Híd a tenger fölött és alatt: Öresund híd (Dánia – Svédország)
Az Öresund híd egy kombinált közúti-vasúti híd, mely Koppenhágát és Malmőt köti össze az Öresund tengerszoros felett. Az építkezés 1995-ben kezdődött, és a hidat 2000. július 1-jén nyitották meg. Ez Európa egyik leghosszabb hídja. A különlegessége, hogy Svédország felől indulva 7845 métert tesz meg a tenger felett, majd nagyjából félúton, a Peberholm nevű mesterséges szigetnél a föld alá bukik és további 4050 métert fut a tengerszoros alatt mielőtt felbukkanna Dániában. A teljes távolság így a szigeten áthaladó szakasszal együtt több, mint 16 kilométer.
A híd jelentős szerepet játszik a két ország közötti vasúti és közúti közlekedés lebonyolításában, melynek köszönhetően az Öresund-régió Európa egyik legsikeresebb határon átnyúló együttműködési övezetévé vált.
Hidak Európa és Ázsia között: Boszporusz-hidak (Törökország)
Isztambul történelme kimeríthetetlenül gazdag. A város Konstantinápoly néven az egykori Bizánc fővárosa, majd a 15. századtól Oszmán Birodalom központja, Európa és Ázsia határán fekszik. A várost átszelő Boszporusz tengerszoros összeköti a Fekete-tengert az Égei-tengerrel. A Boszporusz stratégiai jelentősége mindig is kiemelkedő volt, ám csak hajóval, komppal, csónakkal lehetett átjutni a két partja között.
Az első híd 1973-ban készült el, hossza 1560 méter és 39 méter széles. Sokáig egyszerűen csak Boszporusz hídnak nevezték, ám ma már Július 15. vértanúinak hídja a hivatalos neve. A második átkelési lehetőség, a Győzedelmes Mehmed szultán hídja 1988-ban nyílt meg a városközponttól északra. Ez 1480 méter hosszú és 39 méter széles. A harmadik és egyben legújabb a Vitéz Szelim szultán híd 2016-ban készült el. A 2164 méter hosszú, 58,5 méter széles és 322 méter magas építmény jelenleg a világ legszélesebb és legmagasabb függőhídja.
A szétválasztás hídja: Bridge of No Return (Észak-Korea és Dél-Korea)
A magyarul Soha Vissza Nem Térés hídja sokkal inkább a szétválasztásról szól, semmint az összekötésről. A Bridge of No Return az Észak-, és Dél-Korea között kialakított demilitarizált övezetben épült fel. A koreai háborút követően az újonnan létrejött két ország itt cserélt foglyokat egymással azzal a feltétellel, hogy aki egyszer átlépte a híd felezővonalát az soha térhet vissza. A szabadon engedett foglyoknak így életre szóló döntést kellett hozni.
A demilitarizált övezet politikailag ma is a világ egyik legfeszültebb területe, gyakoriak a villongások és az erőfitogtatás a két alapvetően egy kultúrájú, de ellenséges ország között. A Soha Vissza Nem Térés hídján 1976 óta nicsen forgalom.
Furcsa cimborák átkelőhelye: Barátság hídja (Afganisztán–Üzbegisztán)
A Barátság hídja az Amu-darja folyón ível át, összekötve Afganisztánt és Üzbegisztánt. 1982-ben építette az Afganisztánt éppen megszálló Szovjetunió, hogy elősegítse a katonai utánpótlás és logisztikai eszközök szállítását. A híd kiemelkedő stratégiai jelentőséggel bírt, hiszen ez lett a fő közlekedési útvonal a térségben. Aztán 1989-ben az immáron kivonuló szovjet hadsereg ugyancsak a Barátság Hídján hagyta el az országot, mellyel lezárta a háborút.
Később, a tálib uralom idején, 1997-ben a hidat lezárták. Csak 2001-ben nyitották meg újra, amikor az Egyesült Államok által vezetett katonai koalíció megkezdte a hadműveleteket Afganisztánban. Ma a híd fontos szerepet játszik a kereskedelemben, és főként a humanitárius segélyek szállításában. De Afganisztán instabil biztonsági helyzete miatt az átkelés cseppet nem kockázatmentes.
A törékeny kapcsolat: Mostari Öreg híd (Bosznia-Hercegovina)
A bosznia-hercegovinai festői szépségű Mostar városát középen szeli át a Neretva-folyó. A fölé emelt híd, mely egyben a város névadója, a 1567-ben épült az Oszmán Birodalom idején. Az egynyílású építmény 30 méteres kőíve a maga korában páratlannak számított. A törékeny, kecses híd évszázadokon át biztosította a forgalmat nem csak a város két eltérő etnikumú része, de a Balkán népei között is.
A délszláv háború idején Mostar különösen megszenvedte a harcokat. Az Öreg hidat 1993-ban felrobbantották. A békekötést követően, részben magyar szakemberek segítségével megkezdték a helyreállításokat. A híd újjáépítése nagyjából kilenc évet vett igénybe és 2004-ben fejeződött be. Ma az UNESCO Világörökség része és újra a kultúrák közötti kapcsolat és párbeszéd szimbóluma.
Írta: Gueth Péter
a WanderWell túravezetője
