A sokak által csak a szállodasorokról ismert Kanári-szigetek meglepően gazdag múlttal bír. Közigazgatásilag és politikailag Európához, földrajzilag Afrikához tartozik, így a Kanári-szigetek történelme mindkét kontinens hatásának köszönhető. A területen keresték már az elveszett Atlantiszt és látni véltek rengeteg nagytestű kutyát is. Ismerjük meg, hogyan vált az egykori guancsok otthona egyaránt a túrázók és a resortokban pihenők egyik kedvenc úti céljává.
Atlantisz és a hatalmas kutyák területe
A Kanári-szigetek ókori történelme homályba vész. Az biztos, hogy a mediterráneum hajós népei, a föníciaiak, a karthágóiak és a görögök már időszámításunk előtt többször megfordultak a szigeteken, melyek ekkor még lakatlanok voltak. A rómaiak Mauritánia királya révén értesültek róla. Platón szerint ezen a területen lehetett az elsüllyedt város, Atlantisz.
A rómaiaktól ered a név is, mely a latin Canariae Insulae, vagyis a kutyák szigete elnevezésből származik, ugyanis a beszámolók szerint a szigeteket ekkor nagytestű kutyák népesítették be. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy a kanári kutyák alatt inkább az itt élő fókákat értették. A kanárimadár pedig később a szigetekről kapta a nevét.
A rómaiak az időszámításunk előtti 1. században érkeztek a szigetekre. Állandó római településre nem maradt fent bizonyíték, így nem tudni, hogy gyarmatosították-e a szigeteket, vagy gazdasági kizsákmányolás céljából érkeztek. A következő évszázadokról is kevés kézzelfogható emlék maradt fent. Ami bizonyos, hogy az első, tartósan letelepedett népcsoport az észak-afrikai berberek voltak. Ők a guancsok, a Kanári-szigetek őslakosai.
Ne hagyd ki az úti célról készült átfogó tudástárunkat! Tapasztalt utazók hiteles és hasznos információi. Minden, amit a Kanári-szigetek kapcsán tudni érdemes a látnivalókról, túrákról és ételekről. Megnézem!
A hosszú hajú nemesek
Eredetileg csak a tenerifeieket nevezték guancsoknak, de ma már a kanári őslakosokra összefoglalóan használják a szót. Egy elmélet szerint az első afrikaiakat a rómaiak rabszolgaként hurcolták be magukkal. Az a tény, hogy a berberek nem voltak klasszikus hajós nép, ezt is alátámaszthatja, de elfogadottabb az a nézet, miszerint az eredeti lakóhelyükön tapasztalt kedvezőtlen változások miatt szálltak vízre.
A szigeteken az őslakosok fejlődése külön utakon folytatódott, egymással nem tartottak kapcsolatot. Életük a gazdálkodás, pásztorkodás körül forgott, és part menti barlangokban laktak. A szigeteken élő emberekről először a 12. században keletkeztek írásos emlékek. A feljegyzések szerint a guancsok szép vonásúak és erősek voltak. A nemeseket a hosszú hajuk különböztette meg a köznéptől. Nemes bárki lehetett, aki a bátorságával és tetteivel kiérdemelte azt.
A gyarmatosítók megjelenése a Szerencsés-szigeteken
A hajózás fejlődésével gyakoribbá váltak a dél-európai országok hajósainak látogatásai. Föníciaiak, portugálok, mallorcaiak érkeztek a szigetekre. Ekkor terjedt el a kellemes éghajlatnak köszönhetően a Szerencsés-szigetek elnevezés. Hittérítők tanítgatták az őslakosokat, ám az egyházi képviselők és kereskedők mellett megjelentek a rabszolgavadászok is. A lakosok elhurcolása miatt az őslakosok és az európaiak között konfliktusok pattantak ki, melyek sajnos véres háborúkig fokozódtak.
Az első nagy expedíciót Jean de Béthencourt normandiai nemes indította a Kanári-szigetekre 1402-ben, hogy egy normandiai textilipar számára rendkívül értékes festékanyagot szerezzen. Ezt a bíborszínű anyagot egy a szigeteken tenyésző zuzmóból lehetett kinyerni. Hiába sikerült kieszközölni a spanyol uralkodó támogatását, a hódítások nem jártak sikerrel.
Béthencourt halála után utódai egymással küzdöttek a hatalomért, és egyesek inkább a portugál király felé orientálódtak. A konfliktust 1479-ben az alcáçovasi szerződéssel sikerült lezárni, melyben rögzítették, hogy Portugália lemond a Kanári-szigetekre vonatkozó igényéről az Azori-szigetekért és Madeiráért cserébe. Ezután a szigeteket sorra vonták uralmuk alá a spanyol nemesek. Az őslakos vezetők rendszerint nem élték túl a háborúkat. Többeket megöltek, elhurcoltak, betegség végzett velük. Az öngyilkosság is gyakori volt: a törzs vezetői sziklákról vetették mélybe magukat. A Kanári-szigetek csaknem száz évvel korábban kezdődött spanyol gyarmatosítása 1496-ban, Tenerife hódításával zárult le.
