Ayutthaya a Távol-Kelet Velencéje
Ayutthaya, az egykori sziámi királyság fővárosa fénykorában egymillió lakossal büszkélkedhetett, mellyel a világ egyik legnépesebb városának számított. Kiváló földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően a Távol-Kelet felé irányuló kereskedelem központja volt évszázadokig, területén számos nyugat-európai ország tartott fenn kereskedelmi állomásokat. A sziámi uralkodók kiváló diplomáciai érzékkel biztosították birodalmuk függetlenségét, így a szomszédos országokkal ellentétben Ayutthaya királyságát sohasem sikerült gyarmatosítani. A hazatérő nyugati utazók beszámolóikban lelkesen beszéltek Ayutthaya kifinomult művészeti, kulturális és építészeti nagyszerűségeiről, nem ritkán a Távol-Kelet Velencéjének nevezve a sziámi fővárost. E csodás virágzásnak a burmai hadsereg 1767-es támadása vetett véget, mely fölégette és elpusztította a Ayutthayát.
Ayutthaya alapítása
A történelmi feljegyzések szerint, Ayutthayát a Chao Praya és Pasok folyók találkozásánál U-Thong herceg alapította 1351-ben, egészen pontosan március 4-én. Régészeti leletek bizonyítják, hogy a területet már évszázadokkal korábban is lakták. Ilyen történelmi távlatok esetén a pontos dátum megjelölés bár jól hangzik, mégis inkább kételkedésre ad okot. Ugyanis U-Thong herceg, vagy ahogy később nevezték I. Ramatibodi király története eléggé bizonytalan. Egyes források szerint ő egy északi thai herceg, míg máshol kínai menekültként szerepel, aki hajóval szelte át az tengereket, de olykor Angkorból származó khmer nemesként bukkan fel, és van olyan feljegyzés, ahol dél-indiai tamil eredetet tulajdonítnak neki. Akinek a származása ennyire bizonytalan, ott hamar segítségül sietnek a legendák, és persze a pletykák, hogy a képzelet segítségével színezzék ki az eredettörténet fehér foltjait.
Egy levizelt padlizsán története
U-Thong neve azt jelenti, hogy arany bölcső – és ez egy beszélő név. Az egyik történet szerint egy környékbéli, bizonyos Thraitrung királynak volt egy leánya. Ez a leány egy szép napon, a kertben sétálgatva megevett egy padlizsánt, melytől rögtön teherbe esett és gyermeket szült. A padlizsánról kiderült, hogy azt a rettenetesen ronda udvari kertész, a „Százezer bibircsókos ember“ olykor a saját vizeletével szokta öntözgetni. A király tudomást szeretve a részletekről, természetesen haragra gerjedt, és rögvest elcsapta a lányát és vele együtt a figyelmetlen kertészét is. A három pórul járt szerencsétlen azt se tudta, mi tévő legyen, már csak az isteni csoda segíthetett volna rajtuk, ami a mesék és legendák természetéből adódóan, nem is késlekedett sokáig.
Egyszer csak Indra istennő jelent meg előttük a semmiből, s három kívánságot ajánlott fel a furcsa kis családnak. A kertész miután felocsúdott a meglepetéséből, rögtön rátért a lényegre és ezeket kérte Indrától:
- egy: tűnjenek el róla a bibircsókok, legyen belőle dalia legény.
- kettő: az egész királyság felett, ahol őket kigúnyolták és ahonnan elkergették, uralkodhasson.
- három: a kicsi gyermekük kaphasson egy arany bölcsőt, ha már ilyen szépen alakulnak a dolgok.
Csodák csodája, a kertésznek mind három kívánsága nyomban teljesült. Az arany bölcső gyermeke pedig egy szép napon megalapította Ayutthayát.
Városok és királyságok
Ayutthaya a korábbi thai királyság központjától, Sukhothaitól délre helyezkedett el. Mind Ayutthaya, mind Sukhothai fővárosok, de ezen a néven hívták a hozzájuk tartozó királyságokat is. Ayutthaya város területe kiválóan alkalmasnak ígérkezett a rizstermesztésre, közel volt a tenger, ráadásul mind a két, itt egymásba futó nagy folyó hajózható volt. Alapításának okai között lehetett az északi királyságban dúló háborúskodás, melyek nyomán a kitörő pestis és kolera járványok arra késztették a lakosságot, hogy biztonságosabb helyre költözzenek. Így Ayutthaya lakossága gyorsan növekedésnek indult. Sukhothai dicsősége hamarosan hanyatlani kezdett, és Ayutthaya vazallusává vált.
A kezdeti időszakban a térségre városok és települések lazább-szorosabb kapcsolathálózata a jellemző, és még nem egy központilag szervezett és irányított egységes ország. Ayutthaya királyság terjeszkedése és növekedése ezen városok összeolvadása és egymáshoz alkalmazkodása révén ment végbe, és ezt nem igazán lehet még területhódításnak tekinteni, legalábbis európai értemben semmiképpen. Egy kínai utazó, Ma Huan a 14. század elején még lármás, kikötővárosként írja le Ayutthayát, ahol a férfiak álló nap vízi harcot gyakorolnak, míg a hétköznapi élet ügyes-bajos dolgai az asszonyokra maradnak.
