Aki valaha is feltévedt már Pinterestre vagy Instagramra bizonyára találkozott már Marokkó híres kék városával, Chefchaouennel. Ezeken a képeken egy másik világ elevenedik meg – egy város, ahol megállt az idő, ahol minden lehetetlenül kék színben pompázik, ahol minden féltve őrzött instagram-álmunk valóra válhat! A valóságban azonban Chefchaouen egyszínűsége mögött egy varázslatosan sokszínű városka rejlik, ahol a kékség mellett még megannyi más árnyalattal találkozhatunk.
Chefchaouen két népszerű nagyváros, Tangier és Fes közt húzódik meg magasan a hegyoldalban. A várost Rashid al-Ami herceg alapította 1471-ben, hogy az bázisként szolgáljon a portugál inváziók ellen. Az e célból épített Kasbah erőd ma is áll, és népszerű célpontja az ide látogató turistáknak.
1920-ban, 8 évvel azután hogy a Spanyol Protektorátus létrejött Marokkóban, a spanyol hadsereg bevette Chefchaouen városát. Ennek hatása a mai napig érződik: a helyiek – az ország más területein megszokott francia és arab nyelvvel ellentétben – spanyolul beszélnek. A város feletti dombon egy csodaszép mecset fehérlik – a spanyol gyarmatosítók kezdték építeni, a nagyközönségnek pedig először 2010-ben volt lehetőségük megtekinteni. Az alig húsz perces séta a városközponttól a Spanyol Mecsetig megéri a fáradtságot – gyönyörű kilátás nyílik innen a városra.
A kék ötven árnyalata
Azonban Chefchaouen legvonzóbb látnivalója a jellegzetes kék színre festett óváros negyed – a medina. A város falai a mai napig vitatott téma – számos elmélet létezik arról, hogy miért is festették őket kékre. Az egyik népszerű feltételezés szerint a kék szín távol tartja a szúnyogokat. Mások szerint a kék szín használata a városba menekült mórok hagyatéka, akik a béke és tolerancia jegyében festették házaikat kékre. Egyes helyi lakosok szerint azonban a falakat kékre kellett festeni az 1970-es években, hogy ide vonzzák vele a turistákat.
Akármi is legyen az igazság, tagadhatatlan, hogy színpompás, girbegurba utcácskák tömegével vonzzák a fotósokat és modelleket. Ha elkerülnénk a szelfi botok sokaságát, érdemesebb a késő téli hónapokban idelátogatni. Bár a hideg hegyi levegő ilyenkor már dzsekiért kiált, a város is sokkal kevésbé zsúfolt. Kedvünkre elveszhetünk a szűk utcák labirintusában és fotózhatjuk a díszes kapukat vagy a hajlott hátú, kapucnis djellaba-t viselő, dolgukra igyekvő öregurakat.
A medinában tekeregve előbb-utóbb bele fogunk botlani a souq-ba, vagyis a piacba. Helyi árusok sora kínálja itt a fűszereket, textíliákat, kézzel készített ékszereket és kerámiákat. Az árak azonban a megnövekedett turizmus miatt észrevehetően magasabbak, mint Marokkó más városaiban – ha tervezünk máshova is ellátogatni, érdemesebb lehet például Fesben megvásárolni a szuveníreket a családnak.
Hasis, mint a Rif-hegység aranya
Van azonban egy portéka, amit nem fogunk más piacokon megtalálni. Chefchaouen ugyanis nem csak kék falairól híres – a várost sokan a hasis miatt látogatják. A marihuána és a hasis szigorúan tiltva van Marokkóban – kivéve itt! A környező hegyek kenderültetvényei turisztikai látványosságnak számítanak, ahol helyi kendertermelőktől azt is megtanulhatjuk, hogyan lehet hasist készíteni kifu-ból (kif – arab szó, jelentése: élvezet, a kenderre használják).
Ha csavargásunk közben megéheznénk, szinte minden sarkon találunk egy kis kocsit, ami roskadásig van ropogós, meleg kenyérrel (khobz). A piacon vásárolhatunk hozzá friss kecskesajtot, datolyát és mézet – finomabb vacsora nincs is!
Azonban ha szívesebben beülnénk valahova kipihenni az egész napos kóborlást, a Restaurant Aladdin biztos választás – gyönyörű kilátás nyílik a városra, az étlapon pedig megtalálunk szinte minden marokkói klasszikust a tagine-től (csúcsos kerámia edényben készült egytálétel) a bessara-ig (bableves). Ki ne hagyjuk a kötelező mentateát – persze erre vendéglátóink esélyt sem hagynának!
Idelátogatva egy különleges, egyedülálló történelemmel bíró, csodaszép várossal találkozunk, amely úgy tűnik ki a szürke hegyoldalból, mint egy fényesen ragyogó, kék drágakő.
A cikket Almay Réka írta.
