Képzeljünk el egy olyan helyet, ahol 3500 méteres magasságban még faekével szántanak, és ahol tekintélye van annak, aki rendelkezik napelemmel. Ahol nincs bolt, nincs áram és térerő, és az egész falu leül nézni, ahogy az idegenek sátraznak és esznek. Az etióp magasföldön, a Simien-hegység tájain járunk, rendesen kiszakadva a turisták által ismert vidékekből. Beszámoló egy időutazáshoz is felérő túráról, Etiópia legmagasabb pontja, a Ras Dashen megmászásáról.
Kevéssé járt utakon
Debarkban, Etiópia északi részén, a Simien Nemzeti Park regisztrációs irodájában ülünk. Lapozgatjuk a regisztert, hogy legyen némi fogalmunk arról, kik járnak a világnak ebben a sarkában. Pár francia, izraeli, lengyel. Naponta néhány külföldi jár csak erre. A legtöbbjük egy-két napos túrára érkezik, elvétve akad ennél hosszabb látogatás. Amiért mi érkeztünk, arra minimum négy, de inkább öt napra van szükség. Célunk Etiópia legmagasabb pontja, a Ras Dashen megmászása. Ameddig visszalapozunk a nyilvántartásban, senki sem érkezett ezzel a céllal az utóbbi hónapokban.
Helyi csapatunk rendkívül izgatott és lelkes, ennyi embernek ennyi időre rég adtak munkát az ide látogatók. A Simienben nincs infrastruktúra, a falvakban nincsenek boltok, éttermek, a közösségi szállásnak nevezett hajlékoknál sokkal komfortosabb a saját sátor. Így csatlakozik hozzánk szakács, konyhai kisegítő, sátorért felelős ember, meg persze egy guide. Majd végül három mosolygós, vastag pokrócba csavart falusi egy-egy Kalasnyikovval a kezében. Mégis a közelben zajlik a polgárháború, nagy a szegénység és a kíváncsiság, nem árt, ha valaki éberen figyel, amíg mi önfeledten túrázunk.
Drámai flóra és fauna a Simien-hegység vidékén
A hegység felszínét vulkánok és a Nagy Kelet-Afrikai Hasadékvölgy körüli tektonikai mozgások alakították. A nemzeti park magassága 3000 és 4500 méter között van tengerszint felett, ezt drámai szurdokok és sziklafalak tagolják. Nem ritka az 1000-1500 méter magas függőleges fal és a 2000 méter mély völgy. A változatos felszínt sötét bazalt és száraz évszakban sárga, esős évszakban zöld növényzet árnyalja. 3700 méter feletti magasságon, az afro-alpesi növényzeti zónában akár 10 méterere is megnövő óriás lobéliák uralják a tájat.
Ne hagyd ki az országról készült átfogó tudástárunkat! Tapasztalt utazók hiteles és hasznos információi. Minden, amit Etiópia kapcsán tudni érdemes a látnivalókról, nemzeti parkokról és kultúráról. Megnézem!
A Simien-hegység állatvilága sem hétköznapi. Ugyan csak néhány száz példány maradt fenn belőlük, de egy többnapos gyaloglás során jó eséllyel látunk etióp farkast. A rókára emlékeztető ragadozót 4000 méteres magasság környékén, elsősorban a reggeli órákban van esély kiszúrni a fűvel borított tájakon.
Talán még nála is érdekesebb az egyetlen csontevő madár, a szakállas keselyű. Etiópia legnagyobb madarának szárnyfesztávolsága majdnem három méter. Étrendjének több mint háromnegyede csont. Az elhullott állatok csontjait az 1-es pH savasságú gyomorsava gond nélkül megemészti egy nap alatt. A túl nagy csontdarabokkal több száz méter magasra száll és a sziklás területek fölött leejti őket. Így egyrészt a lenyelhetetlenül nagy darabokat is meg tudja enni, másrészt – friss tetem esetén – hozzáfér a benne lévő velőhöz.
A hegység legjellegzetesebb állata mégsem a farkas vagy a szakállas keselyű, hanem a gelada pávián. Magyar elnevezése beszédes, vérzőszívű páviánként említik több helyen. Ennek oka, hogy a mellényén feltűnően vörös, háromszög alakú folt található. Túránk során mindenhol felbukkantak, még 4500 méteres magasságban is. Szerencsés (számunkra szerencsés) esetben megfigyelhető, ahogy egy-egy nagyobb csapat rajtaüt egy kisebb falun, törnek-zúznak és lerabolnak mindent, majd a meredek sziklaperemen átbukva elmenekülnek a feldühödött falusiak elől.
