A hajnali ködfátyolban úszó horizont felett narancssárga hőlégballonok emelkednek a magasba Bagan ősi városának buddhista sztúpái és templomai fölé. E csöndes, lomha égi vándorok, a szabadság szimbólumai a külvilágtól sokáig elzárt Mianmar (Burma) egén, ahonnan lenyűgöző látvány nyílik a világ egyik legcsodálatosabb építészeti és vallási örökségére.

Bagan születése

Mianmar, korábbi nevén Burma, a két hatalmas ázsiai kultúrbirodalom, India és Kína közé ékelődve fekszik. Napjainkban a legnagyobb Délkelet-Ázsiai ország az Indokínai-félsziget területén.

Egyes feljegyzések szerint, az Iravádi folyó keleti partján fekvő Bagan városát még a 2. század során alapították, és egyike volt az akkori Pyu városállamoknak. Az országnak ez a vidéke meglehetősen forró és száraz. Noha az Iravádi a világ egyik legnagyobb vízhozamú folyója, mely teljes hosszában keresztülszeli Burmát, mégis, a mellette elterülő síkságra sokkal kevesebb csapadék hullik, mint az északi hegyvidéki részeken, illetve a tengerparti övezetekben.

Bagan a 9. század során lett a Pagan Királyság központja, melynek virágkora a 11. század elején született uralkodóhoz, Anawratha királyhoz kötődik. 1044-es hatalomra kerülésekor Pagan mindössze egy alig fél Magyarországnyi területű poros kis uradalom volt. Anawratha azonban komoly fejlesztésekbe kezdett. A száraz és kopár vidéket hamarosan frissen ásott öntözőcsatornák hálózták be, hogy a környező folyók vizeit hasznosítva új területeket vonjanak művelés alá. A király összeíratta és rangsoroltatta a településeket aszerint, hogy mennyi terményt tudnak előállítani és beszolgáltatni.

1056-ban Shin Arahan, egy théraváda buddhista vándor szerzetes kopogtatott be Anawratha király palotájába. Az ország akkori vallása a buddhizmus egy különös, tantrikus, misztikus ága, az úgynevezett ari buddhizmus volt. Az ari szerzetesek azonban nem kimondottan tartották magukat a szerény, világi javakról lemondó életvezetés elveihez. Ettek-ittak, jól mulattak, véres állatáldozati ceremóniákat vezettek, és olykor hatalmukat kihasználva, a nászéjszakán, a férjet beelőzve bújtak ágyba az újdonsült feleségekkel.

Shin Arahan tanításai kapóra is jöttek az ari szerzetesek hatalmának megtöréséhez. Anawratha király széleskörű reformokat vezetett be. Neki köszönhető, hogy a théraváda buddhizmus elterjedt Sziám, azaz a mai Thaiföld, a Khmer Birodalom, vagyis a mai Kambodzsa területén. Sőt, India és Ceylon – a mai Sri Lanka – földjén is újra megerősödött, ahol a korábbi évszázadokban, részben az iszlám terjedésének következében szinte már lehanyatlott a narancs-vöröses leplet viselő szerzetesek világa.

Bagan felvirágzása és bukása

Az elkövetkező 250 évben nagyjából 10 000 sztúpa, templom és szerzetesi kolostor épült a Bagan városát körül ölelő síkságon. A mon írás alapján kidolgozták a burmai írást, a város kimagasló kulturális és tudományos központtá fejlődött, a környező országokból tömegével érkeztek a tanulni vágyó szerzetesek. Az újonnan elterjed vallási irányzat nem volt túl szigorú, megtűrte, sőt részben magába olvasztotta az alkímia, asztrológia, számmisztika tanait, illetve a burmai szenteknek tekinthető nat szellemek tiszteletét is.

A virágzásnak egy le nem vetett cipő vetett véget – legalábbis a legendák szerint. A 13. században élt Narathihapate királyt egy szép napon Jünnan felől érkező mongol követek keresték föl. A bagani palotába lépve azonban nem vették le a lábbelijüket, megsértve így a helyi illemet. A király büntetésből kérdés nélkül lekaszaboltatta a követeket.

A következő alkalommal már Kubiláj kán kopogtatott az ajtón hadseregestől. Az első támadást Bagan még visszaverte, azonban a második már teljesen letarolta a várost és az országot. Csak a Bagan környéki kolostorokban pislákolt a hajdani dicső birodalom tudásának fénye.

