Délkelet-Ázsia Földünk egyik legnépesebb és legsokszínűbb vidéke. Népek, kultúrák, vallások, szokások keverednek itt évezredek óta, ami többek között a gasztronómiában is megmutatkozik. Az itteni konyhák világhírűek, aki egyszer belekóstolt, nehezen tudja feledni. Azonban ahány ház, annyi szokás, és a világnak ezen a tájékán az étlapokon akad néhány olyan fogás is, melyek finoman szólva is meghökkentőek. Az alábbiakban ezek közül szemezgettünk.
A cikkben látható tartalmak egyesek számára felkavaróak lehetnek, így a továbblapozás csak erős gyomorral bíró olvasóinknak ajánlott.
Balut – frissen főtt kacsaembrió saját tojásában
Délkelet-Ázsiában komoly hagyománya vannak a kacsatojásevésnek. Van, ahol száz napra elásva érlelik, van ahol fekete teában főzik meg, van, hogy csak símán sóban teszik el. A Fülöp-szigeteken, illetve Vietnámban és Kambodzsában előszeretettel fogyasztják a megtermékenyített tojásokat. A kiskacsának nagyjából négy hétre van szüksége ahhoz, hogy teljesen kifejlődjön és a világra jöjjön, ezért a tojásokat a második és harmadik hét között főzik meg. Ekkor a csontok, a tollak és a csőr még puha. A főtt embriót csilivel, fokhagymával, szójaszósszal együtt fogyasztva frissen kanalazzák ki a tojásból, de olykor mártásokkal, ecettel körítve levest is készítenek belőle.
Kínai kisegérbor
Kínára szinte tényleg igaz, hogy ami mozog azt megsütik, ami nem mozog, azzal meg fűszereznek. A számtalan különleges kulináris élvezet között az kisegérbor talán az egyik legfurcsább készítmény. Kína déli részén, Korában és Vietnámban is az újszülött, még szőrtelen és vak egérkéket élve rizsborba hajítják, majd palackokban eltéve legalább egy évig érlelik. A szabály szerint a kisegereknek legfeljebb három naposak szabad lenniük. Az egérágyas bor íze állítólag a gázolajra hasonlít, és az illata, nos, talán inkább szagnak vagy bűznek lehetne nevezni. Ezt a furcsa párlatot azonban nem élvezeti értéke miatt fogyasztják, hanem az állítólagos, sok évszázadnyi megfigyelések során beigazolódott gyógyhatásaiért. Legfőképpen asztma és májbetegség esetén ajánlják.
Dong tao, avagy a sárkánylábú csirke – Vietnám
Vietnámban nem pazarolnak, a csirke minden porcikáját elfogyasztják. A főtt vagy sült csirkefej, illetve láb kifejezetten kedvelt csemegének számít. A Hanoi közelében fekvő Đông Tảo településen már több, mint félezer évvel ezelőtt felismerték a csirkelábbizniszben rejlő lehetőségeket. Az itt nemesített sárkánylábú szárnyasok elsősorban az uralkodói elit asztalára kerültek, és ma is jobbára csak a drágább éttermek étlapjain szerepelnek. A dong tao csirke lába olyan vastagra nő, mint egy felnőtt ember karja, mellyel ügyetlenül botorkál a tyúkudvaron. Érzékeny a huzatra és utódok létrehozása is sokszor nehézségekbe ütközik. A sárkánylábú kotlósok bár nyilván nem szándékosan, mégis gyakran összetiporják saját tojásaikat. Nem csoda, hogy egy-egy baromfipárért akár több ezer dolláros összeget is elkérhetnek.
Kobravéres vodka szívvel és aortával – Vietnám
A Hanoi központjától keletre található Lệ Mật városrész híres a kígyóéttermeiről, ahová betérni különleges ünnepi alkalom. A vendégek fajta és méret szerint válogathatnak a mérges kedvű jószágokból. A legdrágább a királykobra. Aperitif gyanánt a kiválasztott példány vérét és epéjét feles poharakba csapolják, majd felöntik vodkával, illetve rizspálinkával. A legfontosabb vendég kapja meg a még erősen dobogó szívet. A kígyó húsát változatos módon készítik el, melynek az íze valamelyest a csirkére emlékeztet. A kígyóepés vodka zamata állítólag vetekszik a jobb fajta gyomorkeserűkkel.
Fecskefészek leves
Az, hogy mit tartunk ízletesnek és zamatosnak sokszor csak a saját kultúránkban megszokott normákon múlik. Viszont akad néhány fogás, melyekre azzal a biztos tudattal mondanánk nemet, hogy ezek valószínűleg csak marhaságok. Méghogy levest főzni egy madár fészkéből! Azonban Kína és Ázsia délebbi részein erről másképp vélekednek. A szalangána fecske tengerpartokon magasodó sziklák hasadékaiba, barlangok nehezen hozzáférhető üregeibe építi fészkét, melyhez kizárólag a nyálát, némi algát és tengeri füvet használ fel, de ágakat és madárürüléket nem tartalmaz. A csésze formájú fészkek beszerzése nem könnyű vállalkozás. A nehezen megközelíthető helyek miatt sok a baleset. Nem csoda, hogy egy kiló fecskefészekért akár több ezer dollárt is elkérhetnek. A beáztatott fecskefészek kocsonyás állagú, a belőle készült levest többszörösen szűrik, zöldségekkel, fűszerekkel ízesítik. Állítólag az íze semmihez sem hasonlítható és igazi elixír.
A cikket Gueth Péter, a WanderWell túravezetője írta.
