Bár Kuba a 20. század nagy részében elszigetelt volt, olyan híres italokat adott, amelyek ma már minden bár pultján ott vannak. A rum a sziget nemzeti identitásának alapját képezi, és évtizedek óta meghatározó szereplője a gazdaságának és az ország híres koktéljainak is a Cuba Librétől a Mojitóig. Hat kubai koktél, amely meghódította a világot.
Mojito, a La Bodeguita öröksége és Kuba ikonikus koktélja
Kuba legismertebb koktélja a fehér rum, friss menta, cukor, lime és szóda tökéletes elegye, amely a legmelegebb napokon is felüdít. Sokan úgy tartják, hogy eredete a 16. századig nyúlik vissza. Egyes történetek szerint Sir Francis Drake legénységének készítettek hasonló italt a helyiek gyógymód gyanánt. Mai formájáról először 1927-ben jelent meg írásos recept.
Ez a kubai koktél azonban a 20. század közepén szerezte meg hírnevét, nem kis részben Ernest Hemingwaynek köszönhetően, aki rendszeresen fogyasztotta a havannai La Bodeguita del Medio bárban. A bár falán ma is olvasható az idézet: „Mi mojito en la Bodeguita, mi daiquiri en El Floridita”, azaz „A mojitóm a La Bodeguitában, a daiquirim az El Floriditában” – Hemingway saját aláírásával.
A La Bodeguita eredetileg egyszerű élelmiszerboltként indult, majd a ’40-es, ’50-es években a város bohémjainak, íróinak, zenészeinek és forradalmárainak találkozóhelyévé vált. Hogy valóban itt született-e a Mojito, arról megoszlanak a vélemények, de az biztos, hogy a La Bodegita mára inkább a kíváncsi turisták kötelező megállóhelyévé vált, mintsem a legfinomabb Mojitók forrásává. A hangulat kedvéért még így is érdemes beugrani egy pohárra.
Daiquiri, egy szerény bányászfaluból Hemingway poharába
Nehéz lenne eldönteni, hogy a Mojito vagy a Daiquiri viseli Kuba első számú koktéljának címét. Tekinthetjük úgy is, hogy a két ital ugyanannak az érmének a két oldala. A Mojitóhoz hasonlóan a Daiquiri is fehér rum, lime és cukor egyszerű, de tökéletes triójára épül, csak éppen menta és szóda nélkül. Nevét a kelet-kubai Daiquirí faluról kapta, ahol Jennings Cox amerikai bányamérnök és olasz barátja, Giacomo Pagliuchi egy baráti összejövetelen gin híján helyi rumot kevertek lime-lével és cukorral. Az ital Havannába is eljutott, ahol a Floridita bár híres bártendere, Constantino Ribalaigua továbbfejlesztette a klasszikus változatot.
A koktél igazi világhírét Ernest Hemingway hozta meg, aki szinte naponta látogatta a Floriditát, ahol saját változatot kért: kevesebb cukorral, több rummal és grapefruitos csavarral. Így született meg a Hemingway Daiquiri vagy másnéven Papa Doble. A Floridita pultjánál ma is ott ül a bronzból készült Hemingway, örök társaságot kínálva a koktél mellé. (Számítsunk nagy tömegre, akik a fotó kedvèért mennek.)
Kubai koktélillemtan: Kubában a koktél egyfajta szertartás. A helyiek nem sietnek, a bartenderek művészi gondossággal készítik az italokat. Ha beolvadnánk, akkor figyeljünk az alábbiakra: ne kérjünk változtatásokat a koktélokon, és koccintáskor mindig nézzünk a másik szemébe: ¡Salud! Ha különösen ügyes a mixer, borravalóval is meghálálhatjuk.
Cuba Libre, avagy a szabadság íze
A Cuba Libre rum és kóla egy kevés lime-mal megbolondítva. A klasszikus változatban arany rumot és frissen facsart lime-levet használnak. Az ital története szorosan összefonódik Kuba függetlenségi harcával. 1898-ban a USS Maine hadihajó havannai felrobbanása után kitört a spanyol–amerikai háború, amely végül elhozta az ország függetlenségét. A kubai hazafiak csatakiáltása így szólt: „¡Por Cuba Libre!” azaz „Szabad Kubáért!” Miután a háború véget ért, az amerikai hadsereg megszállta Kubát (1898–1902), és vele együtt megérkeztek a tipikus amerikai szokások is, többek között a Coca-Cola.