Hindu eszmék hatása
Az új, felemelkedő királyság sok kulturális értéket átvett a régitől, de számos indiai és khmer elemmel ötvözte. A buddhizmus mellett jelentős hindu hatás is érte az új királyságot, ami főként az uralkodó osztályra volt jellemző. A buddhizmushoz képest szigorúbb hindu társadalmi törvények elősegítették a hatalmon lévők pozícióinak bebiztosítását. Elterjedt a devaraja vagyis istenkirály nézete, mely alapján a király nem csak politikai de egyben vallási vezetői szerepet is betölt és természetfeletti hatalommal bír. Ennek a felfogásnak a hatásai a mai modern Thaiföldön is jelen vannak, különösen a királyi család személyeihez kötődő szabályok és hiedelmek között.
Ayutthaya virágzása
Ayutthaya teljes neve: Phra Nakhon Si Ayutthaya. Az indiai város Ayodhya után nevezték el, mely a legendás hindu királynak, Rámának a szülővárosa. A Phra a khmer nyelvből származik és királyit jelent, míg a nakhon jelentése egyszerűen főváros.
A 15. század során Ayutthaya alig nyolcvan év alatt annyira megerősödött, hogy elfoglalta a kor jelentős birodalmát, a Khmer Királyság nagy részét. Angkor városának és csodálatos templomainak pusztulása és elnéptelenedése ehhez a thai hódításhoz kötődik.
Ugyanennek az évszázadnak az utolsó harmadában uralkodó Boroma Trailokanath király alatt jelentősen kiépült a birodalom szervezeti struktúrája. Az uralkodó részletesen szabályozta a földbirtoklási rendszert, a hivatali struktúrát és az egyes társadalmi rétegeket érintő szabályokat, törvényeket. Az építészet és a szobrászat rendkívül magas szintre fejlődött ez idő tájt, és a királyság jelentős tengeri hatalommal rendelkezett.
A 15-16. századok jórészt a hadviselés, az óvatos diplomácia és a nyugati hatalmakkal való találkozás és együttműködés időszaka volt Ayutthaya történelmében. A királyság ebben időben kiterjedt kapcsolatokat tartott fenn Kínával is. Ha a helyzet úgy hozta, önként hajtottak fejet névlegesen a kínai dominancia előtt és fizettek adót, csakhogy békében maradhassanak. Hasonló taktika volt a jellemző a nyugati országokkal szemben is.
Ayutthaya a mérleg nyelve
Elsőként a portugálok érték el Ayutthaya kikötőit 1511-ben, később felbukkantak a hollandok, britek és a franciák is. A thai királyok szabad kereskedő telepek létesítését engedélyezték számukra, és ügyesen használták ki az egymással rivalizáló európai hatalmakat, oly módon, hogy Ayutthaya vagyis Sziám végig megőrizte függetlenségét. Ennek köszönhetően a mai Thaiföld az egyetlen olyan délkelet-ázsiai ország, mely sosem került nyugati uralom alá. A főváros világkereskedelmi szempontból megkerülhetetlenné vált. A nyugatról érkező és Kína felé tartó hajók itt vészelték át a monszun időszak égszakadásokkal és tengeri viharokkal terhes hónapjait. Ayutthaya lett a csomópontja mind a kínai, japán, illetve a nyugati és indiai kereskedelmi útvonalaknak.
A sziámi királyság a térségből elsőként, 1608-ban küldött diplomáciai delegációt Európába, egészen pontosan Hágába, a holland királyi udvarba. Az utazás mögött állítólag a portugálok ármánykodása állt, akik nem nézték jó szemmel a sziámi – holland kereskedelmi kapcsolatok bimbózását. Úgy próbálták lejáratni a hollandokat, hogy azt állították róluk, ők amolyan kalóz népség lennének akik tengeri fosztogatásból élnek és még országuk sincsen. Az ayutthayai királyi udvar erre kíváncsi lett és megszervezték a nyugati utazást.
Észak sötét árnyai Ayutthaya felett
Egy valamire való történet sincsen a kibontakozó bőséget, gazdagságot és boldogságot beárnyékoló sötét fellegek nélkül. Nincs olyan mese, melyben a csinos erdei házikó körül ne ólálkodna a gonosz farkas, vagy olyan kastély, mely fölött ne repkedne egy fertelmes sárkány, aki igyekszik minden szépséget elpusztítani. Azt, hogy valójában ki, kinek a farkasa, ki kinek a sárkánya, mindig az adott szituáció és a nézőpont dönti el. Míg a Khmer birodalomra nézve a sziámi királyságok jelentették a veszélyt, addig Ayutthaya körül az északi szomszéd Burma ólálkodott.
