Kambodzsa fülledt trópusi esőerdei különös építményeket rejtenek. A Himalájában eredő, egész Délkelet-Ázsiát átszelő Mekong folyam mocsaras árterületén egy magasan fejlett és kifinomult civilizáció öröksége dacol a burjánzó természet erejével. A Khmer Birodalom egykori központja Angkor Wat, maga volt a földre szállt mennyország. A világ egykoron legnépesebb fővárosát azonban máig ismeretlen okokból lakói elhagyták, és magába temette a dzsungel.
Khmer Királyság
A Khmer Királyság, a kilencedik és tizenötödik század közötti fénykorában, igazi nagyhatalomként, a hajdani Római Birodalommal volt összemérhető. Területe kiterjedt a mai Kambodzsán túl, Thaiföld, Laosz és Vietnám területeinek nagy részére. A rendkívül fejlett mezőgazdaság és kereskedelem mellett lenyűgöző technikai és művészi színvonalú építészet jellemezte.
A birodalom alapítása II. Dzsajavarman fejedelemhez köthető, aki a kilencedik század első harmadában, kiváló diplomáciai és taktikai érzékének köszönhetően, nemcsak egyesítette a khmer fejedelemségeket, de egyben be is biztosította a születőben lévő új birodalom függetlenségét. A kambodzsai síkság közepén elterülő Szap-tó északnyugati területén több városközpontot is alapított leendő uradalma számára. Ezek közül az egyik a Phnom Kulen dombos-hegyes vidékén található Mehendraparvata, ahol a krónikák szerint 802-ben, egy grandiózus ceremónia keretében II. Dzsajavarman kikiáltatta magát istenkirálynak.
A Szap-tó Délkelet-Ázsia legnagyobb édesvizű tava, melyet a Tonle Szap folyó köt össze a Mekonggal. Az esős évszakban a lezúduló bőséges csapadék hatására a Mekong vízszintje annyira megemelkedik, hogy megfordul a folyásiránya, és hordalékát a tó területén rajka le. Az eső sévszak végére a vízfelület elérheti a száraz évszakban megszokottnak akár a hatszorosát is, valóságos belső tengert hozva így létre. Ennek a jelenségnek köszönhetően rendkívül termékeny árterületek jöttek létre ezen a vidéken, ami mezőgazdaság fellendülését eredményezte.
Az első khmer istenkirály munkásságát a soron következő uralkodók hűen folytatták. A felépített templomok mind a hindu kozmogónia szabályait követték. Úgy tekintettettek Angkorra, mint az univerzum szimbolikus földi mására.
Az ebben az időben emelt, gyönyörű faragásokkal és szobrokkal díszített Pra Kó, vagyis Szent Tehén szentélycsoport, valamint a Sivának szentelt, a hindu istenek lakhelyét, a Meru-hegyet szimbolizáló Bakong templom huszadik századi restaurálásában a budapesti székhelyű Angkor Alapítvány magyar szakemberei is részt vettek.
Angkor teremtése
Az idők folyamán Angkor termékeny síkságról kiirtották a dzsungelt. A monszun idején lezúduló eső tárolására hatalmas medencéket építettek, melyekből a száraz évszak alatt, bonyolult öntöző csatornahálózaton keresztül folyamatosan tudták pótolni a szükséges vízmennységet.
A Khmer Birodalom olyan magas szintre emelte a mezőgazdaságot, mely a maga korában egyedülálló volt az egész világon. A máshol megszokott évi egy-két alkalom helyett, itt évente háromszor arattak rizst, így a bőséges termésből jutott eladásra is. Virágzott a kultúra, szárnyalt a művészet. A birodalom központjában, a főváros Angkor lakossága folyamatosan gyarapodott, a 13. századra elérte az egymillió főt, mellyel a legnépesebb várossá lett a bolygón, melynek volt egy furcsa sajátossága. A templomokon és szentélyeken kívül mindent fából építettek. Így mára sem az egykori palotákból, sem a középületekből vagy a lakóházakból nem maradt fenn semmi. Ezért Angkor ma olyan, mint egy hatalmas kiterjedésű templom város.
A fennmaradt épületek közül kétségtelenül Angkor Wat templomegyüttese a leghíresebb, melyen valamiért nem fogott az idő. Ez a világ legnagyobb vallási célú épülete, a nyolcvan hektáron elterülő szent hely az égi és a földi világok összekapcsolódása, a mennyország evilági megjelenése.
Az építtetése az 1113-1050 között uralkodó II. Szurjavarmanhoz kötődik, aki kemény és kegyetlen ember hírében állt. A templomot az egyik legrangosabb hindu istennek, Visnunak szentelte, de tulajdonképpen saját maga számára építtette. A khmer uralkodók ugyanis istenkirálynak tartották magukat, és úgy hitték, haláluk után egyesülnek az általuk tisztelt istenséggel. Ezért Angkor Wat, hasonlóan az egyiptomi piramisokhoz, valójában halotti templom. Talán ez is lehet az oka, hogy a többi templommal ellentétben nem keleti, hanem nyugati tájolású. A hindu kozmogónia szerint a kelet az élet, míg a nyugat a halál szimbóluma.
