São Miguelen, az Azori-szigetek legnagyobbján a lenyűgöző tájak mellett Európa utolsó teaültetvényeit is megtaláljuk. Volt, amikor háromszáz hektáron folyt az azori tea szürete, és több száz tonnányi termés került innen elsősorban Angliába, az Egyesült Államokba és Japánba. Mára az Azori-szigetek teatermesztése inkább turisztikai attrakcióvá vált, de az itt termett teát az ínyencek továbbra is nagy becsben tartják.
Az azori tea és a kínai szakemberek
A Camellia Sinensis, azaz a teacserje az 1700-as évek közepén jelent meg vadon a szigeteken. Az azori klíma egészen különleges, az állandóan magas páratartalom és a kiegyensúlyozott hőmérséklet a legtöbb növényfajtának kedvez. Nem véletlenül hívják a szigeteket az Atlanti-óceán botanikus kertjének. A legtöbb azori növényhez hasonlóan a teacserje is ezt kihasználva szaporodott itt el, miután portugál tengerészek elültettek néhány Brazíliából hozott magot São Miguel északi magaslatain.
Bár a tea kitűnően érezte magát új élőhelyén, a helyiek egészen a 19. századig nem foglalkoztak vele komolyabban. A szigetek fő produktuma ekkoriban a narancs volt. Az 1870-es években azonban kitört a narancsvész. A narancsfák elpusztultak, az azoriaknak új bevételi forrás után kellett nézni. Kéznél volt a tea, ami ekkor már hatalmas területeken volt megtalálható São Miguelen, ráadásul brit hatásra az európai teafogyasztás is felfutott.
Ne hagyd ki az úti célról készült átfogó tudástárunkat! Tapasztalt utazók hiteles és hasznos információi. Minden, amit az Azori-szigetek kapcsán tudni érdemes a látnivalókról, túrákról és ételekről. Megnézem!
Két kínai emigráns teaszakértő, Lau-a-Pan és Lau-a-Teng segítette a farmereket az átállásban. A 19. század végére a szigeten közel 50 teaültetvény és 10 különálló gyár működött. A teaexport São Miguel gazdaságának igen jelentős részévé vált.
Biotea háromszáz hektáron
A kiváló minőségű tea termesztéséhez számos környezeti előfeltétel szükséges. Az állandóan magas páratartalom, a sok csapadék és napsütés mellett az is fontos, hogy a cserjék ezer méter feletti és négyezer méter alatti tengerszint feletti magasságba legyenek ültetve. Így, bár léteznek Európában kisebb teatermő helyek Szocsi környékén és az angliai Truro különleges mikroklímáján, nagyobb mennyiségű és kiváló minőségű tea Európában csak az Azori-szigeteken terem. Ráadásul São Miguelen nincsenek a cserjének természetes kártevői, ezért növényvédő szereket sem alkalmaznak és nem is alkalmaztak soha. Az azori tea biotea.
A cserjéket a 19. században körkörösen ültették, hogy a folyamatos teaszüretkor kényelmesen hozzáférjenek a levelekhez. A legkisebbek szedték a legjobb minőségű, apró Orange Pekoe Leaf leveleket. A kamaszok feladata volt a Pekoe Leaf közepes méretű levelek szedése, ezekből kevésbé aromás, de teljesebb ízvilágú tea készíthető. A nagy leveleket a felnőttek szedték, ezekből készül a Broken Leaf, nem túl erős és kevésbé tanninos, de zamatos tea.
A tea feldolgozását Angliából importált Marshall-gépeken végezték és végzik ma is. A fennmaradt teafarmokon működő gépek többsége több, mint százéves. A tea sodrása, fermentálása, sterilizálása és szárítása még mindig a Marshallok feladata. Egyedül a csomagolás műveletéhez alkalmaznak modernebb eszközöket.
Az azori teatermesztés válságai és túlélői
Az első világháború és a portugál kereskedelmi politika a huszadik század elejére megroppantotta a São Miguel-i teatermesztést. A portugál kormány gyarmatának, Mozambiknak kedvezett, és az ottani farmereknek adott támogatásokkal nehéz helyzetbe hozta az azori-szigeteki teaipart. A hatvanas évekre a korábbi farmokból már csak öt maradt fenn, később ezek is majdnem kivétel nélkül csődbe mentek.
Az egyetlen termesztő, aki a 19. századi boom óta folyamatosan talpon tudott maradni a Chá Gorreana teaültetvény. Az 1883-ban Ermelinda Pacheco Gago da Câmara által alapított farm hat generáció óta egy család tulajdonában van.
A Chá Gorreana az egyik dédpapa ötletének köszönheti a túlélést. Amikor a farmnak a mozambiki teával kellett versenyeznie, a feldolgozó teljes energiaellátását a birtokon átfolyó patakra telepített minierőművel oldották meg, ezzel nagyot vágva a költségeken. A dédpapát az azori versenytársak kórusban nevették ki, de az idő őt igazolta. A Chá Gorreana ma is működik, és nyitva áll a látogatók előtt, akik bejárhatják a fantasztikus fekvésű farmot, megnézhetik a feldolgozás folyamatát, és még kóstolót is kaphatnak a teákból.
A farmtól nem túl távol fekvő Porto Formoso ültetvény két évtizednyi szünet után tért vissza a ringbe. A korábban exportra is gyártó kis családi vállalkozást 2001-ben indították újra. Azóta a farm a Chá Gorreanához hasonlóan nyitva áll a turisták előtt.
Az azori tea turizmusa
A teacserjéket már nem körkörösen ültetik, hanem sorokban. A sorok között turistautak vezetnek, amelyek bár rövidek, mégis igen látványosak. A teát folyamatosan szüretelik egy speciális géppel. A levelek egy, a gépre szerelt miniporszívóval kerülnek be a teazsákokba. Különleges élmény ezt a sorok közt vezető turistautakon barangolva testközelből látni.
A látogatókat nagyon szívesen fogadják a megmaradt két azori teatermesztőnél. Közelről szemlélhetjük a több, mint száznegyven éve szolgálatban lévő Marshall-gépek munkáját, a teafeldolgozás minden fázisát. A farmon tett séta után megkóstolhatjuk az egészen különleges aromájú Orange Pekoe bioteát, vagy a zamatos Broken Leafet. Mindezt az óceánba omló hegyeken, csodálatos természeti környezetben.
(Képek: Shutterstock, Kovács Péter)