A gyarmarosítást követően óriási változás ment végbe a szigeteken. Megindult a spanyolok és az őslakók keveredése, a gazdasági kapcsolatok mellett családi kapcsolatok is köttettek. A guancsok hamar felvették a kereszténységet. A spanyolok után további európai népek képviselői is érkeztek a szigetekre, gyarapítva azok sokszínűségét. A reneszánsz európai kultúra megérkezett a Kanári-szigetekre is.
Kereskedők és kalózok kora
A 15. század a földrajzi felfedezések kora volt. Kolumbusz Kristóf már a gyarmatosító háborúk alatt járt Gran Canarián és La Gomerán. 1492-ben, 1493-ban, és 1498-ban is innen indult az Atlanti-óceán túlfelére. Az ő tapasztalatának is köszönhető, hogy a Kanári-szigetek a transzatlanti hajózási útvonal stratégiai pontjává vált, ami napjainkban is változatlan.
A 16–18. században a szigeteket gyakran sújtották kalózok támadásai. Ezek a fejlődést igencsak hátráltatták, mert kevés volt a kikötésre alkalmas hely, ráadásul a támadások miatt a települések a parttól távolabb jöttek létre. A kalózok eltűnésével modern kikötők épültek és a kereskedelem virágzásnak indulhatott.
Boldog békeidők
1852-ben a spanyol uralkodó szabadkereskedelmi övezetté nyilvánította a Kanári-szigeteket, ami a szigetcsoport gazdaságának fellendüléséhez vezetett. A britek hatása Madeirához hasonlóan a Kanári-szigetek történelme szempontjából is jelentős volt. Először a cukornád-, szőlő-, majd banánültetvényeket alakítottak ki. Ezek kereskedelmi jogaival is ők rendelkeztek, ők irányították az exportot. A monokultúrás ültetvények mellett a kézi művelésű kisebb földek is megmaradtak, melyek a helyi igények kielégítését szolgálták. A 20. század második feléig a földművelés maradt a legfontosabb ágazat. Nehézipar nem létesült a szigeteken, a könnyű-, főleg kézműipar volt jellemző.
Diktatúrától az autonómiáig
Franco tábornok, később Spanyolország teljhatalmú ura 1936 júliusában a Kanári-szigeteken indított felkelést. A diktatúra évei alatt a kontinentális területekhez hasonlóan a Kanári-szigetek is gazdasági válságba került. A demokratikus átalakulás reformjai keretében 1982-ben a a szigetcsoport autonóm státuszt kapott. Egy évvel később, 1983. május 30-án tartották az első kanári-szigeteki parlamenti ülést, azóta ezen a napon ünneplik a Kanári-szigetek napját.
Érdekesség, hogy mikor Spanyolország 1986-ban csatlakozott az Európai Unióhoz, a Kanári-szigetek nem vált annak automatikusan tagjává. A szigetek vállalkozói és lakossága a szabadkereskedelmi jogaik esetleges elvesztése miatt ellenezték a csatlakozást. A szigetcsoport csak hat évvel később, 1992-ben lett tag, miután sikerült tető alá hozni a megállapodást a vámkedvezményekről, ami szigetek elhelyezkedéséből fakadó hátrányok kiküszöbölésére szolgált.
A Kanári-szigetek jelene
A Kanári-szigetek turizmusa az 1970-es években indult robbanásszerű fejlődésnek. Hatalmas idegenforgalmi beruházásokra került sor. Ekkor rengeteg külföldi érkezett, főként nyugat-európaiak vásároltak ingatlant. A kiegyensúlyozott, egész évben kellemes klímának köszönhetően évente több millió turista érkezik a szigetekre, elsősorban a legnagyobb és legnépesebbre, Tenerifére.
Az idegenforgalom pozitív hatásai mellett sajnos sok a negatív következmény is. 2023-ban például 14 millió látogatót fogadtak az összesen 2,2 millió lakosú szigetek. A féktelen ingatlanfejlesztések helyenként kedvezőtlenül változtatták meg a látképet, és túlzottan igénybe vették a korlátozott vízkészleteket. Ez a változó klíma okozta egyenlőtlen csapadékelosztással együtt egyre komolyabb problémát jelent. A helyi lakosokat érintően a lakhatási költségek az egekbe emelkedtek, a fizetések alacsonyan maradtak. Hiába adja a turizmus a 35 százalékát a GDP-nek, az erőforrásokra és a lakosságra nehezedő nyomást nehezen bírja a terület.
A nehézségek ellenére a Kanári-szigetek sokszínű, gyönyörű úti cél. Jóval több, mint a végtelen szállodasorok. Az abszolút európai identitású és életszínvonalú szigetek ma modern tartománya Spanyolországnak, ahol a túrázást, a búvárkodást, sznorkelezést és egyéb aktív sportokat kedvelők is megtalálják a számításaikat.
(Fotók: Shutterstock)