Burma mint gyarmat

A 19. század első harmadában a Brit Birodalom követei kopogtattak Burma kapuin, és belépve rajtuk ők sem vették le a cipőiket. Két véres háborút követően Burma a gyarmatbirodalomhoz került. A britek olyannyira lenézték a térséget, hogy mindössze az akkori koronagyarmat Brit-India egyik provinciájává tették. A katonák számára egyenesen büntetésnek számított, ha burmai szolgálatra vezényelték őket. Mindössze egyetlen híres angol vállalt itt örömmel szolgálatot, az indiai születésű író, George Orwell, aki Burmai napok című regényében örökítette meg az itt töltött időt.

Az ország a második világháborút követően megszabadult a brit fennhatóságtól, de egymást váltották a brutális katonai diktatúrák. Ne Win tábornok a hatvanas években elzavarta az indiai kissebségű állampolgárokat, kitiltotta a külföldi vállalatokat, és gyakorlatilag felszámolta az ország nemzetközi kapcsolatait. Burma évtizedekre bezárkózott, és magába fordult. A nyersanyagokban, ásványkincsekben gazdag vidék a világ egyik legszegényebb országává satnyult. Nemzetközi segélyeken tengődött, már ha beengedték a szállítmányokat az országba egyáltalán.

A burmaiak különös módon kötődnek a számmisztikához. Ne Win tábornok kedvence a 9-es volt. Ennek megfelelően, 1986-ban az addig használt 10-50-100-as címletű bankjegyeket kilenccel oszthatóra, vagyis 9-45-90-es címletekre cseréltette. Véres felkelések után, 1989-ben az ország nevét Burmáról Mianmarra változtatta. A mai napig mind a két név használatos, legalábbis külföldön. Ne Win tábornok végül eltávolodott a politikától, és élete utolsó évtizedét csendes visszavonulásban, meditációval töltötte, akárcsak egy buddhista szerzetes.

Mianmar napjainkban

Mianmar az utóbbi évtizedben elkezdett nyitni a külföld felé, és a Bagani Archeológiai Terület a legfontosabb turisztikai célponttá lett. A hajdani 10 000 buddhista építményből 2200 még ma is áll. A terület már az Unesco Világörökség része, mely nagy segítség, hiszen a műemlékek állagmegőrzése nem kimondottan szakszerűen történt a megelőző évtizedekben.

A területen alapvetően kétféle templomépület található. Az egyik a sztúpa vagy pagoda, a másik a gu. A sztúpa, illetve pagoda tulajdonképpen nem is templom, hanem általában hegy, vagy harang formájú sírhely. A vallásalapító Sákjamuni Buddha földi maradványainak egy részét, vagy más híres megvilágosodott hamvait őrzik bennük. Közülük az egyik leghíresebb a 9. századi Bupaya pagoda, mely az Iravádi folyó partján áll. Bár a 70-es években egy földrengés összedöntötte, ma ismét régi pompájában látható. Egy másik híres épület szintén az Iravádi partján a Lokananda pagoda, mely a birodalomalapító király Anawratha idején épült.

A gu-stílusú templomok sokkal jobban emlékeztetnek az általunk is ismert szakrális épületekre. Ezeket meditációra, vallási rituálékra használják. Az egyik leghíresebb a 12. század során épült, tökéletes geometriai elrendezésű, aranyozott sztúpában végződő Ananda templom, melynek belső falai freskókkal díszítettek. A szintén a 12. század alatt emelt Thatbyinnyu, a maga 61 méteres csúcsával pedig a legmagasabb templom Bagan terültén.

Turizmus Mianmarban

Bagan látványosságai összevethetők Délkelet-Ázsia másik világhírű vallási épületkomplexumával, a kambodzsai Ankorral. Azonban itt, köszönhetően a hosszú elzártságnak, még nem épült ki az a turistaipar, mint a térség többi országában. Kétségtelen, hogy az infrastruktúra hiánya olykor okoz kényelmetlenségeket, ellenben a hely érintetlensége olyan autentikus élményt nyújt, melyért érdemes útra kelni.

Általánoságban igaz egész Mianmarra, azaz Burmára, hogy a nyugati látogatót még nem nézik két lábon járó pénzeszsáknak, és a helybéliek jószívűen és önzetlenül nyújtanak segítséget. Mivel az itt élők mindennapjait alapjaiban határozza meg a buddhizmus, illetve néhány különös hagyomány, nem árt tisztában lenni a szokásokkal.

Ha egy templom kapuján át, vagy valakinek az otthonába lépünk, feltétlenül vegyük le a cipőnket.

A cikket Gueth Péter, a WanderWell túravezetője írta.