Élménybeszámoló egy magas-tátrai hétvégéről

A Magas-Tátra sokak kedvence, rengeteg turista (köztük mi is) jár vissza évről-évre, hogy egy picit kikapcsolódjon, barangoljon egy jót a mesés hegycsúcsok és völgyek között és magába szívja egy kicsit a természetet.

Mi legutóbb augusztus végén töltöttünk el itt egy hosszú hétvégét, erről a kiruccanásunkról hoztunk most egy túraajánlót, aminek a bejárását minden túrázónak ajánljuk. Ha még nem voltatok erre akkor azért, hiszen útközben lesz hegy, völgy, menedékház, tengerszem, tehát mindenbe belekóstolhattok egy picit. Ha pedig jártatok már itt akkor azért, hiszen a hegység minden egyes látogatásnál picit más odalát mutatja meg, és ez most sem lesz másként.

Az útvonal, amiről szó lesz, röviden így néz ki: Tátralomnic – Kőpataki-tó – Nagy-Morgás-hágó – Nagy-Morgás – Zöld-tavi-menedékház – Kovalcik-rét – Tátralomnic. A túra teljes hossza 25 km, a szintemelkedés pedig 1180 m. Itt-ott vannak fárasztó szakaszok, de jó fizikum mellett kezdő magashegyi túrázóknak is teljesíthető.

Na de elég is a bevezetőből, jöjjön maga az útvonal.

Reggel a tátrai villamossal érkeztünk túránk kiindulópontjára, Tátralomnicra. A településről érdekesség, hogy 1892-ben alapították és azóta az egyik legjelentősebb üdülőfaluvá nőtte ki magát a Magas-Tátrában (ami nem véletlen, elég csak körbenézni). Innen indul a felvonó a Lomnici-csúcsra, itt van a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) múzeuma, ezen túl rengeteg panzió és szálloda várja az ide látogatókat.

Mivel előző nap még tettünk egy kellemes túrát a Lorenz-nyereghez, picit még álmosan vágtunk neki az útnak, de az első kaptató hamar felébresztett mindkettőnket. Tátralomnictól a Kő-pataki-tóig a felvonó útvonalát kerülgetve sétáltunk (zöld jelzésű útvonal), így nem meglepő, ha azt mondom, ez egy elég meredek szakasz volt.

Apró nehezítő tényező, hogy előző nap kissé hideg volt (5 fok), és bár írták, hogy melegebb lesz aznap (az előrejelzés 18 fokot írt), azért meglepődtünk amikor azon kaptuk magunkat, hogy 30 fokban kaptatunk a hegyoldalon az őszi túraszettünkben. A nap tűzött, sehol egy felhő, a ruháink nagy része átvándorolt rólunk a táskába (réteges öltözködés srácok, nem elhanyagolandó!), azon az egy-egy rövid szakaszon, ahol betértünk az erdőbe pedig bogarak martalékává váltunk. Más szavakkal: nagy volt az öröm amikor végre megláttuk a tavat és a mellette lévő menedékházat, ahol gyorsan visszatöltöttük az eddig elhasznált energiákat.

Kő-pataki-tó

A Kő-pataki-tóhoz egyébként kabinos felvonóval is fel lehet jönni, a felvonó Tátralomnicról indul és a Start középállomáson való átszállás után modern, 15 férőhelyes kötélpályás felvonóval jutunk fel a tóhoz. A tónál – 1786 méterrel a tengerszint felett – a kötelező étterem/menedékház kombó mellett találunk egy csillagászati és meteorológiai obszervatóriumot is, ami egyébként 1943-ban épült, és azóta is üzemel.

Miután kinézegettük magunkat és kipihentük a kaptató okozta sokkot tovább indultunk (és áttértünk a piros jelzésre), hogy meghódítsuk a Nagy-Morgás ormát. Mivel a teljes szintemelkedés kétharmadát a tóig nagyjából le is tudtuk innen igazi élménytúrázás vette kezdetét, ahol enyhe emelkedővel és páratlan kilátással sétáltunk el a kiszemelt célig.

A Nagy-Morgáson (2037 m) várt minket az igazi panoráma, ugyanis egyszerre láttuk be a Poprádi medencét és a Zöld-tó völgyét. Lent a völgyben már látszódott a menedékház ahová tartottunk (igaz itt még nagyjából egy apró lego építménynek tűnt), de jól megfigyelhető volt a Késmárki-csúcs, a Fehér-tavi-csúcs, a Bélai-Tátra és az Alacsony-Tátra vonulata is.

Zöld-tavi-menedékház

Egy gyors fotós szünet és a kötelező jellegű “csúcs csoki” elfogyasztása után kezdetét vette a hosszú ereszkedés a Zöld-tavi-menedékházhoz. Itt relatíve rövid szakaszon elég nagy szintet tettünk meg lefelé, itt-ott lánccal biztosított részeken mászkáltunk és lassan, de biztosan elértünk a Késmárki-Zöld-tóhoz és a mellette helyet kapó menedékházhoz.

Mint fentebb említettem csodálatos napos időt fogtunk ki (picit talán túl naposat is), és ennek köszönhetően teljes pompájában láttuk a tavat. A Zöld-tó egyébként a tó mélyéről feltörő, zöldes színben pompázó forrásokról kapta a nevét, a mellette elterülő hegységekkel pedig az egész Tátrában egyedülálló látványt nyújt az ide tévedt turistának.

A panoráma miatt igen sokan kirándulnak el ide, ami meglátszott a tó körül összegyűlt turisták tömegéből is. Nekünk sem ez volt az első alkalmunk, hogy ellátogattunk a tóhoz, először 2015-ben túráztunk ide, ez volt az első túránk a Magas-Tátrában. Igaz akkor nem láttuk, hogy tényleg zöld-e a tó. Akkor ugyanis hóeséssel tarkított fagyos szélben közelítettük meg a menedékházat, a Zöld-tó pedig a rajta elterülő hó és jégréteg miatt sajnos rejtve maradt előttünk. Ennek ellenére az is egy szuper túra volt (életünk gőzgombóc élményével lettünk gazdagabbak aznap) és annyira megtetszett a környék, hogy azóta is legalább évente (de inkább többször) visszajövünk, hogy egy jót túrázzunk a Magas-Tátra hegyei között.

A menedékháznál még gyorsan elfogyasztottuk a túrázók által egyik legjobban kedvelt védőitalt (sör), ettünk egy jót a helyi sült kolbászból és miután kigyönyörködtük és kinosztalgiáztuk magunkat elindultunk vissza Tátralomnic irányába. A menedékháztól a sárga jelzésen indultunk el, a Kovalcik-réten pedig áttértünk a rövid zöld ösvényre, ami egy rövid, de annál intenzívebb emelkedővel átváltott a kellemes kék jelzésű útra, ahol már lankás lejtőn sétáltunk vissza a városba.

Ezen a napon is egy remek túraélménnyel lettünk gazdagabbak, amit csak ajánlani tudunk minden lelkes túrázónak (akár még csak most ismerkedik a hegyekkel, akár egy pihentető túrára vágyik). Ha pedig szeretnétek további túraötleteket és élményeket olvasni a Magas-Tátrából, belföldről vagy a nagyvilágból, látogassatok el hozzánk a Hegyi Ember Túrablog oldalára! A Lorenz-nyeregről pedig itt írtunk!