Nem szabad tőlük megkérdezni, hány rénszarvasuk van, szigorú szabályoknak kell megfelelniük, az állatok csak az év egyik felében vannak náluk, és nem kevesen vannak, akik negyedik vagy éppen hatodik generációs családi örökségként viszik tovább a rénszarvastartás hagyományát. Milyen az élete a finn Lappföldön az első ránézésre meseszerű, havas tájon rénszarvasok közt élőknek?
Finnországban jelenleg körülbelül 200 ezer rénszarvas él. Sokan foglalkoznak az állatok tartásával északon, még északabbra az Északi sarkkörtől és Rovaniemitől is, ahol a Télapó él. A rénszarvasok nemcsak az ország szimbólumai, hanem szorosan összefonódtak a finn kultúrával, gazdasággal és identitással is. A rénszarvastartás, különösen Lappföldön, több mint egyszerű megélhetési forma: hagyomány, életmód és kulturális örökség, amelyet a helyiek, különösen a számi nép, évszázadok óta őriznek. Minden, amit Rudolf meséjén túl tudni érdemes arról, hogyan tartanak rénszarvast Finnországban.
A félig nomád rénszarvas
Az állatok túlnyomó része nem vad, hanem félig háziasított állat, akik nyáron szabadon mozognak a természetben, télen viszont beterelik őket. Minden rénszarvasnak van tulajdonosa. A rénszarvasok tulajdonosainak feladta a nyájkezelés, a területek felügyelete és az éves leltár elkészítése. A rénszarvastartók minden évben megszámolják az állatokat, majd kiválasztják közülük azokat az egyedeket, amelyeket eladnak. Az, hogy ki lehet hivatalos rénszarvastulajodonos, ki foglalkozhat az állatok levágásával és húsának eladásával, mind szigorúan szabályozva van Finnországban, Norvégiában és Svédországban is.
Miért nem szabad megkérdezni, ugyan, hány rénszarvasod van?
A rénszarvastartás több mint ezeréves múltra tekint vissza Finnország északi részén. Eredetileg vadászat útján szerezték a megélhetéshez szükséges húst, prémeket és csontokat. Majd a 16–17. századtól kezdve a rénszarvasokat fokozatosan háziasították, hogy szállításra, hús előállításra és teherhordásra is használják őket. A rénszarvas az északi élet szinte minden területén fontos szerepet játszott: húsából étel készült, bundájából ruhát, szánját pedig a közlekedés, majd később a turizmus szolgálatába állították.
Mi a különbség a rénszarvas és a jávorszarvas között? Méretükben és élőhelyükben is különböznek. A jávorszarvas a legnagyobb ma élő szarvasféle. Sokkal nagyobb, mint a rénszarvas. Testhossza átlagosan 240-310 centiméter közötti, testsúlya 200-490 kilogramm nőstényeknél, és 380–700 kg a hímeknél. A marmagassága 1,4-2,1 méter között lehet. A rénszarvas testhossza ezzel szemben 120–220 cm, marmagassága 87–140 cm, testtömege 60–318 kg közötti. Az erdők királyaként is emlegetett jávorszarvast hagyományosan nem háziasították, míg a rénszarvast igen. Nem verődik csapatokba, a rénszarvas igen. A jávorszarvas főként mocsaras élőhelyeken fordul elő, a rénszarvas tundrán és boreális erdőkben.
A rénszarvastartás legszorosabban a számi néphez kötődik, akik Európa egyetlen őshonos sarkvidéki népei. A számi közösségek főként Lappföldön örökítették tovább a pásztorkodás tudományát. Ma már a modern technológia, például a motoros szánok, GPS és drónok is a mindennapjaik részévé váltak, de a rénszarvastartás olyan alapelvei, mint a természet tisztelete, a fenntarthatóság, az állatokkal való szoros kapcsolat alig változtak.
Van néhány olyan illemszabály, amit nekünk is érdemes tudni, ha meglátogatunk egy rénszarvasgazdát. A finn Lappföldön erre egyébként rengeteg lehetőségünk van. Sok gazda szívesen lát turistákat. Egy ilyen látogatás keretében a kezünkből etethetjük az állatokat a kedvenc csemegéjükkel, a zuzmóval. Ekkor a barátságos állatok sokszor még egy simogatást is megengednek, de előfordul, hogy ha látják, nincs a kezünkben több finom falat, csalódottan odébb állnak. Emellett rénszarvasszánozásra is sok helyen lehetőség van, és a finn házigazdák szívesen válaszolnak minden, az állattartással kapcsolatos kérdésünkre. Egy dologra azonban érdemes nagyon figyelni. Egy dolgot nem illendő kérdezni, mégpedig azt, hogy az állattartónak hány rénszarvasa van. Ez a kérdés olyan számukra, mintha tőlünk azt kérdezné valaki, hogy éppen mennyi pénz van a bankszámlánkon, hiszen számukra ez a megélhetés és a vagyon.
Az 54 rénszarvaskörzet
Finnországban körülbelül 123 ezer négyzetkilométert, az ország területének körülbelül egyharmadát jelölték ki rénszarvastenyésztésre. Ezen belül 54 körzetet határoztak meg, amelyek között van úgynevezett különleges rénszarvastenyésztési terület és rénszarvastenyésztési terület is. Ezek közül 13 számi körzet, amelyek a hagyományosan számi területeken fekszenek.
Míg Norvégiában és Svédországban csak számik tarthatnak rénszarvast, Finnországban bárkinek joga van ehhez, aki állandó jelleggel abban a településen él, amelyhez a rénszarvastenyésztési körzet tartozik, Európai Uniós állampolgár, és a hatályos körzet kiadta számára az engedélyt.
A rénszarvastartás itt nem csak gazdasági tevékenység, hanem kulturális örökség is. A számi nép számára a rénszarvas a mindennapi élet központi eleme. Megjelenik a dalaikban, művészetükben, ruháikon és meséikben is. Az állat és az ember közti kapcsolat tiszteleten és kölcsönös függésen alapul.
A modern problémák nem kerülik el a rénszarvasokat sem
Hiába az évezredes hagyományok, a rénszarvastartók ajtaján kopogtatnak a modern világ problémái. Ilyenek például a más, kevésbé fenntarthatóan működő iparágak hatásai és a globális felmelegedés is. 2025 nyarán például Anne Ollila, a finn rénszarvastartók egyesületének elnöke arról számolt be, hogy több héten át tartó hőhullámtól szenvedtek a rénszarvasok Finnországban. Mivel az állatok nem képesek megfelelően szabályozni a testhőmérsékletüket, emiatt túlhevültek, és néhány egyed sajnos el is pusztult.
A Helsinki Meteorológiai Intézet szerint a feljegyzések 1961-es kezdete óta a 2025-ös volt a leghosszabb helyi hőhullám. Rovaniemiben 26 fokot mértek.
Emellett a hagyományokon alapuló és fenntarthatóan működő rénszarvastratást egyre többször zavarják meg más iparágak hatásai is, például az az erdőgazdálkodás és az úthálózatok terjeszkedése. A ragadozók számának növekedése is problémát jelent.
A modern életforma hatásai is érezhetők. A fiatalabb generáció közül sokan elhagyják a falvakat, és városokban keresnek munkát, így felmerül a kérdés, hogy kinek adja tovább az idősebbek a tudást. A finn állam és a számi önkormányzat különböző támogatási programokkal segíti a hagyományos életforma fennmaradását. Ilyenek például digitális nyomkövetési rendszerek bevezetése, fenntartható legeltetési tervek kidolgozása és turisztikai együttműködések is.
(Fotók: Shutterstock)