Angkor Wat, a khmerek mesterműve
Angkor Wat építésén ötvenezer munkás, ötezer építőművész dolgozott nagyjából harminc esztendőn át. Európában ugyanebben az időszakban épültek a gótikus katedrálisok, mint például a párizsi Notre-Dame, melynek befejezésére, az alapkő letételét követően, száznyolcvankét évig kellett várni. Ezzel összevetve a Khmer Birodalom teljesítménye lenyűgöző.
Angkor Wat építményét öt és fél kilométer hosszú és százkilencven méter széles vizesárok veszi körül, mely nem csak a világóceánt szimbolizálja, de praktikus szerepe is van. A terület sajátosságai miatt egész templom tulajdonképpen egy úszó szigeten áll. A vizesárok nélkül, az esős évszak során megemelkedő talajvíz alulról felnyomná az épület alapjait, majd a száraz évszak alatt elapadó nedvesség hatására a falak hamar összerogynának. A szélsőséges trópusi klíma nem kímél semmit. A templomot körülövező árkok vize kiegyensúlyozza a talaj nedvességtartalmát, így Angkor Wat falai kilencszáz éve stabilan állnak.
Angkor Wat a teljesség szimbóluma. A vizesárkon keresztül a templomhoz vezető, kövezett út egyben az ember spirituális haladását is jelképezi. Az út három magasított teraszon keresztül vezet a templom legszentebb központi részébe, vagyis az istenek világába. Itt öt, lótuszrügy formájú torony található, melyek közül a középső, hatvanöt méter magas a szent Meru-hegy kőbefaragott földi mása, Visnu isten háza, és egyben II. Szurjavarman istenkirály sírkamrája. A tornyokat összekötő fedett folyosók falait csodálatosan faragott domborművek díszítik, melyeken a hindu mitológia legendái, valamint a khmer nép története elevenednek meg. A khmer faragóművészet kifinomultságát mutatja, hogy a hézagmentesen összeillesztett kövekből álló domborműveken akár három síkban is képesek voltak a térhatást érzékeltetni.
A Khmer Királyság bukása
I. Surjavarman halálát követően a Khmer Birodalom sok viszontagságon, de újabb felvirágzásokon is keresztül ment. A területére betört a vietnámi Csampa Birodalom és csak közel száz év után sikerült őket kipenderíteni. A tizenharmadik század során uralkodó VII. Dzsajavarman új hitet honosított meg. A kasztrendszerre épülő hindu vallás helyett áttért az egyenlőséget hirdető mahajána buddhizmusra, melynek emblematikus épülete az arcos szobrairól híres Bajon-templom.
A tizenötödik század során az egyre erősebb Thai Királyság mért pusztító csapást a khmerek országára, leigázva, felégetve Angkor városát is. A Khmer Királyság áthelyezte a székhelyét a délebben fekvő Phnompen területére, ahol a mai főváros is található.
Angkor a thai támadás után elnéptelenedett. A párás, forró klímán a fából ácsolt épületek hamar rothadásnak indultak és összedőltek. Az egykor karbantartott terület felett újra átvette a hatalmat a természet. A templomok nagy részét banyan fák gyökerei fonták körbe, majd roppantották össze, a kiásott csatornákat iszap töltötte fel.
Angkor Wat templomát azonban sohasem hagyták magára. Az idők során buddhista szerzetesek költöztek a falai közé, és bár megkopott pompájában, kissé elhanyagolva, de megőrizték a mennyország földi mását az utókornak.
Angkor Wat felfedezése
Európából a tizenhatodik század során érkező portugál szerzetesek voltak az első látogatók, Angkorra mégis a tizenkilencedik század folyamán, Henri Mouhot természettudós munkássága miatt, majd pedig később, a francia gyarmati időszak alatt figyelt fel a nyugati világ. A khmerek lenyűgöző építészete és kultúrája sokakat megihletett. Az 1878-as párizsi világkiállítás egyik szenzációja volt az Angkorból származó szobrok tárlata.
Angkor feltárása és rekonstrukciója átíveli a huszadik századot. A második világháború, az indokínai háború, valamint a Vörös Khmerek rémuralmának időszakait leszámítva, nemzetközi összefogással zajlik e páratlan építészeti és kulturális kincs restaurálása és állagmegóvása.
Angkor, és benne Angkor Wat ma a világörökség része és egyben Kambodzsa nemzeti szimbóluma. A világ legnagyobb vallási épületkomplexuma, ma is élő, de misztikus és egzotikus múltba ívelő történelme okán Délkelet-Ázsia egyik legfontosabb utazási célpontja, mely turisták és zarándokok millióit vonzza magához minden évben. A térség országaiba tett látogatás szinte elképzelhetetlen a khmerek által épített mennyi város felkeresése nélkül.
A cikket Gueth Péter, a WanderWell túravezetője írta.