Az évszázadok során több alaklommal tört be az országba a burmai hadsereg, de hatalmukat sose tudták hosszan megszilárdítani. A 16. század közepétől számítva folyamatosan próbálkoztak Ayutthayára törni, összesen tizenegy alaklommal. Az utolsó hadjáratot 1765-ben indította Hsinbyushin burmai király. Abban az időben Ekkathat uralkodott Ayutthayában. A háború két évig tartott. Az első hónapokban csak az északi periférián lévő városokat foglalták el, de 1766. januárjában egyesítve erőiket a főváros, Ayutthaya felé nyomultak. A sziámi seregek nem tudták feltartóztatni az északi ellenséget, így visszavonultak Ayutthaya bevehetetlennek hitt falai mögé. A burmai sereg azonban letáborozott a városfalak előtt és kitartóan várakozott. Nem rettentette el őket az áradásokkal teli esős évszak sem. Az alapjainál kezdték lerombolni a várost védő falrendszert. Az ostrom 1767. április 7-ig tartott. Összesen tizennégy hónapnyi küzdelem után Ayutthaya elesett és a várost teljesen lerombolták. Ezzel véget ért a sziámi királyságok egyik legnagyszerűbb korszaka.
Az ellenség elvonulása után Ayutthayát már csak részeiben építették újjá, mert a főváros új helyet keresett magának. Ez az új hely a Chao Praya folyó mentén, nagyjából 80 kilométerre délebbre feküdt és úgy hívták: Krung Thep Maha Nakhon, ami lefordítva annyit tesz: az Angyalok Városa, a Nagy Város. De van egy közismert neve is, melyen ma mindenki ismeri világszerte: Bangkok.
Ayutthaya főbb nevezetességei
Wat Yai Chai Mongkhon
A wat buddhista templomkomplexumot jelent, ahol általában templomépületek, szerzetesi lak, közösségi terek és chedik találhatóak. A Wat Yai Chai Mongkhon alapítása egybeesik a városéval, de régészeti kutatások szerint, már korábban is buddhista kolostor állt a helyén. Fekvő Buddhája híres látványosság.
Wat Phra Mahathat
Ayutthaya egyik, még romjaiban is lenyűgöző templomkomplexuma a Wat Phra Mahathat, melyet I. Borommaracha király építetett 1374-ben. A központi tornya, melyet prangnak neveznek, nagyjából ötven méter magas volt és Buddha-relikviákat őriztek benne. Az ötvenes évek közepén elindult régészeti feltárások során márvány szobrokat, állatfigurák töredékeit találták itt meg. Az ide látogatóknak érdemes óvatosnak lenni a helyi árusokkal, akik nem ritkán eredetinek mondott szobortöredékeket kínálnak. Egyrészt a műkincsek vásárlása illegális Thaiföldön, másrészt a töredékek a legtöbbször hamisítványok. A Wat Phra Mahathat templomnál található Ayutthaya talán legismertebb és legtöbbet fotózott látványossága a fagyökerekkel körbenőtt Buddha-fejszobor.
Wat Chaiwatthanaram
A történelmi városközponttól délnyugati irányban, kissé távolabb áll Ayutthaya egyik leglátogatottabb buddhista temploma. Prasat Thong király építette 1630-ban, a feljegyzések szerint, édesanyja szülőhelyén. Nevének jelentése: A hosszú uralkodás és dicső korszak temploma. A komplexum a legendás kambodzsai Angkor Wat mintájára épült, központi tornya harmincöt méter magas, melyet számos alacsonyabb vesz körbe. Az 1767-es burmai pusztítás után elhagyatottá vált. Tégláit részben elhordták, a Buddha-szobrok fejeit letörték. Csak a 1980-as évek végén kezdték meg a felújítását.
Szent József templom
Ayutthaya nem csak buddhista, de keresztény emlékekkel is büszkélkedik. A rendkívül toleráns thai uralkodók megengedték az ide érkező európaiaknak, hogy a városfalakon kívül templomokat építsenek és akár missziós tevékenységet is fojtassanak. A francia alapítású Szent József templom 1666-ban épült, Narai király uralkodása idején. Egy évszázadon keresztül volt apostoli vikáriusi székhely vagyis missziós közigazgatási központ.
Baan Hollanda
A Holland Kelet-indiai Társaság által 1643-ban alapított kereskedő telep közvetlenül a Chao Praya folyó mentén, az egykori főváros központjától délre fekszik. A világ első részvénytársaságaként működő holland vállalat a 17. század elején létesített kereskedelmi kapcsolatokat Sziámmal. Az egykori kereskedőtelep központi épületét a kétezres évek első évtizedének végén újították fel, és ma múzeumként látogatható.
Írta: Gueth Péter
a WanderWell túravezetője
Ha ellátogatnál Thaiföldre, nézd meg a WanderWell utazási ajánlatát.
