Akaba a Vörös-tenger kapuja

Banner helykitöltő
- ideiglenes -

Jordánia, Utazás

Akaba, négy ország naplementéje

Akaba Jordánia egyetlen tengeri kikötője, ezért stratégiai fekvésű város a Vörös-tenger északkeleti csücskében. Afrika és Ázsia találkozási pontja ez, melyet keletről az Arab-sivatag homokkőszirtekkel tagolt pusztasága, északról Izrael, nyugatról pedig a Sínai-félsziget kopár hegyvidéke határol.

Akabatól délre, a szaúdi határig homokos, aprókavicsos tengerpart nyúlik el húsz kilométer hosszan. Szállodák, halvendéglők, napernyőkkel teletűzdelt strandok és különösen izgalmas víz alatti világ várja itt a történelmet, természeti szépségeket és kalandokat kereső utazókat.

Akabanál a nap, narancssárgára festve az egész öblöt, a Sínai-félsziget hegyeinek fűrészfogas gerincei mögé bukik le. A vízen túl, átellenben egyiptomi kaszinók, az öböl északi végén az izraeli Eilat szállodasorai láthatók, dél felé pedig a szaúdi határvidék oszlopai vehetők ki. Egyszerre négy ország látszik innen minden alkonyatkor.

Akaba, az ősi kikötő

Akaba az újkőkor végétől egészen napjainkig a térségben zajló események egyik központja volt. A város, ókori nevén Elath már 3500 évvel ezelőtt is jelentős kikötőnek számított. Stratégiai elhelyezkedése és az ókori, arábiai rézbányákhoz való közelsége évszázadokra a rézkereskedelem központjává tette.

Az i.e. 3. században Ptolemaiosz, Nagy Sándor utóda foglalta el a várost. Az uralkodónak olyannyira tetszett Akaba fekvése, hogy azt Berenikére nevezte át – szeretett felesége, a szépséges egyiptomi királynő után.

A római korban Traianus császár hódította meg a vidéket, melyet a Petra székhelyű Provincia Arabia határmenti tartományhoz csatolt. Akaba ekkor vált az Arab-félsziget, India és a Földközi-tenger közötti fűszer-, textília- és nemesfém-kereskedelem alapvető fontosságú kikötőjévé. A rómaiak katonai erődítményekkel biztosították a kereskedelem zavartalan működését. Ezek közül néhány, mint például az Aila-erőd, még ma is láthatók a város környékén.

A birodalom bukása után, a bizánciak következtek, akik Akabát püspöki székhellyé tették. Ők hagyták hátra a 293 – 303. között épült templomot, mely ősibb, mint a jeruzsálemi Szent Sír-templom és a betlehemi Születés Temploma. A földrengések által többször is romba döntött épület romjai ma is látogathatóak a város központjában.

Akaba a középkori homályban

Akaba a Bizánci Birodalom hanyatlása után elvesztette jelentőségét. Muszlim seregek, majd a keresztesek foglalták el a vidéket, akik nem láttak fantáziát a kikötővárosban.

1517-ben az Oszmán Birodalom lett a Közel-Kelet ura. Az új hódítók nem jeleskedtek a tengeri áruszállítás terén, a régiót pedig távoli, érdektelen tartományként kezelték. A hanyatlás évszázadai következtek. A Szuezi-csatorna 1869-es megnyitása aztán végképp megpecsételte Akaba sorsát. Ekkortól a tengeri kereskedelem végleg a Sínai-félsziget túloldalára, a Szuezi-öbölbe helyeződött át. Akaba a 20. század elejére nem volt több egy egyszerű halászfalunál.

A háború szele

Az első világháborúban aztán újra felértékelődött az Akabai-öböl és maga a város is. A Sínai-félszigetet és a Szuezi-csatornát a britek révén az Antant, az öböl túloldalát pedig a Tengelyhatalmakhoz tartozó Oszmán Birodalom tartotta ellenőrzése alatt.

Akaba kikötőjét ekkor az Antant hajóhadainak vörös-tengeri mozgását akadályozó német tengeralattjárók használták bázisként.

Arábiai Lawrence és egy fejbe lőtt teve

A háború során, a britek egy legendás összekötő tisztje épült be ekkoriban az oszmánokkal már jó ideje összetűzésben élő helyi törzsek, a beduinok közé. A cél az volt, hogy egy általános arab lázadás kirobbantásával belülről gyengítsék meg az oszmánokat.

A kiválasztott ügynök, Thomas Edward Lawrence, azaz Arábiai Lawrence, barátságot kötött Fejszál királlyal, a beduin törzsek fejével. Meggyőzte őt arról, hogy a siker kulcsa Akaba bevétele lesz, és ezt még egy rosszul felszerelt, nomádokból álló csapat is végre tudja hajtani. Mivel Akabában minden oszmán ágyú a tenger felé van irányozva, így a sivatag felől támadó arabokra senki se fog számítani.

A támadás olyan jól sikerült, hogy mindösszesen két ember veszteséggel, egyetlen rohammal elfoglalták a várost. A csatában Lawrence majdnem ott hagyta a fogát, miután a támadás közben pisztolyával véletlenül fejbe lőtte saját tevéjét.

Függetlenség és árulás

Akaba volt a beduinok első nagy győzelme az arab felkelés során, ezután már a tartomány fővárosa, Damaszkusz következett. Miután az oszmánok ott sem tudtak érdemi ellenállást felmutatni, az arab törzsek kivívták függetlenségüket – más kérdés, hogy a britek azonnal megszállták a frissen felszabadult területeket.

Akaba csak 1950-ben, a független Jordán Királyság kikiáltásával lett az új, önálló ország egyetlen tengeri kikötője. A csata emléke mindamellett továbbra is él, a beduinok nem felejtik el legendás győzelmüket a világ akkori vezető hadereje ellen.

Akaba víz alatti katonai parádéja

Husszein, az új ország királya különös figyelmet fordított a városra. 1954-ben újjáépítette a kikötőt, 1965-ben pedig 6000 négyzetkilométernyi sivatagi területet adott a szaúdi uralkodócsaládnak további 12 kilométeres partszakaszért cserébe. Ez utóbbi egyrészt a kikötő bővítését célozta, ugyanis Akabatól közvetlenül délre húzódott a jordán – szaúdi határ. Másrészt ezzel Jordániához került a part közelében fekvő, fantasztikus vízi világú Yamanieh korallzátony. Ez utóbbi tette igazán kiemelkedő turistaparadicsommá a várost.

A parti sávban grandiózus projektek indultak be, szállodák, lakóparkok épültek, a víz alá pedig egy komplett katonai parkot telepítettek a búvárkodás és sznorkelezés szerelmeseinek nagy örömére.

Mára Akaba már nem kereskedelmi vagy stratégiai szempontból lényeges, hanem a város környéke lett az egyik legfontosabb turisztikai célpont a Vörös-tengeren. Történelmi múltja, egyedi hangulata és különleges vízi világa teszik azzá, és aki ide utazik, az a parton állva alkonyattájt négy ország fényeit számolhatja meg a távolban.