Amikor a kólát és a helyi rumot elkezdték összekeverni, az új ital szimbolikusan is a szabadságot ünnepelte, és a csatakiáltás nevét kapta. Az ital népszerűsége gyorsan nőtt, különösen az 1920-as években, amikor az amerikai szesztilalom idején sokan Kubába menekültek, hogy szabadon élvezhessék az alkoholos italokat. Ma Kubában a Cuba Libre gyakran helyi kólával, például tuKolával készül, amely az amerikai márkák embargója után vált népszerűvé. De figyeljünk oda, ha csak kólát kérünk akkor hangsúlyozzuk, hogy egy tuKola, máskülönben furfangosan rögtön kettőt hoznak.
Canchánchara, a lázadó kubai koktél
A Canchánchara nem annyira ismert, mint a Mojito vagy a Daiquiri, talán azért, mert sosem találkozott a csillapíthatatlan szomjúságú Hemingwayjel.
A neve alapján elsőre bonyolultnak tűnhet, de valójában a kiejtése (káncsáncsárá) könnyedén gördül és ugyanilyen könnyedén válhat a kedvencünkké! Ez az egyszerű, de nagyszerű koktél rum, méz és lime találkozásából született, és éppoly ízletes, mint híresebb társai. Bár sokan úgy tartják, hogy a Canchánchara a gyarmati hangulatú Trinidad városának egyik kocsmájában született, eredete keletebbre, a spanyolok ellen harcoló kubai szabadságharcosokhoz vezethető vissza.
A 19. század végén, a függetlenségi háborúk idején a mambisék (kubai gerillák) fogyasztották, mégpedig melegen, hogy megvédjék magukat a hidegtől és a légúti betegségektől. Eredetileg egyszerű alapanyagokból készült: durva cukornádpárlatból (aguardiente), mézből és helyben termett citrusokból. Mindenből, ami könnyen hozzáférhető volt a szabadságharcosok számára.
Trinidad városa máig őrzi az ital örökségét. Egy 1736-ban épült gyarmati kúriát restauráltak és Canchánchara néven nyitották meg, ahol a vendégek hagyományos agyagpohárkákból kortyolhatják az italt, ahogyan annak idején a szabadságharcosok is tették.
El Presidente, kifinomultság és elegancia egy pohárban
A koktél nevét Gerardo Machado, Kuba egykori elnöke tiszteletére kapta, és az 1920-as években vált népszerűvé, amikor Machado még kedvelt politikai figura volt.
Ez a frissítő kubai koktél fekete vermuthot, fehér rumot, egy kevés gránátalmalevet, jeget, valamint cseresznyét és narancshéjat tartalmaz, és egy elegáns pohárban tálalják. Az egyszerűsége ellenére egy sima, enyhén gyümölcsös, megfelelő édességgel rendelkező italt alkot, amely a kubai társadalom szofisztikált oldalát tükrözi. Az idő múlásával nemcsak a politikai vezetők, hanem a turisták is felfedezték, akik a sziget ízeit szeretnék megtapasztalni. Az El Presidente a mai napig jelen van a kubai bárok és éttermek italválasztékában, egy darabka történelem a poharunkban.
A pikáns Cubanito
A kubai koktélok között mindig is jelen volt egy erős rumhagyomány, és ez alól a Cubanito sem kivétel. A Bloody Mary kubai testvéreként is emlegetett koktél egyszerűbb és visszafogottabb. Míg Kuba szomszédai, Mexikó és Közép-Amerika a csípős, erőteljes ízeikről híresek, a kubaiak inkább óvatosabban kezelik a fűszeres ízeket. Ennek köszönhetően így kevesebb helyi fogyasztja ezt a koktélt is, amit rum, citromlé, paradicsomlé, csípős szósz, Worcestershire szósz és egy csipet só keveréke alkot. Sok étteremben előételként szolgál. Különleges választás azoknak, akik valami újra vágynak a sziget ízvilágában.
(Képek: Cseh Zsombor, Plachy Dominika, Shutterstock)
