy hindu fesztivál, amelyet Nepál hinduk lakta részein ünnepelnek azaz csaknem az egész országban. Az ünnep családi összejövetelekkel indul, amely fő attrakciója egy nagy közös lakoma, ahol a kwati számít az egyik fő fogásnak. Ezután a hívők a Shiva templomokba sereglenek imádkozni és meditálni.
Pácolt húsféle – sukuti
A Tibetben és Nepálban is népszerű sukuti egy szárítással tartósított, majd fűszeresen pácolt húsétel, amelyet gyakran csípős szószokkal és zöldségekkel tálalnak. Az alapanyaga a legtöbbször kecske vagy bárány, de előfordul, hogy jak vagy bivalyhúsból készítik. A fogás eredete még azokból az időkből származik hindu templomokban a rituális állatáldozatokat mutattak a különböző istenek szentélyei előtt. Az istennek szánt áldozatként a bivaly vérét illetve fejét ajánlják fel, a falu ezután feldolgozza a bivaly testét. A hús egy részét még aznap megfőzik vacsorára, a többit csíkokra vágják és megszárítják a napon.
Ez az étel főleg a nepáli hegyvidéki területeken jellemző, ahol a hús tartósítása elengedhetetlen a hideg hónapokra való felkészüléshez. A napon szárított hússzeleteket összevágják, majd fűszerekkel pácolják, így sokáig eltartható, nagyon tápláló és jó ízű étel készíthető belőle.
(Fotók: Shutterstock)