A felföld népe
A Simien-hegység területét kevesen lakják. Apró falvak fekszenek szétszórva egészen 4000 méteres magasságig. Nyugati szemmel felfoghatatlan a szegénység és az elmaradottság. Ott élve inkább funkcionális. Semmi fölösleg, semmi sallang, még szemét sincs, mert mindent felhasználnak. A nemzeti parkban nem mindenhol fér meg egymás mellett a földművelő-legeltető életforma és a vadvilág. Ez utóbbi időnként előnyt élvez. Gich falunak azért kellett elköltöznie, mert az etióp farkasok legkedveltebb élőhelyén épült. A helyén lévő éjszakai táborból indulva másnap reggel láttunk is három-négy farkast.
A falvak környékén őskori módszerekkel művelik a földet. Szántáskor gyakran látni a faeke elé fogott lovat, ahogy lépésről lépésre küzd a köves talajon. Az önellátás általános. Mindentől olyan messze vannak ezek a települések, hogy a legközelebbi kisvárosból, Debarkból is egy nap, mire eljut ide bármi. Nagy projekt egy valahonnan beszerzett fejlámpában elemet cserélni. Az iskolába modern tankönyvekért a 850 kilométerre lévő fővárosig, Addisz Abebáig kell utazni.
Mindez tetten érhető a turistáknak kínált apróságokkal kapcsolatban is. Rafiából készített csetreszek, gyapjú sapkák, drótból hajlított nyakláncok alkotják azt a kínálatot, amit a helyi gyerekek próbálnak meg értékesíteni az erre vándorló keveseknek. Etiópia legnagyobb pénzegysége a 200 birres bankjegy, ami nagyjából 600 forintnak felel meg. Mindennek ez az egységára. Ez az elképzelhető legnagyobb tétel, amit el lehet kérni.
Chiro Leba faluban véget ér az út, innentől már csak gyalog és öszvérháton lehet továbbmenni az Ambikoban lévő „alaptáborig”. Ambiko érintésével tényleg lejövünk a térképről. Ide már csak azok jutnak el, akik a Ras Dashenre akarnak föltúrázni. Ilyenkor a falu élete felbolydul. Az összes gyerek helyet foglal a sátraknak kijelölt placc feletti domboldalon. A felnőttek is beszállnak a kíváncsiskodásba. Az élelmesek, akik pénzt szeretnének keresni, kiteszik maguk elé a valahonnan beszerzett sört és kólát. A legrátermettebb az az ember volt, aki három fa köré ponyvát applikált föl, majd a fára fölakasztott műanyag kannába tekert rózsából príma zuhanyt épített. Negyedik napunk volt fürdés nélkül, volt rá kereslet.
Etiópia teteje
Utunk célja Etiópia legmagasabb csúcsa, a Ras Dashen megmászása. A tengerszint felett 4543 méter magasságban lévő pont nem technikás, de kitartás kell hozzá. Túránk során négy nap alatt 85 kilométert és 4200 méter szintet teszünk meg, végig 3200 méteres magasság fölött.
A csúcs alatt katonai bázis található, a hegyen lévő lokátorállomást üzemeltetik. Emiatt a kiránduláshoz időben be kell szerezni a megfelelő engedélyeket is, de szerencsére ez a helyi szervezőink feladata. Évente kevesen jutnak ide, így csapatunk érkezésére felpezsdül a bázis, és népes katonai kísérettel mászunk föl az utolsó sziklákon.
Az Alpok legtöbb csúcsánál magasabban lévő táborban végül együtt kávézunk az itt szolgálókkal, cserébe többszáz kilométeres körzetben elérhetetlen gumicukrot és csokit adunk a nálunk lévő extra meleg ruhákon kívül.
A Simien-hegységben megtett többnapos túra komplex élmény. Sosem látott természeti tájak és jelenségek mellett erős a kultúrsokk is. Gyaloglás közben szembesülünk a kényelmes életünk összes számunkra nélkülözhetetlen, de valójában igen is nélkülözhető luxusával. Emellett azzal, hogy egy fenntartható, de évszázadokkal ezelőtt kialakult világba érve igen is lehetséges az időutazás.
A túraútvonalak elérhetők itt.
(Fotók: Belényi Dániel)
