Vannak országok, ahol a csend luxus. És van Costa Rica, ahol a csend egyszerűen nem része a tervnek. Még akkor is, ha az ember sosem járt az esőerdőiben, gyorsan világossá válik: Costa Rica nem halk hely. A bőgőmajmok kilométerekről jelzik a hajnalt, a békák naplemente után veszik át az irányítást, a rovarok betöltik a köztes tereket, a madarak pedig mintha folyamatos versenyben lennének az utolsó szóért. Costa Ricában a természet egyszerre zúg, üvölt, brekeg és énekel.
Egy ország, ahol az állatok nem díszletek
Sok helyen az állatvilág külön program: időpontra érkezünk, jegyet váltunk rá, megnézzük őket kerítésen, üvegfalon vagy rácson keresztül, majd hazamegyünk. Costa Ricában az állatok nem látványosságok, hanem szomszédok.
Majmok közlekednek az utak fölé kifeszített köteleken, lajhárok állítják meg a forgalmat, miközben lassan, megfontoltan átkelnek a fák között. Krokodilok napoznak autópálya-hidak alatt, teljes közönnyel az elhaladó járművek iránt. Tukánok ülnek hotelek korlátain, békák költöznek fürdőszobákba, leguánok foglalják el a városi parkokat, mintha azok mindig is az övék lettek volna. A vadon nem ott kezdődik, ahol az emberi tér véget ér. A kettő folyamatosan átfedi egymást és ez tudatos döntések eredménye.
Az ország területének mintegy negyedét nemzeti parkok és védett területek borítják, és ezek nem elszigetelt részek. Biológiai folyosók kötik össze őket, lehetővé téve, hogy az állatok mozoghassanak, alkalmazkodhassanak, túléljenek. Ez az oka annak, hogy nagymacskák, tengeri teknősök, madarak és rovarok nemcsak fennmaradtak, hanem sok helyen ma is meghatározó részei a tájnak. Costa Ricát gyakran emlegetik úgy, mint a természet szerelmeseinek menedékét, de ez a megfogalmazás még mindig túl passzív. Itt nem arról van szó, hogy a természet „szép” vagy „lenyűgöző”. Inkább arról, hogy mindenhol jelen van, akkor is, ha mi éppen nem vagyunk ott.
Costa Rica, ahol a természet hangos
Costa Rica talán legkülönlegesebb arca nem a látványban, hanem a hangokban rejlik. A hajnal a madaraké, a nappalt a rovarok töltik ki, estére a békák veszik át a terepet, éjszaka a dzsungel olyan zajokkal telik meg, amelyeknek gyakran nincs látható forrásuk.
Ezt a hangos jelenlétet ma már nemcsak az utazók érzékelik, hanem a tudomány is komolyan veszi. Costa Ricában egyre gyakrabban figyelik az erdők egészségét a hangjaikon keresztül. Automatizált rögzítőket helyeznek ki, amelyek hónapokon át gyűjtik az élővilág zajait, majd mesterséges intelligencia segítségével elemzik az adatokat. A kutatók nem egyes állatokat hallgatnak le, hanem az erdő teljes hangképét. Azt figyelik, hogyan váltják egymást a különböző fajok a nap folyamán, mennyire gazdag és rétegzett ez a „hangszövet”. Egy egészséges esőerdőben a hangok szinte műszakokban követik egymást, míg egy sérült élőhelyen ezek a természetes ritmusok elcsendesednek, leegyszerűsödnek vagy teljesen eltűnnek.
Ez a megközelítés különösen Costa Ricában működik jól, ahol kis területen belül rendkívül nagy a biodiverzitás. Egyetlen erdőrészlet hangjai alapján következtetni lehet arra is, hogyan hat a klímaváltozás, az erdőirtás vagy akár egy közeli út forgalma az élővilágra. Ha egy faj hangja eltűnik, ha a természetes zajokat egyre inkább emberi hangok váltják fel, az korai figyelmeztetés lehet. A természet itt szó szerint megszólal, mielőtt a probléma láthatóvá válna.
Miért számít mindez?
A biodiverzitás Costa Ricában nem elvont fogalom. Az egészséges ökoszisztémák tiszta levegőt, ivóvizet, termékeny talajt és beporzást biztosítanak – mindazt, amire az emberi élet is épül. Ha egy faj eltűnik, annak hatása láncreakcióként terjed tovább, érintve más állatokat, növényeket, végső soron az embereket is.
Costa Rica erdői a 20. század végén komoly veszélybe kerültek: az erdőirtás mértéke akkor érte el a csúcspontját. Ami ezután következett, ritka és tudatos irányváltás volt. Az ország a természetvédelembe, az újraerdősítésbe és a környezeti nevelésbe fektetett. A földtulajdonosokat arra ösztönözték, hogy megőrizzék az erdőket a kivágás helyett. Bővültek a nemzeti parkok, és egyre összefüggőbb védett területek jöttek létre. Az ökoturizmus nem divatszóként jelent meg, hanem eszközként arra, hogy bebizonyítsa: az élő erdő többet ér, mint a kivágott.
Nem tökéletes a rendszer, és a klímaváltozás, az élőhelyek csökkenése továbbra is valós fenyegetés, de kevés ország mutat ennyire világos példát arra, hogyan lehet a rövid távú haszon helyett a hosszú távú együttélést választani.
Ne hagyd ki az országról készült átfogó tudástárunkat! Tapasztalt utazók hiteles és hasznos információi. Minden, amit Costa Rica kapcsán tudni érdemes a látnivalókról, kultúráról és ételekről. Megnézem!
Mit jelent ez az utazónak?
Felismerjük, hogy nem mi vagyunk a középpontban. Itt a tervek az esőhöz igazodnak, az utak lelassulnak az állatok miatt, és a természet diktálja a tempót. Cserébe valami ritkát kapunk: egy olyan világot, ahol az élet nem halk háttérzaj, hanem folyamatos jelenlét.
Egy olyan korban, amikor a csend gyakran mesterséges és üres, Costa Rica emlékeztet arra, hogy létezik egy másfajta zaj is – a természet és az élő rendszerek hangja. Talán éppen ez az, ami miatt olyan sokan vágynak ide: nem csak látni, hanem újra érezni szeretnék, milyen egy élő bolygó részeként élni.
(Képek: Kovács Attila, Mátai András, Shutterstock)
