A legenda szerint, aki bemerészkedik Dargavs városába, az nem jön ki onnan élve. A környéken élők többsége messze elkerüli, a turisták pedig nem ismerik. Csak keveseknek adatik meg, hogy testközelből érezhessék e misztikus hely egyedülálló atmoszféráját.
Merre keresd?
Észak-Oszétia egy autonóm terület Oroszország délnyugati részében, a Kaukázus hegység északi oldalán. Területe valamivel kisebb, mint Bács- Kiskun megyéé. Északról termékeny síkság, délről pedig hegyek határolják. Itt bújik meg Dargavs nevű falu, amit valamiért a környéken lakó emberek messziről elkerülnek. Mivel a hely egy domb lejtőjén ül, amely a Fiagdon folyóra néz, így igencsak kanyargós utakon keresztül vezet ide az út. Pontosabban a hegycsúcs közepén helyezkedik el, amely fölött 4,000 méteres magas hegyek nyúlnak, egészen az égig.
A falu Oroszország egyik legtitokzatosabb helyének számít. A Kaukázus hegyeiben található öt hegygerinc egyikében rejtve a „város” valójában egy ősi temető. Az itt élők szeretteiket ezen az domboldalon temették el, viszont ennek a „miértjére” már senki sem emlékszik. Sok mítosz és legenda lengi körül a helyszínt, így a helyiek nagy ívben elkerülik a domboldalt. Egyes források szerint a legrégibb kripták a XVI. századból származnak. Már magában ez a tény is elég rémisztő.
Nem élőknek való vidék!
A nekropolisz első látásra úgy néz ki, mintha egy középkori falu maradványa lenne, ahol a kis fehér házakat egy füves dombra építették. De ha közelebb megyünk, akkor egyik házban sem találunk senkit. Legalábbis élőt biztos nem. Ennek az az oka, hogy a környező oszétok évszázadokig ide temették el halottaikat, és minden meseszerű házacska emberi koponyákat és csontokat rejt.
Ebből a fehér, házszerű építményből közel 100 épült, amelyek kifejezetten strukturáltan emelkednek ki a látképből. A házak fölé egy ősi torony emelkedik, amit azért építettek, hogy vigyázzon az ott pihenő lelkekre. Maguk a sírok olyan formájúak, mint a hajlított tetők, amibe lépcsők vezetnek. A nagyobb kripták egy része 2-4 szint magas, és több kriptának sincs teteje. A nagyobb kripták belsejében egy piramis alakú mélyedés-komplexum van, amely a tetőt felemeli. Ezek a piramis alakú és kúpos tetőtéri boltívek palástlapokból épültek. A falak kőtömbökből és mészhomokból készültek, és négyzet alakú, ablakszerű nyílásokkal rendelkeznek, amelyeket arra terveztek, hogy a holttesteket itt helyezzék be.
Ősi szokások
A völgyben élők a szeretteiket ruhákkal és egyéb tárgyakkal együtt temették el, így a csontok mellett hétköznapi tárgyakat is találunk. Minden családnak volt egy kriptája. Minél magasabb a sír, annál nagyobb az eltemetett emberek száma. Néhányan egyszobás termekben vannak, míg másoknak két, három emeletük van, attól függően, hogy hány családot temettek oda el. Vannak olyan közös kripták is, amelyekbe azokat helyezték, akiknek nem volt családjuk, vagy nem a faluban laktak. Érdekes, hogy a kripták belsejében lévő testeket hajókhoz hasonlító fa szerkezetekben temették el. A változatosság kedvéért, ennek az okára sem derült fény, mivel a közelben nincsenek hajózható folyók. Az egyik feltételezés az, hogy egyes vallások szerint az eltávozott léleknek át kell mennie egy folyón, hogy elérje a mennyet, hasonlóan az ókori Egyiptom és Mezopotámia történeteihez. Egy másik izgalmas kérdés, hogy miért van minden kripta előtt kút, vagy hogy miért találtak annyi érmét a földön a házak közelében?! Egyesek szerint, amikor az oszétok eltemették a halottat, egy érmét dobtak a kútba. Ha leért a kő az aljára, ez azt jelentette, hogy a halott lelke elérte a mennyet.
